Nevetéskutatóktól (már ilyenek is vannak) tudjuk, hogy az önfeledt kacagás karbantart, fiatalít. Sőt fogyaszt, vigasztal, szociálisan fejleszt, oldja a félelmet, élesíti az elmét, növeli a tüdőtérfogatot. Egyszóval gyógyít. Sajnos, ahogy korosodunk – írja a statisztika –, egyre kevesebbet nevetünk.
Adott tehát a feladat: igyekezzünk többet nevetni. Jó, de hogyan?
Javaslom a saját módszeremet: olvassunk derűs újságcikkeket jópofa szerzőktől. Én például tegnap Ágh Attila politológus Népszava-írásán vágtam magam hanyatt. Ide is másolok belőle néhány sort, hátha segít a rászorulókon… „Végre, néhány hónapja politikai innováció kezdődött el a baloldalon – kezdi az olvasó csiklandozását a szerző. – Ez a régen várt politikai innováció látványosan jelentkezik az MSZP és a Párbeszéd szövetségében, Karácsony Gergely fellépésében, s egyáltalában ennek az »Új Szövetségnek« a megújult közéleti szereplésében. Kinyitották az ablakot, betódult a friss levegő, mert belépett a politikába a baloldalon egy új nemzedék.”
Itt tartsunk egy röpke szünetet, mert az sem jó, ha hirtelen, felkészületlenül éri az embert a röhögőgörcs. Csak fokozatosan! Edzetlen ember ilyenkor könnyen koordinálatlan hadonászásba kezd, nyeszlettebbje összecsuklik. Egyébként minél harsányabban hahotázunk, annál jobbat teszünk a tüdőnkkel, a hangszalagok fokozott használata (hi-hi-hi, hö-hö-hö, bruhaha stb.) extra oxigénadagot igényel a tüdőből, amihez jól felkészült szervezet szükséges.
És akkor jöhet a következő gyógydózis.
„Most még Orbán őrjöngő csoportja hangosan tivornyázik, de az ördögök készenléti rendőrsége és terrorelhárító osztagai már készülődnek ennek a hatalmi delíriumban szenvedő csoportnak a pokol tüzes fenekére való elszállítására.”
Na, ugye – hehehe –, máris érezni a hatást… Sose halunk meg!