Az élet nem áll meg. Minap az ATV Start című műsorában Kunhalmi Ágnes kijelentette: az egész baloldalt újra kell építeni, tudniillik szörnyű, ami itt van. Ő ennek érdekében hajlandó elvállalni az MSZP elnöki posztját, bár még mérlegeli, induljon-e a tisztségért.
(Szegény Molnár Gyula ugyanis a választás estéjén bejelentette: távozik az elnöki székből. Neki ne mutogassanak röhögve fityiszeket az utcán, meg ne küldözgessenek részvéttáviratokat.)
A szocialisták budapesti elnök asszonya három okra vezette vissza a baloldal sajnálatos szereplését. Az egyik, hogy pártja kilenc hónapot elgatyázott a pallérnak alkalmatlan Botka Lászlóval. A másik, hogy elmaradt a DK–MSZP-nász.
A tragédia harmadik okát a csökönyös LMP-vezérkarban látja Ágnes asszony, azok még a saját pártjukat is feláldozták az önálló indulásért. Zárójel. Elegánsabb lett volna a kritika, ha Ágnes asszony pár szóban a saját munkásságáról is beszámol.
Ismeretes: tavaly decemberben ő kapta „A párt arca” tisztet. Ez annyit jelent, hogy neki kellett volna skatulyamosolyát kölcsönöznie (értsd: rihegni-röhögni) a megroggyant gyülekezet különféle marhaságai mellé. Ehhez képest csupán az avítt szózatokat nyomta:
„A haza a szakadék szélén áll, a gyermekek éheznek, az egészségügy csődközelben, a lakosság fele meg oly csóró, mint a hajléktalan egér… stb. Zárójel bezárva.
Itt jegyzem meg, pár hónapja, úgy karácsony táján néhány szocialista gondolkodó azzal állt elő, hogy szűnjenek meg (mármint a párt) a választás után. Az ötletgazdák azt szerették volna, hogy a felszámolt gyülekezet a jövőben a Párbeszéddel közösen, új névvel folytassa az osztályharcot. De hát elmúlt a Karácsony…
No, majd most Ágnes asszony!