Képviselőjelölti vitát rendeztek szerdán Miskolcon. Aki lemaradt róla, sokat veszített. Gulyás Márton bajkeverő, a Közös Ország Mozgalom megálmodója celebrálta az eseményt. Fehérek közt egy makacs festő-mázoló.
A körzet meghívott aspiránsai közül mindössze a fideszes Csöbör Katalin maradt távol, amit persze utólag tökéletesen meg lehet érteni, hiszen, ahogyan várni lehetett, másról sem szólt a konklávé, mint a kormányzat szapulásáról, illetve az egybegyűltek rituális öntömjénezéséről. Pártsemleges néző kikacaghatta magát.
Nyitányként a négy ellenzéki jelölt saját pártjának elmaradhatatlan szlogenjeit sorolta. Lelkesen mondták a magukét. A jobbikos Jakab Péter a legerősebb ellenzéki résztvevőt alakította, mintha már meg is nyerte volna a tavaszi seregszemlét.
Csoma László (LMP) pártja közismert feddhetetlenségéről (derültség a teremben) tartott előadást, melynek végén megjegyezte, azért kell okvetlenül rájuk voksolni, mert a riválisok fölött immár eljárt az idő, mennek a lecsóba… Szopkó Tibor Momentum-jelölt a NER mielőbbi lebontásáról értekezett, valamint azzal kérkedett, hogy a bizonytalan szavazókat kizárólag az ő pártjuk tudja megszólítani, merthogy ők a terepről jöttek.
A Gyurcsány-párt színeiben induló és az MSZP támogatását is bíró Debreczeni József a rutinos szónokok egyszerűségével fogalmazott: aki nem lép vissza (az ő javára, persze), az a Fideszt segíti. Értsd: kollaboráns. Miskolcról lévén szó, természetesen többször szóba került a hírhedt Avas lakótelep (politikusi beszéd errefelé nem képzelhető el Avas-szöveg nélkül), amit, ugye, első lépésként föltétlenül meg kell menteni.
Mint cseppben a tenger, minden benne volt ebben a rokokós, egész estét betöltő színdarabban. Legfőképpen az, mennyi kétségbeejtő figura spekulál a voksunkra.