Most a nehéz felfogású embert alakítja Földes György, a Politikatörténeti Intézet ügyvezető igazgatója. Jól áll neki, bár valószínűleg ő is pontosan tudja, igaza van a vagyonkezelőnek, amiért gyülekezetét ki akarja tenni a hajdani Magyar Királyi Kúria Kossuth téri épületéből. (Az állam visszaveszi, ami az övé, újra ide kívánja helyezni a Kúriát, és a Legfőbb Ügyészség is itt kapna helyet; az épület ugyanis az övé, dacára annak, hogy 1990-ben, a nagy privatizációs ügyeskedésben a ház egy szeletének használati jogát úgymond az intézetnek „adta” a Magyar Szocialista Párt.) Földeséknek nehéz megemészteni ennyi itt töltött év után, hogy most felszólítás érkezett: a csövezésnek vége, ki lehet költözni az épületből, van rá kerek harminc nap. Pedig ez történt, és most itt áll leforrázva a teljes gyülekezet, pont úgy, ahogyan az illegális lakásfoglaló szokott állni, amikor kiteszik a szűrét az einstandolt lakásból. Mit lehet ilyenkor csinálni? Mondjuk bepróbálkozni, „jogalapot” keresni, bírósághoz fordulni.
Földes György ügyvezető is ezt teszi. Naná! Mint hírlik, már keresettel is fordult a Fővárosi Törvényszékhez, mondván, a használati jog felmondását a Politikatörténeti Intézet semmisnek tekinti. Skandalum. Azon az állásponton vannak, igenis jár nekik a hely a Hauszmann Alajos építette palotában. (Értsd: jogosan vertek tanyát a Rákosiék által még 1948-ban lenyúlt épületben.) De természetesen rugalmasak, akár még a távozásról is szó lehet, persze csak megfelelő ellentételezés esetén. Egyébként a harminc napot nevetségesen kevésnek találják – olvasom Földes egyik nyilatkozatában –, ennyi idő alatt képtelenség összeszedelőzködni. A Hortobágyra kitelepítettek 30 percet (!) kaptak erre, amikor menniük kellett a lakásukból. A sajátjukból…
Gondolom, ha bukják ezt a pört, akkor sincs vége. Irány Strasbourg, Hága… Nagy a világ.