Jó három éve tart már, de még mindig nincs gyanúsítottja az SZDSZ székházügyének. Ismert, az időközben kimúlt, nagyvonalú liberális gyülekezet irodavásárlási céllal még 2008-ban 415 milliós hitelt kért és kapott – állami kezességvállalással – a Magyar Fejlesztési Banktól. (Az MSZP–SZDSZ-ámokfutás idején persze.) Annak ellenére kaphattak hitelt – volt hitelük (?) –, hogy sejteni lehetett: aligha fognak bejutni a parlamentbe.
Nem is jutottak, 2010-ben elbúcsúzhattak a parlamenttől – az állam pedig alighanem a pénzétől…
Az elmúlt évek során a kölcsönből megveszekedett fillért sem törlesztett a párt, a tartozás viszont félmilliárdnyira hízott. A botrány kipattanása után a sajtó megkereste a néhai párt „hiteles” elnökeit, adnának valami magyarázatot adósságfizetési elképzeléseikről. Kóka János úgy nyilatkozott, neki „kevés emléke van” a hitelfelvételek részleteiről, Fodor Gábor azt fejtegette, hogy a meglévő pártingatlanok biztosítják a fedezetet, vagyis nem történt károkozás. Kuncze Gábor nemes egyszerűséggel „ócska műbalhénak” minősítette az ügyet. A kormánypártok azt javasolták a tenyérbe mászó elnököknek, netán fizessék vissza maguk a tartozást. Az arcátlanságnak is van határa.
Félmilliárddal jönnek a fiúk, nehogy már ezt is a magyar emberek vállára tegyék. Az akkor még saját nyomvonalán politizáló Jobbik pofátlanságnak nevezte, hogy az államot lemarkecoló elnökök közül ketten, Fodor Gábor és Kuncze Gábor a történtek ellenére benevezett a 2014-es választásra. (Fodor – „kis segítséggel” – be is jutott a parlamentbe.)
Véleményem nekem is van a szabad demokraták utolsó dobásáról, de azt most nem írom ide, mert kihúzná a szerkesztő. Nagyjából ugyanaz, mint azoké – mindnyájunké –, akiknek állniuk kell a „műbalhés” Kunczéék hátrahagyott számláját.