Az olasz vezérkar jelentése. Az asiagói fensikon és a Grappán az ellenség, amely e hó 15-én óriási veszteségeket szenvedett, arra szorítkozott, hogy ellentámadásainknak erős viszonzó tüzeléssel akadályokat gördítsen az útjába és csapatainkat, valamint szövetségeseinket, melyek több ponton részleges sikereket és a front megjavítását érték el, visszautasítsák.
A Piave mentén azonban a csata rendkívüli hevességgel tovább folyik. Az ellenség veszteségeire való minden tekintet nélkül előretört, hogy a Montello megszállását tovább kiszélesítse és az utat a síkságra egyengesse. Csapataink az ellenséget a Ciano‒Mentellogerino‒St. Andrea vonalon erős harcba keverték. Büszkén tartották állásaikat a St. Andrea folyótól Fossaltáig és az ellenség előnyomulását a St. Dona-öbölben eredményesen akadályozták.
A csata elején ejtett foglyok száma 120 tiszt és 4500 közember, melyek közül 710-et a brit, 261-et a francia csapatok fogtak el. A repülőgépek közreműködése a rossz időjárás ellenére erősen éreztette hatását.
A legutóbbi két napon 15 ellenséges készüléket lőttünk le.
Részletes beszámoló az offenzíva eredményéről:
A cs. és kir. sajtóhadiszállásról jelentik: A még mindig borús időjárás ellenére, az állandóan zuhogó esőtől nem befolyásolva, a Piave nyugati partján álló osztrák-magyar hadseregeknek hatalmas nyomása tovább tart és több helyen az osztrák-magyar vonalakat mélyebbre vitték előre a Piaven tuli területen.
A két fontos vasútvonal között, mely San Donanál és Ponté di Piavénél a folyót átszeli, mind a San Dona és a Foesetta csatorna közötti területen ‒ melyet csapataink körülbelül azon a helyen értek el, ahol a Mestre felé vezető vasutvonalat szeli ‒ mind a távolabb északra szilárdan kezükben tartott nyugati Piave parton rendkívül heves küzdelmek folytak; az eredményt mutatja a hat kilométernyi területi nyereség, melynek csaknem minden méterét lépésről-lépésre kellett az ellenségtől elragadni.
A Montello gerincét, a felső Piave vonal legfontosabb kulcspontját vonalainknak elöretolásával és terjesztésével déli részé-ben szilárdabban tartjuk birtokunkban. Az ellenségnek számos elkeseredett ellentámadása, mely valamennyi kivétel nélkül összeomlott s a körülbelül 8000 fogoly és 37 ágyú, mely egyedül a Montellon jutott kezünkre, tanúsítja az e helyen folyó küzdelem fontosságát.
Miért nem indult meg az olasz fronton a támadás a franciaországi hadműveletekkel egy időben?
A sajtóhadiszállásról jelentik: A nyugati német támadó csata megkezdése óta a nyilvánosságban gyakran fejtegették azt a kérdést, miért nem indult meg az osztrák-magyar támadás a délnyugati fronton egyidejűleg, hogy ily módon szembetűnő bizonyítékát adja a négyesszövetség frontja egységének.
A német nyugati front növekvő sikerei láttára mind erősbödő és bizonyos fokig érthető türelmetlenséggel szemben rá lehetett mutatni arra, hogy a legfelsőbb hadvezetőségre kellett bizni, hogy az offenzívára délnyugaton is azt az időpontot válassza meg, amely az előtte ismeretes körülmények beható megfontolása alapján legalkalmasabbnak látszik.
Habár érthető okokból a délnyugati harctér operatív helyzete ez idő szerint nem ismertethető, néhány körülményre mégis rá kell mutatni, melyeknek nemismerése, vagy figyelmen kivül hagyása a távolállókat a helyzet elsietett és bizonyára nem találó megítélésére csábíthatta.
Nincs Európában más hadszíntér, amelyen megközelítőleg is akkorák lennének a különbségek a terep tagozását és alakulatát illetőleg, ami különösen tavasszal és nyár elején esik latba, továbbá a klimát és az időjárási viszonyokat illetőleg is, mint a Stilfsi hágótól a velencei lagunákig terjedő front.
Mig a velencei síkságon már száraz és szép nyári idő állott be és az alkalmasnak látszik nagyobb akciók megkezdésére, addig a hegyekben erős köd és eső, magasabb régiókban még hóesés is, sőt hózivatarok állják útját az offenzív mozdulatnak. Igy még május 10-én is a hegyi fronton erős hóesés, junius 6-án 50 centiméteres uj hóesés volt és lavinaveszélyt is jelentettek.
Az olasz lapok tovább is minden lehetőt elkövetnek, hogy a közönséget a katonai helyzetre vonatkozólag megnyugtassák. A Popolo d’Italia a következőket irja: A csata első napjáról kiadott osztrák-magyar jelentés leplezetlenül bevallja a saját vereségét. Ugyanazon lap jelentése szerint Orlando miniszterelnök tegnap este a frontról való visszatérés után a kamara folyosóin örömtől sugárzó arccal kijelentette, hogy minden jól megy, a harc, bárha rendkívül heves, az olaszok javára folyik tovább.
A Corríere della Sera jelenti a frontról: A harc a második napon is változatlan hevességgel és váltakozó sikerrel folyt tovább. Még nagy és nehéz harcok várhatók. A csata még csak a kezdetén van. Az ellenséges hadvezetők, épugy, mint 1916-ban, napiparancsaikban gazdag zsákmányt és szép olasz nőket ígérnek a győzőknek. A helyzet komoly.
(Pesti Hírlap, június 19. Forrás: Arcanum Digitális Tudománytár)