Csütörtökön, miközben Magyarország első téli olimpiai győzelmét ünnepelte, Majtényi László Facebook-oldalán így kommentálta férfi-gyorskorcsolyaváltónk sikerét: „Két migráns olimpiai aranyat nyert Magyarországnak. Köszönjük.”
Ezt írta – ezt volt ábrázata írni – a nemzet korszakos sikeréről Majtényi László egykori adatvédelmi biztos, akiből nem túl régen köztársasági elnököt akart faragni a hazai ellenzék. (A lényegen az sem változtat, hogy pár órával később eltűnt a bejegyzés.)
Majtényi László lemigránsozta Liu Shaolin Sándort és Liu Shaoangot. (Mellesleg a csapatnak a „két „migráns” mellett Burján Csaba és Knoch Viktor is tagja volt.)
Majtényi azt a magyar anyától és kínai apától született testvérpárt minősítette migránsnak, amelynek idősebbik tagja korábban így nyilatkozott Magyarországról: „Nekünk itt van a hazánk, itt születtünk, ide jártunk iskolába, itt él a családunk, itt élnek a barátaink.”
Azt már én teszem hozzá: az édesapa nem szögesdrótot átvágva, személyazonosságát letagadva, erdőt-mezőt letarolva érkezett hozzánk annak idején. (Érdekli is ez Majtényit, aki minap „úgy hallotta”, a Stop Soros törvényjavaslatot sok helyütt már SS-törvénynek nevezik…)
Ha magyar sikerről van szó, valahogy mindig akad balliberális közszereplő, aki megpróbálja leszólni, kigúnyolni az örömünket. Annak idején a londoni olimpia úszóversenyeit kommentáló Aczél Endre azzal igyekezett lehűteni az ujjongókat, hogy ha nem 200, hanem 210 méteres lett volna a táv, biztosan nem Gyurta Danié az aranyérem.
Farkasházy Tivadar néhány éve úgy nyilatkozott, őt mindig boldoggá teszi, ha kikap a magyar futballválogatott. Ballibéknek az a jó, ha nem rendezünk se olimpiát, se világkiállítást. (A sikeres vizes világbajnokság nagyon kiborította szegényeket…) Ezek – Majtényiék – ilyenek.
Csodálkozik-e valaki az ellenzék kétségbeejtő állapotán?