Ma már egyértelműen Kína a világ milliárdosainak hazája, ahol tavaly év végén 609 mesés vagyonnal rendelkező üzletasszony és üzletember élt. Nem sokkal lemaradva követi őket az Egyesült Államok 552 milliárdossal, a harmadik helyen pedig Németország áll, ahol „már csak” 109 milliárdos él. Ami a kínai milliomosokat illeti: napjainkra ezerötszázra nőtt azok száma, akiknek legalább tízmillió jüannyi, azaz kicsit több, mint 400 millió forintnyi befektetésre alkalmas tőkéjük van. A leggazdagabb kínaiak vagyona mára összesen 165 billió jüant, közel 6700 billió forintot tesz ki.
A növekedés 2014-ben tetőzött, ekkor éves szinten átlagosan 21 százalékkal gyarapodott a vagyonuk. Persze a kínai tőkefelhalmozás nem új keletű, mértéke már évek óta lenyomja a többi országét – még úgy is, hogy lassuló tendenciát mutat a világ második legnagyobb gazdaságának a növekedése. A két számjegyű évek után 2016-ban már csak 6,7 százalékos GDP-bővülést mértek, tavaly viszont az elemzők szerint ennek mértéke hat százalék alatt alakulhatott, noha a pontos adatok még nem állnak rendelkezésre. Ettől függetlenül a leggazdagabb emberek vagyonnövekedése öt százalék körül volt 2017-ben, míg az Egyesült Államokban csak kettőre rúgott.
Mint a független nemzetközi könyvvizsgáló cég (PwC) felméréséből kiderül, Ázsiában minden harmadik nap születik egy dollármilliárdos, közülük nyolcvan százalék Kínából jön. Ez a dúsgazdag réteg az elmúlt években a globális piacokon is egyre láthatóbban jelen van, világszerte fektettek be és vásárolták be magukat számos iparágba és cégbe. Ugyanakkor a Kínai Kommunista Párt elitjét is érintő korrupció a határokat nem kímélve az ország néhány vezető mágnását is elérte.
Ami a világvárosokat illeti, természetesen Pekingben élnek a legtöbben (94), New York a második (86), Hongkong (72) pedig a harmadik legnépszerűbb otthona a világ leggazdagabbjainak, a negyedik helyen pedig egy szintén kínai tartomány, Sencsen (62) található.
A Kínai Kommunista Párt és a népi politikai konzultációs tanács tagjai fittyet hánynak Hszi Csin-ping kínai elnök korrupcióellenes kampányára, a száz leggazdagabb kínai képviselő 2013 óta összesen 64 százalékkal növelte vagyonát – olvasható a kínai Hurun Kutatóintézet kimutatásában. A két testület mintegy 5100 tagja közül 209 mesés vagyonnal rendelkezik. A leggazdagabb 112 képviselő és 97 tanácsadó összvagyona eléri a 3500 milliárd jüant, azaz nagyjából 150 ezer milliárd forintot. Ez az összeg a Világbank számításai szerint Belgium, Svédország vagy Lengyelország éves GDP-jének felel meg, Magyarország bruttó hazai termékének pedig nagyjából a négyszerese.
Összehasonlításképp: az amerikai törvényhozásban dolgozó leggazdagabb képviselő vagyona „mindössze” 440 millió dollárra rúg, vagyis közelében sincs kínai kollégáinak. Minek köszönhető a gigantikus fejlődés? Szakértők szerint Kína esetében a geopolitikai stabilitást, az infrastruktúrába történő befektetéseket, a növekvő középosztályt, valamint az ingadozó nyersanyagárakat érdemes említeni. Mivel az elitklub új tagjai jórészt éppen csak átléptek a kapun, egy esetleges politikai instabilitás vagy kedvezőtlen tőzsdei helyzet vissza is lökheti őket az egymilliárd dolláros vonal alá.
Az ázsiai növekedésben természetesen komoly szerepük van az információs technológiai újításaikból, cégeikből meggazdagodó fiatal vállalkozóknak is. Jól jelzi az iparág sikerességét, hogy Kína leggazdagabb embere, a több mint 45 milliárd dollárnyi vagyonnal rendelkező Jack Ma, az Alibaba kiskereskedelmi webáruház alapítója is ebből a szektorból jött. Jelenleg a Bloomberg-listán a világ leggazdagabbjai között a 16. helyen található, és ő volt az első olyan kínai milliárdos, aki a Forbes címlapján is szerepelt.
A második legvagyonosabb Pony Ma, a Tencent Holdings internetkonszern vezérigazgatója 41 milliárd dolláros bankszámlával. Természetesen ő is ott ül az országos népi gyűlés tagjai között, csakúgy mint a kínai Steve Jobsként is emlegetett Lei Csün, az okostelefonokat gyártó Hsziaomi atyja és Cung Csing-hou, az üdítőitalokat gyártó Hangcsou Vahaha alapítója.
Kínában egyébként már akkor több százezer vállalkozás elindult, amikor a kormány még nem ismerte el hivatalosan a privát szférában működő cégek előnyeit. Mindenesetre olyan cégek nőttek nemzetközi vezető vállalattá, mint például a Huawei vagy a Lenovo, utóbbi például a Kínába importált televíziók eladásával kezdte az üzletépítést.
Jelenleg a kínai gazdaság kétharmadát a privát szféra adja, amely a szolgáltató szektor és a fogyasztás irányába tereli a gazdaságot a korábbi termelés- és exportfüggőségből.
Az ország gazdasági jövőjének egyik legfontosabb kérdése, hogy az állami és a privát cégek, illetve az ezek élén álló milliárdosok hogyan viszonyulnak egymáshoz. A kínai kormány eddig jóindulatúan állt ezekhez a cégekhez, ami nem meglepő, hiszen ezek a vállalatok repítik a kínai gazdaságot, és jóval hatékonyabban működnek állami beavatkozás nélkül.
Mire költik ezek az emberek a tetemes jövedelmüket? Egyre kevésbé jellemző, hogy a milliárdosok egyszerűen betennék egy páncélterembe, inkább sportklubot, művészeti tárgyakat, komplett múzeumokat vásárolnak meg. Labdarúgó-, baseball- vagy éppen kosárlabdacsapatot venni gyakorlatilag mindenhol ugyanolyan vonzó: az Egyesült Államokban a profi kosárlabdacsapatok kétharmada, az Egyesült Királyságban a labdarúgó-élvonal egyesületeinek majdnem fele egy-egy milliárdos játszóterének számít. Ázsiában sem szeretnének lemaradni, Jack Ma például az egyre izmosodó kínai futball-liga Evergrande Taobao FC nevű alakulatába fektetett be.
Persze marad a hagyományos forma is: az ingatlan és az értékpapír viszi a prímet, de egyre többen vásárolnak aranyat is. Amikor külföldre utaznak, többségük főként felbecsülhetetlen értékű órákra tesz szert. Ezeket követik a ruhák és a kiegészítők, majd a bőrtermékek, az ékszerek, a kozmetikumok, az elektronikai cikkek és a borok. Ami pedig a „nagybevásárlásokat” illeti: az ingatlanok, járművek – beleértve a repülőgépeket, hajókat is – kerülnek a fókuszba, ám komplett szigetek vétele is dívik az elitklub tagjai körében, legfőképpen a görög térségben.
Ám nem biztos, hogy egy-egy új szigettulajdonos élete hátralévő részében élvezheti a luxusnyaralást. Miután Kína európai szemmel igen furcsa ország, így az is belefér, hogy valakit – főleg, ha milliárdos – „elnyel a föld”. A nyáron például Vu Hsziao-huj tűnt el, aki az Anbang nevű biztosítási és befektetési pénzügyi óriás feje, az ország egyik leggazdagabb és legbefolyásosabb üzletembere.
Persze nem Vu volt az első magas beosztású vezető az elmúlt években, akit a kínai hatóságok minden előzetes jel nélkül eltüntettek a pozíciójából, ezzel az alkalmazottakat és a részvényeseket is bizonytalanságban hagyva. A legnagyobb eltűnési hullám 2015-ben volt, akkor a vezetők tucatjainak veszett nyomuk. Az elmúlt hónapokban Hsziao Csien-hu ügye borzolta a kedélyeket, akit gyakorlatilag kirángattak a hongkongi Four Seasons luxushotelből, és azóta sem látták.
A kínai Warren Buffettnek is nevezett Guo Kuang-csang, a Fosun Group befektetési konglomerátum vezetője sem élvezhette felhőtlenül sikereit. A vezér 2015 végén néhány napra eltűnt, ám ő szerencsés volt, visszatérhetett: azóta sem derült ki, hogy mi történt, mindenesetre vagyonát folyamatosan gyarapítja.
Csakúgy nem tudni, mi és ki állt Csou Cseng-csien néhány napos felszívódásának hátterében. Kína egyik legnagyobb ruhaüzletláncának milliárdos alapítója hollétéről tíz napig nem lehetett semmit sem tudni, de visszatért a Metersbonwe élére. Amíg nem adott életjelt magáról, addig a felügyelet felfüggesztette a kereskedést a cég részvényeivel.
Ezenkívül keresik a sanghaji tőzsde összeomlásának felelőseit is, csakúgy mint azokat, akik percek alatt képesek voltak egy-egy több ezer alkalmazottat foglalkoztató konszernt tönkretenni spekulatív üzérkedésükkel. Félő, az igazi felelősök sosem lesznek meg ebben az ellentmondásokkal teli, a milliárdosok számát rendületlenül növelő országban.