Van valami közös a Microsoft Cortanájában, az Amazon Alexájában, a Google Assistantjában és az Apple Sirijében: mindegyik női hangon beszél (igaz, Sirinél már lehet választani). Felmerül hát a kérdés: vajon a mesterséges intelligencia fejlődése a nemek közti egyenlőség visszafejlődésével jár?
Modern világunkban igen hasznosak a virtuális asszisztensek, megválaszolják, minek a fővárosa Antananarivo, legépelik az e-maileinket, figyelmeztetnek, hogy vegyünk kabátot, ha hideg van, és megrendelik a vacsorára való pizzát.
Egyes kutatások szerint ma már vannak, akik többet beszélgetnek Alexával, Cortanával, Assistanttal és Sirivel, mint családjuk egyes tagjaival. És a legjobb, hogy egyikük sem mond ellent, sőt azonnal teljesítik minden kívánságunkat. A férjek, családapák, de még a főnökök is tudják, hogy ez a hús-vér nők esetében ritkábban fordul elő, azzal azonban, hogy mindegyik virtuális asszisztens női hangon válaszol, „gyakorlatilag trenírozzuk a gyerekeinket, hogy minden nőnek csak odaugathatnak valamilyen parancsot, és az azonnal válaszolni fog” – véli Ben Parr, a San Franciscó-i csevegőrobot-fejlesztő cég, az Octane AI társalapítója.
A Szilícium-völgyben tapasztalható szexizmus régóta téma az informatikai szektorban. Nagyon kevés nő végez IT-területen, még kevesebbet vesznek fel (a Google 2014-es adatai szerint dolgozóinak mindössze 17 százaléka volt nő), a női vezetők száma elenyésző (9 százalék volt 2016-ban), és a női munkavállalók 60 százalékát zaklatták már szexuálisan.
Általános vélekedés, hogy a különféle fejlesztések ezért valójában a férfiak fantáziáit jelenítik meg, ami virtuális asszisztensek esetében a szexis titkárnő archetípusa. Cortana például a Halo videójáték egy hírhedten eltúlzott szexualitású női karakterén alapul, Siri az angol fordítások szerint „győzelemre vezető, gyönyörű nőt” jelent, a Facebook M-jét James Bond Moneypennyje inspirálta, Alexa pedig klasszikus babanév – annak ellenére, hogy az Amazon esküszik, az alexandriai könyvtár volt az asszisztens névadója.
A cégek azzal védekeznek, hogy számos kutatás kimutatta, a női hangot mind a férfiak, mind a nők megnyugtatóbbnak és barátságosabbnak találják, ugyanakkor a Stanford Egyetem arra jutott, hogy az iPhone-használók szívesebben hallanak férfihangot, miközben valamilyen számítástechnikai segítségre szorulnak. Clifford Nass, a kutatás vezetője szerint „a női hangot általában kevésbé intelligensnek gondolják a felhasználók, mint a férfihangot”. Ezt látszik alátámasztani, hogy a BMW-nek teljes sorozat autókat kellett visszahívnia a női hangú GPS-ek miatt, mert a férfi vásárlók felháborodottan közölték, hogy ők bizony nem hallgatnak egy nőre.
A probléma tehát adott. A mesterséges intelligencia és a robotika fejlődésével egyre inkább kiütközik, hogy mivel különféle tulajdonságokat kapnak, veszélyben a robotika egyik alapszabálya, hogy mindenki számára világos legyen, a robot nem ember.
Persze a megfelelően pallérozott elme tisztában van azzal, egy virtuális asszisztens nem valódi nő, sőt nevetségesnek is tartja a virtuális asszisztenseket illető vitát, de a sérülékenyebb társadalmi csoportok, mint a gyerekek vagy az idősek és a demenciával küzdők esetén már más a helyzet. Ahogy Rada Mihalcea, a Michigani Egyetem informatikusprofesszora fogalmaz, ahhoz, hogy robotjaink ne termeljék újra azokat a problémákat, amelyeket társadalmunk már elkezdett megoldani, nagyobb odafigyeléssel kell őket megtervezni.