Aki e könyvet a kezébe veszi, az nemcsak a magyar sport ikonikus alakjával, Kamuti Jenővel ismerkedhet meg, hanem a sporttörténelem egy darabkájával is. Ezt az időszakot a szerző, Kő András – aki egykor sportújságíróként számos világversenyen személyesen nézte a nagyokat – lebilincselő stílussal idézi fel és nyújtja át közel háromszáz oldalon az olvasónak. A vaskos kötet címét Hamvas Béla Isten tenyerén ébredtem című verse ihlette.
Mint ahogy Kulcsár Krisztián, a Magyar Olimpiai Bizottság elnöke az ajánlójában írja: a dolgok természetéből fakadóan az ember saját korában szinte képtelen észrevenni bármit is, ami a múlt legendás alakjaira vagy eseményeire emlékeztetné. Ezt a kötetet azoknak ajánlja, akik szeretik a magyar sportot, s akikben élénken él a múlt megismerésének vágya.
És ki ne szeretné! Hiszen Kamuti Jenő olyan élő sportlegenda, aki kétszeres olimpiai ezüstérmes, aki világbajnok tőrvívó, aki a nemzet sportolója, aki sebész, aki sportdiplomata, aki a Magyar és a Nemzetközi Fair Play Bizottság elnöke. Hát persze, hogy ilyen múltról van mit mesélnie a 81 éves mesternek, aki három éve csapattársával veterán-világbajnokságon első lett. Mint a könyvben mondja: ez a győzelem koronája a pályafutásnak.
Kamuti népszerű ember: szerették sportolóként, orvosként, sportdiplomataként. A kötet szinte „magától íródott”, sztori volt bőven. A vívóklasszis öt olimpián képviselte a magyar színeket, sikert sikerre halmozott, a Magyar Örökség Díj kitüntetettje lett. Kő Andrásnak olyan titkokról mesél, amelyeket soha senkivel nem osztott meg mostanáig a színes életet élő, nagy tapasztalatú és meghatározó egyéniségű sportoló.
A könyvből az is kiderül, nem véletlen, hogy szerették a szurkolók, sporttársai, betegei: egész léte tanulságok halmaza, erkölcsi erő mindazok számára, akik fogódzókat keresnek az életben. Mint ahogy keresett ő is többször, például akkor, amikor első felesége halála után újra megnősült – erről a kötet utolsó fejezetében vall. De őszintén beszél (hol elbeszélő, hol pedig interjúformában) az „öltözői hangulatokról és suttogásokról”, a belügyminisztériumi kommunista beszervezési kísérletekről, az olimpiák világáról, valamint a MÁV-kórház főigazgatói orvos-menedzseri munkájáról is. Persze arról is, hogy mindezek mellett mennyit kellett vívódnia, és hogyan lehetett összeszerveznie a sportot, az utazásokat, egy-egy műtétet és konferenciát. Ráadásul úgy, hogy – mint mondja – reggelente tükörbe is tudjon nézni. Persze nem véletlenül tartják a fair play nagymesterének. Mindenről sztorizik, kifogyhatatlanul, tabu nélkül a fotókkal gazdagon illusztrált könyvben.
S hogyan lett nekünk, magyaroknak Kamutink? Édesanyja egy vívóbemutatót látva még a megszületése előtt elhatározta, hogy ha fia lesz, akkor vívót nevel belőle. Így aztán fakanállal már hároméves korától vívott vele a konyhában, azért, hogy az álmát megvalósítsa.
Vigyázat! Itt a példa, hogy az álmok valóra válhatnak!
(Kő András: Az Isten tenyerén. Euro Press Media Kft., Budapest, 2018, 287 oldal. Ára: 4990 forint)