Valahogy nem jött össze a Parlament köré tervezett élőlánc se hétfőn este, se másnap, az új Országgyűlés megalakulásának délelőttjén. Pedig nagyon ígérték a szervezők. Ráadásul amikor többszöri keserves próbálkozás után végül letettek a kunsztról, addigra már elkészültek a vicces sajtófelvételek a ványadt erőlködésről, amint száz-százhúsz ember próbál rémisztő sorfalat imitálni az ország háza elé – míg odabent esküjéhez készül az új Országgyűlés.
Vajon hol volt a Mi vagyunk a többség elnevezésű Facebook-ármádia, az elmúlt hetekben oly harsány embertömeg? Elfáradtak? Megunták? Beletörődtek a választás végeredményébe? Merre tekergett a dacos nagygyűlések lánglelkű szónoka-főszervezője, a Gurmai fiú, Gulyás Balázs? (A „Mi vagyunk a többség” szlogen már születésekor röhejes volt. Akárcsak annak idején a pillanatok alatt ványadttá lett Milla – „Milliók” a sajtószabadságért.)
Olvasom a Nézőpont Intézet legfrissebb közvélemény-kutatását, miszerint a Fidesz–KDNP a választások óta – tovább erősödött. Úgy bizony. (A teljes népességen belül 41 százalékos, vagyis hárommilliónál nagyobb lett a kormánypárti tábor, míg a teljes ellenzék – a „Mi vagyunk a többség” – mindössze 27 százaléknyi, alig több mint kétmilliósra fonnyadt.)
Meglepő? Dehogy. A mucsainak nevezett fideszes szavazótábornak jót tett a vesztesek arroganciája, még jobban összezárt. Nyilván az addig bizonytalankodók is melléjük álltak. Az újabb kétharmad ellenszenves indulatokat szabadított fel a vesztes oldalon.
„A kormánypárt szavazói között felülreprezentáltak voltak az alacsonyan iskolázott, keveset kereső emberek” – írta a pökhendi szakszervezet napilap. Szimplán letahózták a győztesek millióit. A bölcs városiak a hülye vidékieket.
A fagyi meg visszanyalt. Aztán meg elolvadt, mint az élőlánc ötlete.