Amióta Emmanuel Macron francia államfő leváltotta Éric Fournier Budapestre akkreditált nagykövetet, a liberális média azt szajkózza: nem azért kell mennie a diplomatának, mert jó véleménnyel volt Magyarországról, csupán lejárt a megbízatása. A dolog nem ilyen egyszerű.
Mit is írt rólunk a nagykövet? Követendő példának nevezte Orbán Viktor bevándorlási politikáját, és kijelentette, a kormányfőt populistának bélyegző vélemények a magyargyűlölő nemzetközi sajtó túlkapásai. Az antiszemitizmus erősödését pedig fikciónak nevezte, ami csak arra szolgál, hogy elterelje a figyelmet a nyugat-európai muszlimok antiszemitizmusáról. Éric Fournier tette a dolgát, beszámolt saját tapasztalatairól egy belső használatra szánt diplomáciai jegyzet formájában. (Más kérdés, hogy az írás a Mediapart francia hírügynökség révén nyilvánosságra került.)
Azért hívták haza – halljuk a magyarázatot –, mert éppen most járt le a mandátuma. Vagyis nem Macron haragudott meg rá, dehogy, csak pont így alakult… De az is lehet, azért alakult „pont így”, mert a harmadik éve Budapesten állomásozó Éric Fournier-ről régóta tudni lehetett, nem érdeklik a Magyarországra aggatott előítéletek, inkább személyes benyomásai alapján alkot véleményt. (Egy vele készített interjúból kiderült, jól ismeri a magyar történelmet, irodalmat, és képes a mi fejünkkel gondolkodni, még Trianonról is…)
Tartok tőle, Éric Fournier visszahívása talán mégiscsak a rólunk alkotott véleményének köszönhető. Az évek óta Budapesten élő, dolgozó franciának azért kell most mennie, mert nem olyannak látja Magyarországot, mint amilyennek Emmanuel Macron. Aki viszont egyetlen percet sem élt velünk – viszont ő Éric Fournier munkaadója. Ő mondja meg a hivatalos frankót. Még akkor is, ha az köszönőviszonyban sincs a valósággal.