Beszámolók szerint „értetlenül állnak” az amerikai emberek az újabb iskolai tömegmészárlás előtt (Dél-Florida, Valentin-nap, 17 halott). Én meg értetlenül állok az ő értetlenségük előtt.
Mi érthetetlen van abban, ha egy tengerentúli iskola egyik tanulója (esetünkben a 19 éves Nikolas Cruz) gondol egyet, és a tanórára magával hozott fegyverarzenállal válogatás nélkül tüzet nyit tanulótársaira? Hát nem ezt látta? Nem ezen nőtt fel? Nem a fegyvereket majmolta? Ha úgy vesszük, ő csupán hagyományt ápolt… Milyen is lehetne egy diák, aki egy állig fölfegyverzett államban él, olyanban, amely örökké háborúban áll valakivel? A fegyver amúgy is az amerikai lét megkerülhetetlen kelléke.
A romantikus vadnyugat puskaporos szelleme csöppet sem szelídült az évszázadok során. Sőt, mellét düllesztve vállalja a kontinuitást. Mondják, a fegyverviselés szabadságérzetet ad. Bár erről meg kellene kérdezni azokat a szülőket is, akik már golyóálló hátizsákot vesznek iskolás gyermeküknek…
Donald Trump – mi mást tehetne – most imádkozik az áldozatokért. Lehet ugyan harsány ígéreteket tenni a fegyverviselési törvény szigorítására, ahogyan azt a korábbi elnökök is tették a „maguk” iskolai mészárlásai után (az ilyenkor mindig „fellángoló” viták nyomán), ám az sosem ért fabatkát sem.
A fegyverlobbi mindennél és mindenkinél erősebb… (Az utóbbi öt évben 291 hasonló eset történt az Egyesült Államokban – hetente egy. Az eltelt másfél hónapban 18 iskolai lövöldözést jegyeztek fel!)
Elég egyetlen átlagos amerikai akciófilm előzetesét megnézni, szinte ránk fröccsen a vér a nézőtéren… Ha rajtam múlna – nevezzenek cenzornak, bárminek –, egyet sem engednék a hazai vásznakra. Az erőszakkal teli számítógépes és online játékokról nem is beszélve.