Az 1928-i tél szakasztott olyan volt, mint a tavalyi, csak még melegebb. Október, november és december egészen enyhe volt s karácsonykor a gyerekek ingben, mezítláb szaladgáltak az utcán. […] Hasonlatos volt a tavalyi enyhe télhez az 1872-ről 73-ra forduló is. Ekkor is nagyon enyhe volt a tél első fele s karácsonykor bőven lehetett virágot szedni a kertekben.
(Pesti Hírlap, 1912. szeptember 25.)
*
Az a vakító hólepel, mely máskor télen a háztetőket, utcákat, tereket szokta volt elborítani, lassanként teljesen kivész az emlékezetből. Már milyen régen nem volt nálunk igazi kemény tél. Fehér karácsony – ez úgy hangzik most, mint valami mesés legenda a régmúlt idők borús homályából. Még egynéhány tél, mint az idei – ami nem lehetetlenség –, és a jövő nemzedék már csak a sarkutazók fantasztikus leírásaiból fogja ismerni a fagyos évszak borzalmait, az átható nagy hideget, a hófúvást meg a jégtorlódást.
Már negyedik esztendeje, hogy a tél enyhébb a rendesnél. Mintha éghajlatunk megváltozott volna és a budapesti átlagos hőfok felfelé haladó tendenciát követne.
(Pesti Hírlap, 1899. február 17.)
*
A február havi enyhe, csaknem egészben véve tavaszias időjárás a szőlősgazdákat is a szőlőkbe szólította. […] Az idei tél oly enyhe volt, akár a legszebb tavaszi napok, december hóban és január első hetében esett a hó, de csakhamar elolvadt. […] Nagy kérdés, ez az abnormis idő nem fog-e ártani a gyümölcsfáknak is, minthogy ezek is a rügyeiket jól kifejlesztették, s ha a hideg be nem köszön, úgy néhány nap alatt a körte és a cseresznye is kivirágzott volna.
(Borászati Lapok, 1900. március 18.)
*
Január közepe felé tartunk már, de az időjárás a fővárosban és az Alföldön néhány gyönge fagyos napot kivéve alig volt télies, s úgy látszik, az idén ismét a tavalyi igen enyhe télhez hasonló időjárásra lesz kilátásunk. […] ez újból előtérbe tolja a jégbeszerzés kérdését, mely ma a mezőgazdaságnak, továbbá több gyárüzemnek s iparágnak egyik fontos szükséglete. Az eddigi gyönge fagyok nem adtak még olyan jeget, hogy azzal a jégvermek megtöltéséhez hozzá lehetett volna látni, s így a tavaly is üresen maradt jégvermek ez idén is üresen fognak maradni. A sörgyárak és a vidéki nagyobb sörraktárak máris azzal foglalkoznak, hogy a hegyvidékekről és Erdélyből vasúton hozott jéggel lássák el magukat, miután adott körülmények között a nyári hűtőhelyiség fönntartásának ez a legolcsóbb eszköze. A sörgyárak pincéi ugyan nélkülözhetik a jeget, minthogy azokat mesterségesen hűtik, ellenben a sör szállítása alkalmával már okvetlenül jégre van szükségük, hogy a sört hidegen szállíthassák. Még nagyobb a szükség a mezőgazdasági üzemekben, különösen azoknál, melyek kiterjedtebb tejgazdasággal foglalkoznak, s a tejet naponta a fővárosba szállítják. […] igen jó volna, ha az államvasutak kocsiparkjukat további jégtartályú kocsik beszerzésével kibővítenék.
(Budapesti Hírlap, 1911. január 10.)
*
A hőmérőt aggodalommal nézzük a háború kezdete óta. […] eddig a tél meglepően enyhe volt […] annyira, hogy a német hadvezetőség és a mi vezérkarunk jelentései is tele vannak azzal a panasszal, hogy az enyhe tél miatt sárosak az utak és a nehéz ágyúk szállítását, meg az egyéb fontos hadmozdulatokat akadályozzák. […] Mindenki arra a fagyra gondol, arra a fagyra vár, mely offenzívánknak kedvezőbb volna. Nem félünk a téltől – ki hitte volna ezt még októberben! –, sőt, szinte kívánjuk.
(Pesti Napló, 1915. január 15.)
*
Mindenki sír és panaszkodik az enyhe tél miatt. Itt van például a sportszakma. Mindazok a kereskedők, nem is beszélve a gyárosokról és iparosokról, akik sportcikkeket árulnak és gyártanak, valósággal a csőd szélén állanak. November végén berendezték az üzletüket, nagy mennyiségű sít, korcsolyát, szánkót, sportcipőt, sálakat, szvettereket, sapkákat és más sportöltözeteket vásároltak, s várták előbb a telet, azután a vásárlókat.
A tél azonban nem csak a várost, hanem még a havasokat is elkerülte. A hó, ha egyáltalán esett, mire a földre jött volna, már el is olvadt. Fekete karácsony, fekete szilveszter és fekete sportszezon, gyászba borult a sportkereskedelem s az üzletek tömve maradtak téli cikkekkel.
(Keleti Ujság, 1936. február 10. Forrás: Arcanum Digitális Tudománytár)