Eljött az év legszeretetteljesebb időszaka, és ahogy a polcokat elöntik a szaloncukrok, úgy fulladunk bele a szirupos karácsonyi hirdetésekbe. De az éves Sissi-penzum ellen sem tiltakozunk, így a cukormázas telefon- és kólareklámokat is elnéző mosollyal vesszük tudomásul. Angliában azonban a karácsonyi politikaikorrektség-láz kettéosztotta az internetet: szeretjük-e az „új Britanniát”, vagy kérjük vissza a jézuskás karácsonyt?
Míg Magyarországon a legelrugaszkodottabb reklám is a hagyományos család-kisállat-szeretet-ünnep vetésforgóban mozog, az angol marketingszakemberek 2017-ben mintha csak listáról válogattak volna. Szívmelengető történet, hóesés, ázsiai szereplők, feketék, indiaiak, homoszexuális vagy kevert rasszú párok gyerekkel, szinglik és mozaikcsalád – mind kipipálva!
A trend legszembetűnőbb darabja az idei Tesco-reklám, amelyben különböző családok különféle módokon készítenek pulykát, hogy még különbözőbben ünnepeljék a karácsonyt. A szikhektől a muszlimokig, az ázsiaiaktól a fehér, szingli anyukáig pedig mindannyian megtalálják a karácsonyi pulyka alapanyagait az üzletekben. A cég szerette volna vásárlói tudomására hozni a reklámmal, hogy „mindegy, hogyan ünneplik a karácsonyt, a Tesco tud segíteni”, azonban a karácsonyozó muszlimokkal eléggé megosztotta a briteket.
A netes vélemények egy része üdvözli az „új Britanniát”, míg mások hiányolják a hagyományos értékeket, esetleg félnek a radikális válaszoktól. Néhányan egy glasgow-i boltos halálra késelésére emlékeztetnek, aki muzulmánként boldog húsvétot kívánt vevőinek. Mások felteszik a kérdést, hogy mivel a Tescóban semmire sincs ráírva, hogy halal, minden húsétel az-e.
Egyesek annyira felháborodtak a Tesco reklámján, hogy az áruházlánc bojkottjára szólítottak fel. Gondban vannak azonban, mivel az idén a Sainsbury’s is hasonló témát választott. A 2015-ös karácsonyi reklámháborút magasan nyerő Mog, a macska történetét rég belepte a hó, helyette a cég egy butácska dalt énekeltet el diverzitást ünneplő reklámfilmjében, amelyet ezért nemcsak témájáért, de zenéjéért is sokan bírálnak.
Kicsit jobban járt a Debenhams: a budapesti 39 fokos nyárban rengeteg műhóval és Ewan McGregorral forgatott modern Hamupipőke-története az üvegcipő miatt elismerést vívott ki, azonban a netes kritikusok szerint a minimozi egyszerre szembesít a közösségi média hatásával és a faji keveredés XXI. századi fontosságával. De megoszlanak a vélemények a Paddington, 2. készítőivel együttműködésben forgatott M&S-reklámról is, amelyben Paddington mackó összetéveszti a Mikulást egy rablóval, és boldogan les be egy eltérő rasszú család szentestéjébe.
A karácsonyi reklámok alfájának és ómegájának számító John Lewis is az elfogadást tűzte idén zászlójára. Kisfiú főszereplője fél az ágya alá képzelt, kék színű szörnytől, akivel azonban idővel olyan jól összebarátkozik, hogy inkább egész éjjel fennmarad, csak hogy Mozzal lehessen. Karácsonyra éjjeli lámpát kap, amellyel bár nyugodtan alhat, de Mozt nem látja többé.
A szépen fényképezett, szívmelengető történet üzenete egyértelmű: nem szabad félni a különbözőségtől, bárki lehet a barátunk. (A John Lewisnak például a díjnyertes gyerekkönyvszerző
Chris Riddel, aki esküszik arra, hogy az áruház az ő egyik könyvéből lopta Moz történetét.)
Az elfogadás persze a szeretet alapja, a szeretet pedig a karácsony mozgatórugója. Így viszont érdekes, hogy a különbözőség és a kisebbségek ünneplése kapcsán vajon miért nem került képernyőre az Angliában legnagyobb lélekszámú kelet-európai közösség, a lengyelek családi karácsonya. Talán azért, mert épp miattuk szavazott az idősebb generáció a Brexitre? És jelentheti azt is, hogy őket kell a leginkább a politikai korrektségre tanítani?