Nemcsak Lenin, de Marx is élt, él és élni fog. Legalábbis Reinhard Marx bíboros, a német püspöki konferencia elnöke szerint, aki a minap névrokonáról, Karl Marxról és a Kommunista kiáltványról nyilatkozott a Frankfurter Allgemeine Sonntagszeitungnak. Nem is akármiket. A müncheni főpap a kapitalizmus jeles reformerének tartja a „tőkés” Marxot, és azt is megjegyezte, hogy őrá bizony a Kommunista kiáltvány rendkívüli hatást gyakorolt.
Az atya szerint Karl Marx elemzései döntően hozzájárultak a katolikus szociális tanítás megszületéséhez. Hozzátette, hogy ő cseppet sem hibáztatja a mozgalmi embert a sztálinizmus bűneiért – bár azt elismeri, hogy írásaiban azért „akad egy-két totalitárius gondolat”.
Mindazonáltal nincs közvetlen kapcsolat a nagy gondolkodó és a későbbi kommunista disznóságok között – zárja nyilatkozatát a bíboros. A hívő olvasó meg ijedten keresztet vet…
Fentiekből úgy gondolom, hogy eminenciás uram nem olvasta Paul Johnson angol történész-publicista Entellektüelek című könyvét. A kötet több világhírű filozófus és író – köztük Karl Marx – személyiségét mutatja be, méghozzá az intim szféra felől.
A munkásosztály megmentőjéről megtudhatjuk, bizony soha életében egyetlenegy gyár küszöbét sem lépte át, nagy ívben kerülte a munkásembereket, pénzkereső munkát soha nem végzett, annál többet kért kölcsön innen-onnan és esze ágában sem volt rendezni a tartozásait. Ráadásul a bibliaként emlegetett filozófiai rendszerét másoktól ollózta (kommunizálta) össze, önálló gondolat szinte alig akadt benne.
Tetézi az egészet, hogy a torzonborz gondolkodó utált mosakodni, emiatt örökösen mindenféle randa furunkulusokkal kínlódott.
Vajon milyen lábjegyzetet fűzne ehhez Marx (a bíboros)?