Raúl Castro helyett mostantól a nála harminc évvel fiatalabb, mindössze 57 esztendős Miguel Díaz-Canel Kuba új elnöke. Az agg vezér – a néhai Fidel Castro öccse – már rég beharangozta a „fiatalítást”.
Azt mondta, olyanokkal kívánja lecserélni a kommunista párt veteránjait, akik értenek is valamelyest a rájuk bízott területhez. Próba – szerencse. A merész elhatározásra 59 évet kellett várni a Castro-országban.) Ezentúl kevés, ha valaki csak azzal tud villogni, hogy ő annak idején együtt robbantgatott Fidellel, vagy hogy ő még látta Che Guevarát a bozótosban stb… (Nálunk is így ment nem is olyan régen: a „szochazás”, „spanyolos” káder előnyösebb rajtkockából indulhatott, mint a szimpla emberfia.)
Nos, itt ez a szemtelenül fiatal, alig 57 éves Díaz-Canel. Végtelenül laza srácnak mondják. Internetbarát, biciklivel jár, liberális dolgokról beszél, egyszer pólóban és rövidnadrágban is látták, és állítólag a másságot sem ítéli el. Bár amikor rebesgetni kezdték a kinevezését, hirtelen megváltozott. Kijelentette, elnémítja a forradalom (ott mindig forradalom van – A szerk.) ellen fellépő weblapokat.
A revolúciónak folytatódnia kell, amigo! De hát mit is mondhatott volna mást szegény, elvégre a párt vezére változatlanul Raúl Castro maradt. Az államelnök arrafelé csak csúcsdísz.
Megjegyzem, az öreg Fidel Castro utolsó éveiben többször is úgy nyilatkozott: ő bizony rájött, hogy semmi értelme kommunizmust exportálni más országokba, merthogy az náluk sem működik.
El lehet képzelni, mennyire csalódott volt az öregúr, aki aktív éveiben öt-hat órás beszédekben agitált az elmebeteg eszméért… Mekkora elhatározás kellett ahhoz, hogy egy napon kiálljon a nyilvánosság elé, és azt mondja: Emberek, hatvan éven át egyvégtében hülyeségeket hordtam össze nektek. Az se volt normális, aki végighallgatott. Bocs!