A 2015-ös menekültválság újabb hulláma érte el az uniót. A leginkább migránsbarátnak és -befogadónak számító országok egymás után változtatták meg álláspontjukat és politikájukat. Dánia 2020-ra fel akarja számolni a területén levő no-go zónákat. Svédország szigorú határellenőrzést vezetett be még a kisebb kikötőkben is, és szó sincs már a korábbi migránsbarát befogadási politikáról.
A baloldali, részint szakszervezeti kormány jobbra tolódott, készülve az őszi országos választásokra. Az új svéd politikának figyelembe kellett vennie a lakosság alapvetően megváltozott politikai hangulatát is.
Olaszországban a baloldali kormány bukása után az új kormány lezárta a tengeri kikötőket az NGO-s hajók előtt, és bejelentette, hogy a területén lévő félmilliónyi illegális bevándorlót visszaküldi azokba az országokba, ahonnét elindultak az unió felé. Az olaszok azt is közölték, hogy a migránsoknak mindössze hét százaléka politikai, a többi gazdasági menekült.
A megváltozott nemzetközi helyzetben ezt a kijelentést – szemben a három évvel ezelőtti közhangulattal – a világ egyszerűen tudomásul vette.
Róma tízpontos tervvel állt elő, amelyről mindent el lehetett mondani, kivéve azt, hogy azonos lenne az európai fő vonallal. A terv lényege, hogy meg kell állapodni néhány afrikai kormánnyal hotspotok létrehozásáról, és ezzel mintegy hetven százalékkal csökkenthető az Európát elérő migránsok száma. Akiket lehet, vissza kell küldeni, akiket nem, azokat szét kell osztani az Európai Unióban. Az EU külső határait Líbiával együttműködve védeni kell. A befogadásért ne az elsőként elért ország, hanem az EU legyen a felelős.
Az EU folytasson közösen harcot az embercsempészek ellen. Amely állam nem hajlandó a rá jutó kvótát befogadni, azt sújtsa Brüsszel pénzelvonással. Az olaszok nem voltak hajlandók mindaddig az EU-csúcs záródokumentumát aláírni, amíg a számukra fontos kompromisszumokat el nem tudták érni.
Mint eddig mindig, a meghatározó szereplő ezúttal is Németország volt. Csakhogy Berlin meggyengült. A három kormánypártból ezúttal nem a konzervatív pártok és a szociáldemokraták kerültek szembe egymással, hanem a CDU–CSU-szövetség két tagja. Seehofer, a CSU elnöke, korábbi bajor miniszterelnök, jelenlegi szövetségi belügyminiszter kidolgozta 63 pontos mestertervét. Ennek lényege, hogy az elmúlt három év tapasztalata azt mutatja, hogy a migránskérdésnek nincs egységes európai megoldása – csak nemzeti megoldás lehetséges. Ezért ő mint belügyminiszter elrendeli a német határok ellenőrzését és védelmét. Azok a Németországba érkező migránsok, akiket már másutt regisztráltak, vagy kiutasítottak Németországból, illetve bűncselekményt követtek el, nem léphetnek be az ország területére.
Ezekkel a rendelkezésekkel Seehofer szembekerült Merkel kancellárral. Ez utóbbi végig az európai megoldásokra helyezte a hangsúlyt. A nézetkülönbség odáig fajult, hogy a belügyminiszter július 1-jéig adott határidőt a kancellárnak a kérdés rendezésére. Egyértelművé vált, hogy ha a kancellár menesztené a belügyminisztert, az kormányválsághoz vezetne, hiszen a CSU kilépne a koalícióból. Ebben az esetben a „maradék” két pártnak, a CDU-nak és az SPD-nek kisebbsége lenne, és így nem lehet Németországot vezetni.
Az új választások nem jöhetnek szóba, mivel a kormánypártok népszerűsége hétről hétre csökkent. A liberálisok, akik néhány hónappal ezelőtt a gyakorlatilag már megkötött Jamaica-koalícióból kihátráltak, nem megbízható partnerek, a zöldek pedig, akik tavaly ősszel még nyíltan vállalták, hogy részt vesznek egy CDU–CSU–liberálisok–zöldek-koalícióban, a jelenlegi helyzetben új pártvezetéssel már nem voltak erre készek.
A német politika legtöbb szereplője most mondta ki először, hogy a migránsválságért a kancellárt terheli a felelősség. 2015 jelmondatai, hogy isten hozott, és nincs felső határ, tévedésnek bizonyultak. A CDU-n belül – jobban, mint Merkel kancellársága óta bármikor – megindult az utódlási harc, és legalább hárman, szentül híve, hogy van esélyük, beszálltak a küzdelembe.
Az SPD, Merkelt támogatva és kifejezve egyet nem értését Seehoferrel, kitűzte a párt székházára az Európai Unió zászlaját.
Angela Merkel – talán ez volt élete legnehezebb helyzete – diplomáciai offenzívát indított el. Egy hét alatt elment a luxemburgi minicsúcsra, találkozott a francia köztársasági elnökkel és a spanyol miniszterelnökkel, és fáradtan, kimerülten ott volt a brüsszeli EU-csúcson. A csúcs előtt a luxemburgi miniszterelnök nyilatkozott, hogy egy bajor párt nem döntheti el Európa sorsát. A bajorok tisztában vannak azzal, hogy ősszel tartományi választások lesznek, ahol a fő ellenfél a tavalyi választásokon a német parlamentbe bekerült AfD, az Alternatíva Németországért párt lesz. A bajor miniszterelnök felkérte a kancellárt, hogy ne vegyen részt a tartományi választási kampányban a bajor testvérpárt mellett, mert az gyengítené a pártot.
Kialakult az összefogás az Európai Unión belül a migránskérdés kezelésében. Az olaszok, az osztrákok és a bajorok ugyanazt mondták, mint a visegrádi négyek. Mivel július elsejétől Ausztria az EU soros elnöke, az osztrák pozíciók felértékelődtek.
A csúcson, mint várható volt, kompromisszum született. Merkel európai megoldási javaslatát 28-ból 14 EU-ország támogatta.
Merkelnek sikerült megállapodást kötnie a spanyolokkal, a franciákkal és a görögökkel. Az előző kettőnek minimális a gyakorlati jelentősége, a görögök pedig szinte bármire hajlandók, hiszen az óriási államadósság visszafizetését sikerült kitolniuk a 2030 utáni időszakra, ami előrevetíti, hogy soha nem fogják visszafizetni. Hasonló megállapodást azonban nem sikerült megkötni Rómával, de az olaszok végül is hosszas alkudozások után aláírták a zárónyilatkozatot.
A német közvélemény vegyesen reagált. Elfogadta, hogy a kancellár kompromisszumokkal, de európai megoldást ért el Brüsszelben.
A lakosság 82 százaléka támogatja a kiutasítást. A migránsok által elkövetett bűncselekmények sokkolják a közvéleményt. Ugyanakkor a németek 75 százaléka szerint csak közös európai megoldás hozhat eredményt. A lakosság hangulata lassan fordul szembe Merkellel, de a legutóbbi felmérések is azt mutatták, hogy 54 százalék még mindig őt tekinti a legjobb jelöltnek.
A csúcstalálkozó a magyar politika és a visegrádi államok sikerét hozta. Mindenki elfogadta, és ez óriási eredmény, hogy nem lehet kötelező betelepítés, hogy hotspotokat kell felállítani az unió külső határainál és az unión kívül, és hogy a migránsok befogadása csak önkéntes lehet, és nem lehetnek anyagi retorziók. Elfogadták a korábban ehhez ragaszkodó olaszok és franciák is.
Úgy néz ki, hogy az elmúlt hetek politikai viharai elülnek. Megállapodott a két konzervatív párt, a CDU és CSU, és stratégiai egyeztetés lesz a koalíció harmadik pártjával, a szociáldemokratákkal. A migránskérdés taktikai rendezése után végre elkezdődhet a szakmai munka Berlinben.