A tötö kontra vava nyelv azt a vitát jelenti, hogy a határozói igeneves szerkezet vagy a befejezett melléknévi igenév helyes-e. Például: az ellátás biztosítva van (ez a vava nyelves), vagy az ellátás biztosított (ez a tötö nyelves változat). Az előzőre 482 előfordulást találunk az internetes keresőben, az utóbbira 1540-et.
A nyelvművelő szakirodalom által kifogásolt változatot (a tötö nyelvest – az ellátás biztosított) többen használják. Ugyanakkor nyelvművelő babona az, hogy a meg van oldva, be van zárva szerkezet germanizmus, azaz a német nyelv hatására került a nyelvünkbe, az viszont igaz, hogy „a megegyezés lehetősége kizárt” vagy a „nemzetiségi kérdés nálunk megoldott” szószerkezetcsoportban a befejezett melléknévi igenévvel kifejezett állítmány (kizárt, megoldott) németes.
Mindkettő személytelenséget fejez ki, olyankor használjuk, amikor nem akarjuk vagy nem szükséges megadni, hogy ki vagy mi az alany. Mint ismert, a szenvedő igealakunk kikopott, csak néhány fordul elő a mindennapi nyelvhasználatban: riporter kerestetik, közhírré tétetik.
Ehhez hozzájárult az a régi rímes és izmos babona, hogy a -tatik, -tetik a magyarban nem használtatik. Tehát eltűnt a szenvedő ige, archaizmussá vált, de az igény a személytelenség kifejezésére megmaradt, így lépett a helyébe a fent részletezett két lehetőség. Míg sokan tehát teljességgel kifogásolják németes volta miatt azt a megnyilvánulást, hogy „a készülék kettős védőföldeléssel ellátott”, és csak „a készülék kettős védőföldeléssel van ellátva” formát tartják helyesnek, mások fordítva gondolják ezt.
Sajátos nyelvhasználati babonának tekinthetjük azt, hogy sokan nem merik használni vagy kifogásolják a határozói igenév plusz létigés szerkezetet, nem mondanának olyat, hogy „be van fejezve a nagy mű”. Egy utcai mini interjúsorozatban azt kérdeztük meg a járókelőktől, hogy szerintük helyes-e az, hogy „százszor meg lett neki mondva”. A válaszadók fele szerint igen, fele szerint nem. Volt, aki nem is a kérdéses szerkezetet kifogásolta, szerinte a „többször meg lett neki mondva” a jó.
Érdekesek voltak azok a válaszok, amelyek óriási jelentőséget tulajdonítottak a problémának, de teljességgel bizonytalanok voltak: „Szerintem nem helyes, ha így belegondolok, de hogyha helyes, akkor besültem, égek, mint egy rongy a kályhán.” „Én nem vagyok nyelvész szakember, és hogy valóban helyes-e, azt a nyelvészek tudnák igazán megállapítani.”
Sajátos attitűddel közelítették meg a problémát, azonban azt leszögezhetjük: a nyelvészek legfeljebb tanácsot adnak, ha kérdezik, nem „égetnek” senkit. Mindenesetre természetesen mindkét szerkezet helyes: Százszor meg lett neki mondva. Százszor megmondtam neki.
Ne féljünk tőle, és ne kifogásoljuk a tötös szerkezetet német származása miatt, alkalmazhatjuk őket felváltva a másikkal, annál is inkább, mert így tesznek a nyelvhasználók is. S ami fontos: erőteljes ellenérzéssel, érzelmi túltöltöttséggel ne viseltessünk az efféle szerkezetek iránt.
Íme, egy vélemény: „Szinte fizikai fájdalmat érzek egy-egy szörnyű mondatszerkezet olvasása, hallása során. Kezdem az úgynevezett germanizmussal. Például a munka el van végezve, az ügy el van végezve. Mennyivel jobban hangzik, a munkát elvégeztük, az ügyet elintéztük, sokan mégis súlyosan vétenek a helyes magyar kifejezések ellen.” Ez nem igaz. Mindkét forma jó.
Természetesen azt elmondhatom, hogy én a „kiállítás árusítással egybekötött” helyett szívesebben használom a „kiállítás árusítással van egybekötve” változatot, azonban ez közelít az egyéni ízlés kategóriájához, azaz nem perdöntő.
Összegzésként elmondhatjuk, hogy a szabály kevéssé rugalmas, nemigen enged manőverezést, a norma viszont olyan előírás, amelyhez nem lehet tökéletesen alkalmazkodni, de azt nem lehet tökéletesen megszegni sem. A több norma létének elfogadása és a stiláris megfelelőség követelményének a hangoztatása mindenképpen rugalmasabbá tette a nyelvművelő elveket és irányokat.