Egy kaliforniai cég a tökéletes lakhelyet ajánlja mindazoknak, akik – mélyen a zsebükbe nyúlva – ezt hajlandók is megfizetni. Nemcsak paradicsomi állapotokat kínálnak, hanem „tudományosan megalapozott” társadalmi berendezkedést is. A valóságtól elrugaszkodott utópia vagy az egyetlen módszer az emberiség túlélésére?
A Szilícium-völgy mozgolódik. A világ balliberális elitje egyre kevésbé érzi jól magát. Minden földi jó megadatott nekik, mégis az elvágyódás jelei ütköznek ki rajtuk. Elon Musk amerikai nagyvállalkozó az eget fürkészi, keresve azt a bolygót, amely esélyt adhat – bármiféle katasztrófa bekövetkeztekor – az emberiség töredékének megmenekülésére.
A legközelebbi ilyen objektum a Mars, amelyen belátható időtávlatban az elképzelései szerint kolóniákat hoznának létre. Mások pedig itt a Földön próbálnak olyan helyeket találni, amelyek alkalmasak a túlélésre.
A Blue Frontiers, a Kék határok víziója a tengeren látja a jövőt. Mesterséges szigetet hoznának létre, amelyen két-háromszáz ember élne. Hát ez kezdetnek elfogadható, de sokkal nagyobb területeket kellene kialakítaniuk ahhoz, hogy a jól fizető társaságnak megfelelő életteret biztosítsanak.
Az amerikai, de szingapúri bejegyzésű társaság jó egy éve meg is kezdte az egyeztetéseket Francia Polinézia helyi vezetőjével. Miért esett erre a környékre a Blue Frontiers választása? Nem csak a páratlan természeti szépség vonzotta ezekre a vizekre a műszigetkészítőket.
A polinéziai nép rendkívül vendégszerető, és fogékony a környezetvédelmi problémákra. A lakosságot nagyon nyugtalanítják azok a jövendölések, amelyek szerint az óceán 2050-re elöntheti a szigetek alacsonyabb részét. Az is Polinézia mellett szólt, hogy ebben a térségben viszonylag ritka a heves tengeri vihar. Pozitívumként merült fel, hogy nincsenek arra kalózok. Nem utolsó szempont, hogy nagy teljesítményű internet is lesz a műszigeten.
A Blue Frontiers szakértői olyan lagúnát kerestek, amely elég széles, kevesen lakják, és megbízható a tengeren való megközelítése. A víz mélységének meg kell haladnia a 25 métert, hogy ne zavarják a véletlenül erre tévedő tengeralattjárókat. A konkrét helyszínt még nem nevezték meg, hogy hol képzelik el a mozgatható mesterséges szigetet, de nagy esélyesnek tartják a Szél felőli szigetek – Tahiti körzete – lagúnáit.
„Volt egy másik érv is – fejtette ki Marc Collins, a Blue Frontiers vezetője, korábban Polinézia turisztikai minisztere, aki jelenleg a kaliforniai Szilícium-völgyben él, a Le Figaro francia napilapnak –, mégpedig az, hogy a 118 sziget mellett elfér még egy.” Az elképzelések szerint az építők „kicsivel” akarják kezdeni, 7500 négyzetméteresre tervezik első álmukat. Egy holland építész tervei szolgálnak mintául.
Az energiaellátást napenergiával tervezik megoldani, és saját víztisztító és -áramoltató rendszerrel lesz ellátva a sziget, természetesen a környezetvédelmi szempontokat messzemenőkig szem előtt tartva. Az elképzelések szerint a lakók negyede polinéziai lesz, erről ugyan nem beszélnek, de valószínűleg a szolgákhoz szokott amerikai dúsgazdagoknak jelentenek majd helyi munkaerőt.
Ez mind szép és jó, még az sem kizárt, hogy egyszer majd megvalósul. De miért kell a társadalmi berendezkedésre olyan libertariánus rendszert javasolni, sőt házirendszerűen előírni, amely sehol sem valósult meg eddig a világon? Talán az új technológia dollármilliárdosai ilyen körülmények közt akarnak élni? Először is meg kell különböztetnünk a liberális és libertárius eszmék közti különbségeket. Ez utóbbi nézet szerint az egyénen van a hangsúly, minden tekintetben megelőzi az államot vagy emberek bármilyen csoportját. A libertáriusok meg akarják szüntetni az államot, vagy csak egészen minimális szerepre korlátoznák azt.
A libertarizmus szó az autokrácia, az önkényuralom ellentéte. Sem állam, sem társadalom nem játszik szerepet ebben, viszont olyan szabad emberek közösségéről van szó, akik a saját jól felfogott érdekükből csatlakoznak egy célhoz. „A centralizált hatalom mindig az elterebélyesedő bürokráciához és a néptől elszakadt képviselőkhöz vezet, akik csak a saját érdekeiket követik” – ez a Blue Frontiers vezetőinek meglátása is.
A liberalizmus, más néven szabadelvűség, a személyes szabadságon és a törvény előtti egyenlőségen alapul, vagyis a szabad gondolatok széles spektrumát jelentő eszmerendszer, amelyek közös vonása, hogy az egyén szabadságát jelölik meg mint legfontosabb politikai célt. Gyökerei a XVII–XVIII. századra, a felvilágosodás idejére nyúlnak vissza. Olyan korábbi alapvető elveket tagadott meg, mint az uralkodók isteni felhatalmazása, az öröklött kiváltságok, államvallás és protekcionizmus.
A „folyékony demokráciában” még saját kriptovalutát is létrehoztak, a varyont, amelyet egy, az egész vállalkozáson kívülálló cég, a helyi Grey Holdings turistaszervező cég már el is fogad. A becslések szerint 15 millió euró kellene ahhoz, hogy a terv első részletébe belevágjanak. A gyűjtés már elkezdődött. „Egyesek egy tudományos kísérlet kezdeményét látják benne, mások libertariánus életforma kibontakozását vélik felfedezni, de vannak olyanok is, akik csak milliárdosok játékszereként tekintenek a szigetre” – állapította meg Marc Collins.
Négy évet adtak maguknak arra, hogy az úszó mesterséges szigetből valami megvalósuljon. A végleges megegyezést a terület koncesszióba vételéről még sínre kell tenni. A Blue Frontiers abban bízik, hogy ő is olyan igen enyhe szabályozásban részesül, mint a polinéziai vizeken hajózó külföldi vállalkozók.
A probléma viszont az, hogy sem a tengerjog, sem pedig a szárazföldi jog nem tudja teljes egészében lefedni a mesterséges sziget fogalmát. A Blue Frontiers abban bízik, hogy megkaphatja a „tengeri övezet” besorolást, amelyet „nagyfokú autonómiával kormányozhatnak”, beleértve a különleges gazdasági övezet státuszát is.
Bár 2004 elejétől Francia Polinézia autonóm helyzetet élvez, így szabadon dönthet akár ilyen kérdésekben is, azért az Élysée igencsak rajta tartja a szemét a tervezett vállalkozáson. Párizsból felhívták a helyi vezetők figyelmét: „A köztársaság törvényei az egész állam területén érvényesek.”
Félő, nem adnak majd engedélyt egy más berendezkedésű államkezdeményhez. De a kaliforniai milliárdosok aligha maradnak tengerfelület nélkül: ha Tahiti mellett nem kapnak szabad tartózkodási engedélyt, majd arrébb vontatják a szigetüket. Elvégre sok helyen látnának szívesen ilyen vagyonos „tengeri telepeseket”.