Az 1946-ban alapított Bayernpartei (Bajorországpárt) megalakulása óta a független Bajorországért küzd. Brexit, katalán függetlenség, skót elszakadási törekvések, egyre népszerűbb flamand, trieszti és isztriai önállósodási mozgalmak: elég jól adja a lovat a regionalista mozgalmak alá a jelenkor történelme. Bár ma még csak valószínűtlen optimista/pesszimista forgatókönyv – kinek mi – az Alternatíva Németországnak párt alapítójának, Tatjana Festerlingnek július végén a Demokratának adott nyilatkozata Németország esetleges szétszakadásáról, annyi biztos: ha ez megtörténik, a bajoroknak nincs félnivalójuk. A Bayernparteinek ugyanis kész tervei vannak erre az esetre. Mindent kiszámoltak, semmit nem bíztak a véletlenre.
Ha elmélyedünk a kontinens földrajzában, feltűnik, hogy Bajorország a maga 12,8 millió lakosával nagyobb lenne Görögországnál, Portugáliánál, Magyarországnál, Belgiumnál, Ausztriánál vagy Csehországnál. Ezzel az EU kilencedik legnépesebb országa jönne létre. A maga hetvenezer négyzetkilométeres területével az önálló Bajorország kétszer akkora lenne, mint Svájc és Belgium együtt. A tartomány 2012-es bruttó nemzeti összterméke alig marad el Svájcétól – érdekesség, hogy a keleti Szászországé pedig nagyságrendileg akkora, mint hazánké.
Bár a német alaptörvény nem tesz említést arról, hogyan válhat ki egy tartomány Németországból, a Bayernpartei az ENSZ alapjogi chartájára hivatkozva állítja: a népek önrendelkezési joga alapján nem lehet szemet hunyni a népakarat fölött, ha az független Bajorországot kíván. A párt mindent elkövet a szent célért: rájátszva a főleg a poroszokban élő bajorellenes sztereotípiákra még a bajor határokon túl is azért kampányol, hogy az esetleges elszakadás fájdalommentes legyen. Mindezt úgy, hogy az EP-választások előtt rendre teleplakátolják a berlini kerületeket a Meg akartok szabadulni Bajorországtól? Szavazzatok akkor a Bayernparteire! feliratú hirdetéseikkel.
Jó-jó, de ugye kifizetitek akkor az autópályát, amelyet Passau köré építettünk adóforintjainkból? – kérdezhetné az egyszeri brandenburgi érdeklődő. Természetesen, hangzik a rövid válasz. A hosszú pedig úgy, hogy az az autópálya felerészben szövetségi, felerészben tartományi pénzből épült, a szövetségi pedig végeredményben körülbelül tizedrészben szintén bajor pénz, és akkor a különböző cégek által előfinanszírozott pályaszakaszokról még szót sem ejtettünk. A szeparatisták fő érve a pénz: ha a többi tartomány iránti szolidaritásból nem kellene évenként Berlinnek utalni egy szép kis összeget, Bajorország gazdagabb lenne Ausztriánál, Svédországnál és Belgiumnál is. Az egyik legismertebb választási plakátjukon ezt egy pénzt ürítő szamárral ábrázolják, amelynek a végterméke végül egy német és EU-s zászlóval dekorált fahordóban landol.
A kék-fehér bajor színekbe öltöztetett plakátállat annyira megfeszül a művelet közben, hogy még a könnyei is kicsordulnak.
Az általuk elképzelt önálló Bajorország köztársaság lenne – ha eljön az idő, a biztonság kedvéért megkérdeznék a választókat is népszavazáson a kívánt államformáról. De mi legyen a bajorországi frankokkal, akik nemegyszer megfogalmazták saját tartomány iránti vágyukat, ezáltal a Bajorországtól való elszakadást? A pártnak erre is van válasza, éspedig a kisebbségi jogok tiszteletben tartása: „Föderális, decentralizált Bajorországot szeretnénk, ahol a frankok messzemenőkig kiteljesedhetnek, akár saját autonómiában is. Semmi okát nem látjuk ezért annak, miért akarnának különválni. Persze, ha demokratikus úton mégis emellett döntenének, nehéz szívvel bár, de nem fogunk az útjukba állni. Bajorország sokat vesztene velük.” A frankok ügyén túl a független Bajorország EU-tagságáról is népszavazást írnának ki. „Bár őszintén meg kell vallanunk, hogy elég nehéz a jelenlegi EU-t kedvelni vagy különösebb értelmet találni benne” – írják.
De vajon realitás-e a bajor önállóság? Alexander Straßner, a Regensburgi Egyetem politikatudományi intézetének munkatársa szerint az ötlet valóban felmerül néha, leginkább populisták szájából, de inkább kabarékban, karikatúrákban, szatíraműsorokban szokott előbukkanni. „A bajor tartományi vezetés nyilván nem fog erre az útra lépni. Ha valaki felhozza is az ötletet, legtöbbször a tartományok finanszírozása kapcsán teszi. Bajorország virágzó gazdaságának köszönhetően ugyanis az év végén jelentős költségvetési többlettel rendelkezik, amelyet az országon belüli szolidaritás jegyében a német szövetségi kormány a szegényebb tartományok között oszt szét.”
Nem mindenki ennyire szkeptikus. A bajor függetlenség gondolata népszerű, és van is alapja – nyilatkozza a Lugasnak Johanna Schmidt-Jevtic. A müncheni Lajos Miksa Egyetem politikatudományi intézetének tudományos munkatársa 2011-es közvélemény-kutatás számait idézi fel lapunknak: akkor a bajorok – és ebbe minden Bajorországban élőt beleértettek, legyen az bajor, sváb, frank, tősgyökeres vagy odatelepült – negyven százaléka több önállóságot kívánt a tartománynak, 25 százalékuk pedig azt sem bánta volna, ha Bajorország függetlenítené magát Németországtól. Bár a politikatudós nem ismer ennél frissebb felmérést a témában, abból indul ki, hogy a függetlenségpártiak száma azóta jelentősen nőhetett.
A Lugas által megkérdezett müncheni szakértők van, hogy a Bayernparteit a Bajor Királyság felélesztésén munkálkodó kőkonzervatív-reakciós monarchista alakulatként, van, hogy modern konzervatív elemekkel vegyített liberális pártként, van, hogy klasszikus európai regionalista-szeparatista mozgalomként határozzák meg. Hogy kicsit közelebb kerüljünk a párt aktuális kérdésekről szóló álláspontjához, a Bayernpartei szóvivőjével, Harold Amann-nal beszélgettünk.
A sajtófőnök jobbközép, liberális-konzervatív pártként határozná meg magukat.
– A hozzánk hasonló, egyetlen nagy célt – amely számunkra Bajorország függetlensége – kitűző pártoknál gyakran háttérbe szorulnak a világnézeti különbségek – mondja Harold Amann. A szóvivő úgy véli, nem egyslágeres pártról van szó, az 1946-ban alapított szervezet a bajor függetlenség mellett a túl nagyra növő állam, a tömeges megfigyelések és lehallgatások, valamint a géntechnológia ellen is küzd. Olyan céljaik vannak a saját államon túl, mint az adóreform, a középosztály és a természeti erőforrások védelme, az erősebb közvetlen demokrácia.
A sajtófőnök tájékoztatása szerint jelenleg hatezer körülire rúg a párt tagsága. Április elején a müncheni önkormányzati választáson eredetileg csak 0,9 százalékot elérő, ezzel a városi közgyűlésbe csak egy képviselőt delegáló párt frakciójába hirtelen négyen is átléptek. Egy volt szocdem, két CSU-s és egy kis jobbos párt képviselője érezte úgy, hogy inkább a bajorpártban a helye, amely így hirtelen a CSU utáni második legerősebb alakulat lett a testületben.
Müncheni politológus forrásaim szerint ennek azonban nincs jelentősége, nem valószínű, hogy nagy szavazatmozgások követnének egy-egy képviselőt. Alexander Straßner szerint esélytelen, hogy a Bayernpartei bejusson a következő tartományi parlamentbe: „Az egyéb pártok között mérik őket, és alacsony, küszöb alatti, egy számjegyű százalékot érnének csak el.”
Merkel ellen, Orbán mellett
De vajon kivel lépnének akkor koalícióra, ha a jelenlegi egyszázalékos támogatottságukat sikerülne feltornázni a bejutási küszöb környékére? A válasz: senkivel. „Jelenleg nem tudjuk elképzelni, hogy kormányzati szerepet vállaljunk. Ha bekerülnénk a tartományi parlamentbe, a jelenlegi politikai helyzet mellett szinte százszázalékos valószínűséggel ellenzéki szerepet vállalnánk.”
A CSU mellett Horst Seehofer, a párt első embere, Bajorország miniszterelnöke, Angela Merkel migrációs politikájának egyik leghangosabb belföldi bírálója is megkapja a magáét: „Horst Seehofernek nincs migrációs politikája. Ám amit mond, abban sok igazság van. Viszont hiába beszél, nem történik semmi.” A német kancellár sem barátjuk: „Elutasítjuk a merkeli migrációs politikát, amely tulajdonképpen csak kontrollvesztést és a hatályos törvények be nem tartását jelenti. Elismerjük a menedékjogot, ám elég csak egy pillantást vetni a világtérképre, hogy szembetűnjön: Bajorország túl kicsi ahhoz, hogy segíteni tudjon minden rászorulónak.” Orbán Viktor menekültválság során tanúsított viselkedésére ellenben van egy jó szava a bajorok sajtófőnökének: „Nem vagyok a magyar belpolitika szakértője. Orbán úr tiszta, demokratikus választással került hatalomra. Amennyire meg tudom ítélni, Merkel asszonnyal ellentétben tartja magát a hatályos európai szerződésekhez.”
A Bayernpartei szóvivője, Harold Amann neve egyébként az idei nyár óta jól ismert a Székelyföldön. Mint meséli, júliusban az Erdélyi Magyar Néppárt meghívására részt vett Tusványoson, ahol a régiók Európájáról rendezett beszélgetésen fejtegette nézeteit a hozzájuk hasonlóan szintén az Európai Szabad Szövetségbe tartozó katalán, baszk és székelyföldi politikustársaival. A Háromszék napilap tudósítása szerint a bajor politikus arról beszélt, hogy a nemzetállamok kulturális uniformizálását célzó törekvések bűnnek számítanak, helyette a régiók Európájának kialakítására kell törekedni, hogy a döntések minél alacsonyabb szinten szülessenek meg. Amann a Lugasnak külön hangsúlyozza: pártja határozottan kiáll a székelyföldi autonómia mellett.
– Beszélgetéseink során tudtomra adták, hogy a székelyek évszázados kultúrája akut fenyegetettségben van. Óriási veszteség lenne, ha ez a kultúra eltűnne – fogalmaz. Szerinte a székelyeknek maguknak kell eldönteniük, hogy Románián belüli autonómiát vagy saját államot szeretnének-e. A ha már lúd, legyen kövér alapon ő az utóbbit javasolja: – A mi tapasztalatunk az, hogy a német központi állam így vagy úgy, de egyre több hatalmat és kompetenciát von magához a tartományi vezetések rovására. Ezt a gordiuszi csomót egyszer és mindenkorra át kell vágni.