A csillagászok mindössze 12 éve ismerik (az elsőt 2007-ben fedezték fel) az úgynevezett rövid vagy gyors rádiókitöréseket (Fast Radio Bursts, FRB), amelyek a kozmikus rádióhullámok rövid (néhány milliszekundumos), de nagyon erős löketei. Világszerte eddig nagyjából hatvan kitörést detektáltak, ugyanakkor feltételezéseik szerint precízebb technológiával naponta akár több ezer FRB-t fedezhetnénk fel – ha lennének ezek észlelésére alkalmas eszközeink.
A hatvan közül kettő ismétlődő jel volt. A 2012 novemberében észlelt első ilyen jel forrása egy hárommilliárd fényévre levő törpegalaxis. Tavaly nyáron a kanadai Brit Columbia tartományban épült négy darab, száz méter széles antennával felszerelt rádióteleszkóp-hálózat 13 rádiókitörést fogott. Ezek egyike egy nagyon szokatlan, ugyanabból az 1,5 milliárd fényévre lévő forrásból származó ismétlődő jel volt. (Ezeket az eredményeket publikálták néhány napja a Nature-ben.) A titokzatos szignál gyorsasága, valamint alacsony frekvenciája arra utal, hogy a kitörés forrása elképzelhetetlenül nagy energiát bocsátott ki magából.
Az utóbbi időben az a kissé extrémnek hangzó ötlet is felmerült, hogy az FRB-k nem természetes, hanem mesterséges objektumoktól származnak, így a jelek akár idegen civilizáció jelenlétére is utalhatnak – ezt az elképzelést a Harvard Egyetem asztrofizikusai vetették fel. Vannak persze ennél jóval reálisabb lehetőségek is, így a szupernóva-robbanások, a szupermasszív fekete lyukak, valamint az erős mágneses térrel rendelkező, gyorsan forgó neutroncsillagok is küldhetnek nagy energiájú elektromágneses hullámokat a világűrbe.
„Annak ellenére, hogy forrásuk pontos helye nem ismert, biztosak lehetünk abban, hogy a gyors rádiókitörések távoli galaxisokból érkeznek. A sugárzás elektromosan töltött részecskéket tartalmazó galaxisközi és csillagközi anyagon halad át, mire elér hozzánk a Földre. Ennek mértékéből pedig megbecsülhető, hogy bőven a Tejútrendszer határain túlról érkeznek a jelek. A nagy távolság egyúttal azt is jelenti, hogy hatalmas teljesítménnyel kell sugároznia a kibocsátó objektumnak, ha még mi is képesek vagyunk fogni a jelét. Már csak ezért is valószínűtlen, hogy értelmes lényektől származnának. Egy másik ok, hogy egy civilizációtól inkább keskeny sávú rádiójelet várhatnánk – már ha várhatunk egyáltalán. Miért sugároznának egy széles spektrumban? Annak még sokkal nagyobb a teljesítményigénye” – kommentálta a hírt Frey Sándor rádiócsillagász, az urvilag.hu szakportál főszerkesztője.
A tudomány történetében sokszor felvetődött, hogy valamilyen jel vagy jelenség távoli értelmes lényeknek tulajdonítható. Mindig akad valaki, aki felveti, ha más kézenfekvő magyarázat nem adódik. Vagy ha adódik, akkor is… Ez persze nem jelenti azt, hogy a felvetés komoly. A rádiócsillagászat területéről erre példa az 1960-as évek végén felfedezett pulzárok (ezek nagyon gyorsan forgó, szigorúan periodikus jeleket kisugárzó neutroncsillagok) vagy a mézerek (amolyan mikrohullámú lézerek igen erős és keskeny sávú rádiójellel). Akadt kutató, aki a két jelenséget űrlények ténykedésével magyarázta.
Ebből a szempontból az elmúlt egy-két év híreiből emlékezetes lehet a felfedezést bejelentő (számos magyar csillagászt is felvonultató) kutatócsoport vezetőjéről elnevezett Boyajian-csillag. A Kepler-űrtávcsővel talált szabálytalan fényváltozásokból egyesek a csillag körül keringő, annak fényét leárnyékoló mesterséges szerkezetekre próbáltak következtetni.
Egy még frissebb eset a 2017-ben felfedezett ’Oumuamua kisbolygóé, amely pályája alapján a Naprendszeren kívülről érkezett, és rövid itteni látogatása után oda is tér vissza. Igen elnyúlt alakja miatt felröppentek olyan magyarázatok, hogy esetleg nem természetes égitestről, hanem mesterséges eredetű „csillagközi űrhajóról” van szó. „Az ilyen feltételezés mögött ne keressük a tudományt, a dolog legfeljebb gondolatkísérletként lehet érdekes” – üzeni Frey Sándor.
Miközben sok embernek minden hirtelen megmagyarázhatatlan dologról rögtön az idegen lények jutnak az eszébe, valójában pont fordítva kellene legyen, hisz józan ésszel ez tűnik a legkevésbé valószínűnek. A földönkívüliekkel „hírbe hozott” jelenségek közös tulajdonsága, hogy előbb vagy utóbb mindig akad rájuk természetes magyarázat. A rádiócsillagász úgy véli, népszerűségüket leginkább a menetrendszerű sajtófelhajtásnak köszönhetik, hiszen kit ne izgatna, ha esetleg földön kívüli értelmes lények jeleit foghatnánk…
A tapasztalat azonban azt mutatja, hogy ha vannak is ilyenek – amiben szeretnénk hinni, hiszen miért pont csak a Földön alakulhatott ki a civilizáció –, azoknak a megtalálása egyáltalán nem tűnik egyszerű feladatnak. Ezzel foglalkozik összefoglaló néven a SETI, amely a földön kívüli intelligens lények keresését jelenti. A SETI-kutatások többféle módszerrel, nem csak rádiótartományban folynak, és igyekeznek kihasználni a megfigyelési eszközök, módszerek és a számítástechnika fejlődését. Eddig még senki sem talált ilyen jeleket, de ha ez megtörténne, arról a hírről egész biztosan senki sem marad le…