A város összes patikájában jártunk már, de sehol sem lehet kapni agyhártyagyulladás elleni oltást, pedig most kellene beadatnunk a gyereknek. Milyen országban élünk! Most tényleg ki kell mennem ezért Bécsbe?! – fakadt ki nemrég az egyik ismerősöm.
Alig tudtam meggyőzni arról, hogy egyrészt kérdezze meg a gyermekorvost, mert a kicsi életkorát tekintve van még idő beadatni az amúgy nem kötelező vakcinát, másrészt, hogy felesleges átmennie Ausztriába, mert könnyen lehet, hogy ott sem tudja megvenni az ominózus készítményt. Az agyhártyagyulladás elleni védőoltással ugyanis gyártási és nem forgalmazási problémák vannak.
Az ellátás akadozását maga a gyártó cég, a GlaxoSmith-Kline magyarázza „a megnövekedett igény miatti gyártási kapacitással kapcsolatos problémával” az átmeneti termékhiánylistán, amelyet az Országos Gyógyszerészeti és Élelmezés-egészségügyi Intézet (OGYÉI) honlapján bárki megtekinthet.
A lista cikkünk írásakor több mint 390 tételt tartalmazott, ez azonban csak mintegy 190 gyógyszert jelent, a hatóság ugyanis egyenként feltünteti egy adott termék minden egyes kiszerelését, amely éppen nem elérhető.
Az ellenzéki lapok a helyzetet „krónikus gyógyszerhiánynak” minősítették, hiába igyekezett nyugtatni a kedélyeket az OGYÉI Gyógyszerhatósági Ügyek Főosztályának vezetője, Pálffyné Poór Rita, hangsúlyozva: a hiánycikkek aránya az összes, Magyarországon forgalmazható orvosság mindössze egy százaléka, jelenleg ugyanis több mint 38 ezres a hazai gyógyszerkincs.
Nem magyar sajátosság
A laikusoknak nyilván ijesztő, hogy a lajstromot böngészve ismert készítményekkel is találkozhatnak, például az Ambroxol-Teva köptetővel.
Bár konkrét terméknevet sajnos csak a nem receptköteles szereknél írhatunk – a vényre kiadható termékeknél ez a hatályos szabályozás szerint reklámnak minősül –, de szerepel még a listán a talán legismertebb antipszichotikum 0,25 mg-os kiszerelése, egy, a szív-érrendszeri betegségek kezelésére gyakran használt tabletta 50 és 100 mg-os változata, valamint nagyon sok népszerű Teva-termék, köztük közismert fájdalomcsillapító és számos infúzió és injekció, ezek között penicillin, lidokain és morfin hatóanyagú is.
A Teva esetében szintén gyártási probléma a hiány oka, egészen pontosan az, hogy az izraeli cég tavaly májusban bejelentette: 2018 végéig értékesíti vagy bezárja gödöllői injekciós-infúziós üzemét, amely ez év közepéig csökkentett kapacitással folytatja a termelést. Az itt készülő gyógyszereknek szerencsére bőven van alternatívájuk, így nem kell attól tartani, hogy a betegek nem jutnak megfelelő terápiához.
A listán más gyártók termékeinél is megneveznek a hiány okaként gyártási problémát, de vannak, akik kereskedelmi, gazdaságossági okkal, üzleti döntéssel vagy alapanyag-ellátási problémával magyarázzák, hogy nem tudnak szállítani.
Ebből is látszik, mennyire leegyszerűsítik a gyógyszerhiány kérdését azok, akik a patikusokat, a nagykereskedőket, a gyógyszerhatóságot vagy éppen a kormányt hibáztatják, ha valamilyen orvosságot nem lehet Magyarországon beszerezni.
„A gyógyszerpiacon mindig is voltak hiánycikkek, ezek száma a forgalomban lévő gyógyszerekével arányosan emelkedik. Az előbbi és az utóbbi sem magyar sajátosság azonban” – hangsúlyozza a legnagyobb hazai gyógyszer-nagykereskedő, a Hungaropharma vezérigazgatója.
eller Antal, aki egyben a Gyógyszer-nagykereskedők Szövetségének alelnöke is, alapvetően három dologgal magyarázza ezt. Az egyik, hogy koncentrálódik, egyre inkább kínai és indiai kézben van a világon az alapanyaggyártó-piac. Ez azt jelenti, hogy a nagynevű gyógyszercégek sokszor ugyanabból a forrásból szerzik be a majdani pirulákhoz, kapszulákhoz és egyéb készítményekhez szükséges porokat, oldatokat. (Olyan ez, mint a számítógép- vagy a televíziógyártás, ahol a processzorokat, mikrocsipeket mindössze néhány, jellemzően távol-keleti beszállító biztosítja az összes nagynevű cégnek.)
Könnyű belátni, mondja Feller Antal, hogy ha valamely alapanyaggyártó nem tud megfelelő mennyiségben vagy minőségben szállítani, az az egész gyógyszerpiacra negatív hatással van. Emellett a gyógyszerpiac is koncentrálódik, egyre inkább csak a nagy, tőkeerős cégek képesek a gyógyszergyártáshoz szükséges dollármilliárdokat folyamatosan előteremteni, ami megint csak oda vezethet, hogy ha valamelyik gyártónál gond adódik, az világszerte ellátási nehézséget okozhat.
Mindemellett előfordul, hogy hirtelen megugrik a kereslet egy termék iránt, mert például bevezetik a szervezett szűrést, és több beteget ismernek fel, vagy mondjuk egy ország kötelezővé tesz egy védőoltást – ez történt az agyhártyagyulladás-ellenes oltóanyagnál is.
A vakcinák előállítása amúgy is lényegesen bonyolultabb és hosszabb folyamat, mint például a tablettáké, a forgalomba hozatal előtt az átlagosnál is hosszabb és alaposabb minőségbiztosítási vizsgálatokat kell végezni, ráadásul itt is kevés gyártó van, ezért akadozik időről időre az ellátás egyes védőoltásokból – magyarázza Feller Antal. (Néhány hete még a HPV-oltás és a tetanusz-védőoltás is hiánycikknek számított – A szerk.)
Szerinte azonban azok a feltételezések, amelyek szerint egyes cégek időnként „pihentetik” a készítményeiket, hogy ezzel megnövekedett keresletet és ezáltal nagyobb bevételt generáljanak, egyszerűen rosszindulatúak. Emellett – véli – nem is reálisak, mert az ilyen magatartást tanúsító gyógyszergyár komoly kockázatot is vállalna, hiszen egy szemfüles versenytárs könnyen átvehetné a helyét a piacon.
Fogalmi félreértés
Mivel a páciensek jellemzően a patikákban szembesülnek azzal, hogy nem kapható egy orvosság, kíváncsiak voltunk a Magyar Gyógyszerészi Kamara elnökének véleményére is a hiányról. Hankó Zoltán először is arra hívta fel a figyelmet, hogy a közvélemény gyakran gyógyszerhiányt emleget akkor is, ha valamely készítmény egy-egy patikában nem szerezhető be azonnal.
Másik példa, ha egy keresett gyógyszer valamilyen kiszerelési egysége nem kapható, vagy ha egy adott gyógyszer az Európai Unióban már forgalomban van, de a gyártója Magyarországra még nem hozta be.
„Ezek az esetek szerintem fogalmilag nem tekinthetők gyógyszerhiánynak még akkor sem, ha érthető módon az érintetteknek bosszúságot okoznak. A lakossági gyógyszerellátásban akkor beszélhetünk hiányról, ha a patikákban vagy azok többségében már nem szerezhető be egy egyébként forgalomban lévő készítmény, és a nagykereskedőkön keresztül sem megoldható az utánpótlás” – mondja Hankó Zoltán.
Az ilyen esetekre azonban komoly intézkedéseket hoztak a hatóságok – teszi hozzá a kamara elnöke. Példaként említve éppen a kötelező hiánycikklistára való feliratkozást, illetve azt az előírást, miszerint ha valamelyik gyógyszer forgalmazását Magyarországon egy cég szeretné ideiglenesen vagy végleg felfüggeszteni, akkor ezt az utolsó gyártási tétel átadásakor a gyógyszer-nagykereskedővel és az OGYÉI-vel is közölnie kell. A betegek ellátásához szükséges mennyiséget pedig az utolsó pillanatig biztosítani kell, hogy a pótlásról addig is intézkedni tudjanak az illetékesek.
Magyarországon még nem volt példa arra, hogy egy létező gyógyszeres terápiából tartós hiány legyen. Voltak azonban kritikus helyzetek, 2011-ben például kemoterápiás infúziókhoz nem lehetett hozzájutni, mert az alapanyaggyártóknál voltak minőségbeli problémák.
A gondot azonban, amely több gyártót, így több ország daganatos betegeit érintette, végül néhány héten belül orvosolni tudták. Az utóbbi időben egyes vakcinák mellett a tetanuszellenes oltást nem lehetett beszerezni, de ez a helyzet is megoldódott azzal, hogy a korábban használt helyett egy másik készítményt hoztak be az országba.
Komoly ellátási zavart okozhatott volna az a tavaly áprilisi budaörsi raktártűz is, amelyben több gyártónak jelentős készletei semmisültek meg. Itt látszott igazán, milyen hatékony a hazai piaci szereplők között az az OGYÉI által koordinált együttműködés, amelynek köszönhetően annak ellenére sikerült megelőzni a gyógyszerhiányt, hogy a forgalomban lévő szerek közül mintegy négyszáz odaveszett a tűzben.
Spiráleffektus
Ahogyan a gyógyszerhiánynak sokféle oka van, szerencsére a megoldására is többféle lehetőség kínálkozik. Feller Antal azt mondja, az utóbbi években nagyon jó együttműködés alakult ki a piac szereplői között a hiányhelyzetek megoldására.
A gyártók megpróbálkoznak a készletek átcsoportosításával az országok között, még ha ez csomagolási többletfeladatot okoz is. A nagykereskedők az alternatív beszerzési források felkutatásával tudnak eredményesek lenni, az OGYÉI pedig egyedi importengedélyt, vagy ha több beteg számára kell beszerezni egy adott szert, akkor úgynevezett kontingensengedélyt ad ki, amely egy hiánytermék más országban forgalmazott változatának a behozatalát engedélyezi.
Az OGYÉI illetékese, Pálffyné Poór Rita a korábban idézett riportban a forgalmazóknak azt a kötelezettségét is megemlítette, miszerint mindaddig, amíg a hazai piacot kielégítően el nem látják, nem exportálhatnak az itt lévő készletükből.
Az átmeneti termékhiánylistán emellett feltüntetik azt is, ha az adott készítmény más hatáserősségben, kiszerelésben vagy gyógyszerformában elérhető (tabletta helyett például szuszpenzióban), vagy ha az adott betegségre más készítmény rendelkezésre áll.
Ez főleg abból adódik – tudjuk meg Hankó Zoltántól – , hogy bár a készítmények száma az elmúlt évtizedekben valóban óriásira duzzadt, az eltérő hatóanyagok száma nem éri el az 1500-at. Ebből az következik, hogy egy-egy hatóanyagból vagy kombinációból több kiszerelés, több hatáserősség és több gyógyszerforma létezik.
Azt persze, hogy egy gyógyszert másikkal is lehet helyettesíteni, könnyű kijelenteni, a gyakorlatban azonban az átállás egy új készítményre számos konfliktust okoz a beteg és az orvos/gyógyszerész között – ismeri el a gyógyszerészi kamara elnöke.
A gyógyszerhiánnyal kapcsolatos legnagyobb gond azonban nem ez, és nem is az a tény, hogy egy-egy termék hosszabb-rövidebb ideig nem elérhető. Hankó Zoltán és Feller Antal is a pánikkeltést tartja a legjelentősebb problémának, abból az egyszerű pszichológiai tényből kiindulva, hogy az a hiánypszichózist erősítheti.
Márpedig, ha a betegek elkezdenek felvásárolni egy készítményt, amelyikről azt hallják, olvassák, hogy alig lehet kapni, akkor az tényleg hiánycikké válik, még ha két-három havi tartalék van is belőle a magyar (gyártói, gyógyszer-nagykereskedői, gyógyszertári) raktárakban. (Jellemzően ilyen készletekkel rendelkeznek a gyógyszerek többségéből.)
Így vált rövid idő alatt hiánytermékké 2008–2009-ben az egyik glicerines végbélkúp, amelyből valóban akadozott az ellátás, de rendelkezésre állt volna a megfelelő mennyiség, ha jobban elosztják azt az országban. Ehelyett életbe lépett a spiráleffektus, a betegek alaposan bevásároltak belőle, aztán, miután a lejárat előtt nyilvánvalóan nem tudták mindet felhasználni, a felhalmozott készletek nem kis része a – jó esetben gyógyszertári – kukában végezte.