Felszólítást kapott a Politikatörténeti Intézet a Magyar Nemzeti Vagyonkezelő Zrt.-től, hogy egy hónapon belül szedje a sátorfáját és hagyja el az igazságügyi palota jogtalanul bitorolt Alkotmány utcai épületrészét. Az állam már jó ideje szeretné elérni, hogy végre távozzon a hajdani Magyar Királyi Kúria Kossuth téri épületéből az ott feledkezett gyülekezet, merthogy az égvilágon semmi keresnivalójuk odabent. Túl azon, hogy a kormány ide, a hajdani igazságügyi palotába kívánja visszahelyezni a Kúriát, és talán a Legfőbb Ügyészség is itt kap majd helyet. (Ugyanabban a Kossuth téri épületben található az intézet, ahol a már költözőfélben lévő Néprajzi Múzeum.)
A történet csak látszólag bonyolult. Arról van szó, hogy az MSZMP Párttörténeti Intézetéből az idők során „politikatörténetivé” szelídült felekezet – a gerontológiai baloldal egyik utolsó bástyája – ma is úgy véli, hogy a Hauszmann Alajos építette palotából több ezer négyzetméternyi terület őket illeti, merthogy annak használati jogát 1990-ben „nekik adta” a Magyar Szocialista Párt. Vagyis szerintük jogosan vertek tanyát a Rákosiék által még 1948-ban lenyúlt igazságügyi palotában. (Ugyanolyan jogosan, mint Apró Anti bácsiék anno a Szemlő-hegyi zsidó villában.) A munkásmozgalmi ereklyéket és ideológiákat szortírozó brigád természetesen nehezményezi az állam lépését, jajveszékel, kártérítést követel. Földes György ügyvezető igazgató a Népszavának kijelentette: a kíméletlen hatalom célja, hogy ellehetetlenítse a tudományos baloldal kutatóműhelyének működését, de ő nem fogadja el a felmondást. Bár – tette hozzá – megfelelő ellentételezés esetén nem zárkózik el az alkutól. (Egyébként erősen sérelmezik azt is, hogy a korábban kapott állami támogatások újabban már nem jönnek.)
Nagyon úgy fest, már csak a Jóistenhez fordulhatnak az utódbolsevikok. Őbenne viszont nem hisznek. A kör bezárult.