A bakancslista kifejezést Rob Reiner 2007-ben bemutatott filmje hozta be igazán a köztudatba. A történet két idős, haldokló férfiról szól, akik rájönnek arra, hogy az életük eddig unalmas és semmitmondó volt. Nem akarnak így meghalni, ezért írnak egy listát, bakancslistát arról, hogy mit szeretnének még az életük hátralévő részében csinálni.
Jack Nicholson a magányos és kiállhatatlan milliárdos és Morgan Freeman a szegény és szerény autószerelő szerepében repülőből ugráltak ki, hegyet másztak, autóversenyeztek, és minden szempontból átlépték komfortzónájuk határait. A fogalom a „feldobja a bakancsot” (értsd: meghal) szófordulatból jött létre, az azonos értelmű angol eredeti „kick the bucket” – bucket list (szó szerinti fordításban: felrúgni a vödröt, azaz vödörlista) kifejezéspár analógiájára.
Kath Stathers nem kisebb dologra vállalkozott, mint hogy összegyűjtse azokat a kihagyhatatlan látni-, megtapasztalni- és átélnivalókat, amelyeket a Föld kínálhat egy ember számára – egészen pontosan ezer darabot. Az Északi-sarkról elindulva egészen a Déli-sarkig.
A Bakancslista kimerítő olvasmány az utazni szerető ember számára, hiszen egy élet is kevés ahhoz, hogy mindent kipróbáljunk. Persze nem is kell: a szerkesztő okosan bontotta kategóriákra a pontokat, vannak benne tippek vakmerőbbeknek, kulturális sokszínűségre éhes olvasóknak és gasztrokalandoroknak egyaránt, hogy mindenki ötletet meríthessen belőle saját listájához.
A gyűjtés meglepően alapos: például tudták, hogy Lengyelországban van egy erdő, ahol kilencven fokban meg van görbülve a fák törzse? Senki sem sejti, hogy miért. Vagy hogy Svájcban lehet bázisugrani, azaz levetni magunkat egy 2743 méter magas hegyről? És azt, hogy a világ legöregebb fája Mexikóban van, és egyes becslések szerint hatezer éves? Hogy a bolygón elsőként a Dél-Csendes-óceán egy szigetén, Szamoán lehet megnézni a napfelkeltét?
A Bakancslista című könyv csodálatos helyeket mutat be, de nem felejti el az olyan hétköznapi, mégis nagy kielégülést hozó élményeket sem, mint a lámpaláz legyőzése színpadon, megtanulni szájharmonikázni, meztelenül fürdeni vagy felnevelni egy bonszait.
Nem kell feltétlenül végigjárni Arábiai Lawrence útját Jordániában ahhoz, hogy összerakjunk belőle valami életre szólót. Fordítva is működik: ha már megvan a repjegy, olyan dolgokat is ki lehet csemegézni a könyvből, amelyek kipróbálása eszünkbe sem jutna, vagy nem tudjuk, hogy ott kell keresni őket.
Skóciában ki a fene gondolna például arra, hogy megnézze a gímszarvasok párzás előtti agancstusáját? A Bakancslista elárulja, hogy pontosan melyik vízesésnél lehet látni Alaszkában lazacra vadászó medvéket, hol lehet Costa Ricán egy nap hat függőhídon átkelni, vagy hogy kitől tudunk Nepálban meditációs festményt rendelni magunknak az útra.
Attól lesz olyan fontos valami, hogy a bakancslistánkra kerüljön, hogy még nem tettük meg, de egész életre szóló emléket remélünk tőle. Bármilyen hosszú lehet a lista, és az évek során annyiszor módosulhat, ahány új benyomás ér bennünket: ez a könyv jó kiindulópont a tervezéshez, de akár csak az álmodozáshoz is.
(Bakancslista. Szerk.: Kath Stathers. Ford.: Farkas Melinda, Sziklai István. Scolar Kiadó, Budapest, 2018, 496 oldal. Ára: 7490 forint)