Egy fürdőruha vagy egy vallás ellen tiltakoznak? – teszi fel a kérdést a libanoni származású ausztrál divattervező, Aheda Zanetti. A burkini megalkotója egy hónapja még nem gondolta volna, hogy ruhadarabjától lesz hangos Európa. Zanetti 2004-ben állt elő a muszlim úszódressz ötletével: elmondása szerint így akarta segíteni az integrációt, és hogy mindenki önmaga lehessen a strandon.
Állítja: ma a burkinit viselő nők negyven százaléka nem is muszlim, sokan a bőrrák miatti félelemből vásárolják a fürdőruhát. Ahedáé igazi sikersztori: a burkiniból piacra dobása óta majdnem egymillió kelt el, a francia tilalom pedig csak dobott az üzleten, ugyanis egyre többen rendelnek belőle. „Csak a múlt vasárnap hatvan megrendelést kaptunk, és egyetlen muszlim nő sem volt közöttük. Egy átlagos vasárnap 10-12 úszódresszt adunk el” – nyilatkozta az AFP hírügynökségnek Zanetti.
Franciaország burkinidilemmája nem a tengerparti önkormányzatok által frissen bevezetett tilalommal kezdődött, a Párizstól délre fekvő Wissous település már 2014-ben e fürdőruha betiltása mellett döntött. Az azóta történt iszlamista terrorcselekmények fokozták a franciák ellenállását, a társadalom nagy része kezdett ferde szemmel tekinteni a muszlimokra.
A júliusi nizzai merénylet után egy helyi férfi így nyilatkozott a brit BBC-nek: „Tunéziai származású, francia muszlim vagyok. Harminchat éve élek itt. Ha ma Nizzában köszönök egy ismerősnek, az nagy eséllyel elfordul.”
A burkinivita a nyáron került a középpontba, hiszen egyre többen kezdték egy muszlim ellentársadalom jeleként emlegetni. Hiába szerettek volna a helyiek szeptember elején burkinis medencés vidámságot tartani Marseille városában, az eseményt törölték. A tény, hogy a strandon kizárólag muszlim úszódresszt viselő nők gyűljenek össze, a férfiak számára pedig tilos legyen a belépés, már túl sok volt a franciáknak. Ez az iszlamista nap jól jelzi, hogy bizonyos számú muszlim úgy döntött, elszakad a köztársasági modelltől, és a társadalmon kívül határozza meg magát – kommentálta a helyzetet Stéphane Ravier, két marseille-i kerület polgármestere és a Nemzeti Front politikusa. Sok francia hasonlóan gondolkodik: „Életemben nem láttam burkát, és burkinit is csak mostanában. Mindkettőből egyre több lesz, pedig legszívesebben egyiket se látnám” – idézi a brit The Guardian a tengerparti Villeneuve-Loubet egy lakosát. Corinne, egy fiatal francia lány ugyanígy vélekedik.
Mint mondja, Franciaországnak békére és nem provokációra van szüksége, a muszlim úszódressz viselése márpedig utóbbi.
Napokkal ezelőtt Nicolas Sarkozy volt francia államfő szintén a radikális iszlámot támogató provokációnak nevezte a burkinit. Mi nem börtönzünk nőket ruhaanyagba – szögezte le.
A politikus megméreti magát a jobboldali elnökjelölt-választáson, és már biztos, hogy kampányának egyik sarokköve a burkinitilalom lesz. Sarkozy attól sem riad vissza, hogy alkotmánymódosítást javasoljon a muszlim úszódressz betiltásának ügyében: „Akkor megváltoztatjuk az alkotmányt. Már vagy legalább harmincszor módosítottuk, ez nem gond.” A politikus indulatait a francia államtanács múlt heti döntése váltotta ki, amely Villeneuve-Loubet településen felfüggesztette a burkinitilalmat.
A bíróság érvelése szerint a fürdőruha betiltása „súlyosan és nyilvánvalóan törvénysértő módon csorbítja a személyes szabadságot, a szabad mozgáshoz és a vallásgyakorláshoz fűződő alapjogokat”. Annak ellenére, hogy az államtanács elítélte a burkinitilalmat, sok önkormányzat nem hajlandó változtatni a gyakorlaton. A szóban forgó francia település, Villeneuve-Loubet polgármestere szintén értetlenül áll a bíróság döntése előtt. Lionel Luca – aki mellesleg Nicolas Sarkozy egyik szövetségese – úgy véli, az államtanács döntése ismét teret hagy az iszlamizmusnak Franciaországban. A brit The Telegraph kérdésére, miszerint a strandokra érkező katolikus apácákkal is levetetné-e a ruhát, elmondja: a francia strandokon ritka, hogy nővérek jelennek meg.
Pedig sokan épp az apácákkal példálóznak a burkinitilalom ellen. A Twitter mikroblogon százak osztották meg a tengerparton sétáló apácák képét, amely alatt felirat hirdeti: Franciaország vajon velük is leveteti a ruhát? Az internet közössége nem kevés iróniával áll hozzá a fürdőruha betiltásához: tömegek osztották meg azt a posztot, amelyben egy felhasználó a kövér, fecskét viselő férfiak kitiltását kérte a strandokról.
Mások a virtuális világ helyett a valóságban tiltakoznak: a tilalom bevezetése után gyakori jelenség volt, hogy nem muszlim nők is burkinit vásároltak, vagy az ellenállásuk jeleként búvárruhában mentek le a francia strandokra. „Rémisztőnek találom a burkinitilalmat, hiszen gyakran vékony pulóverben megyek le a partra. Nekem bezzeg senki nem mondja, hogy vegyem le” – véli a középkorú Jenny. A francia nőhöz hasonlóan Rachid Nekkaz algériai származású üzletember is megbotránkozott, éppen ezért döntött úgy, hogy kifizeti a muszlim nőkre kirótt bírságokat.
A burkinitilalom részeként a cannes-i strandon 38 eurót, azaz körülbelül 12 ezer forintnak megfelelő összeget kellett fizetniük a burkinit viselő nőknek. „Azért fizetem ki a nők bírságait, hogy garantáljam a szabadságukat, de legfőképp biztosítsam, hogy a való életben minél kisebb kárt okozzon ez az elnyomó és igazságtalan szabály”– idézi a CNN a férfit.
Számos politikai szakértőnek szintén ez a félelme, állítják, hogy az iszlám világ egyik modern szimbólumának betiltása ronthat az amúgy is megtépázott francia társadalom helyzetén. Egy vallással és politikával foglalkozó londoni szakember szerint a burkinitilalomhoz hasonló korlátozások épp ellentétes hatást váltanak ki, és a szélsőségesek kezére játszanak. „Minden egyes alkalommal, amikor a Nyugat lehetőséget ad rá, az al-Kaida és az Iszlám Állam megerősödik. Most mondhatják, hogy diszkrimináljuk és megbélyegezzük a muszlimokat”– véli Sara Silvestri. A Haaretz című izraeli lap publicistája hasonlóan gondolkodik.
Állítja, hogy a francia burkinivita valójában ajándék az iszlamistáknak: „A szabály táplálja a gyűlöletet, amely sokakat az Iszlám Állam karjaiba lök.” A jelenség oda-vissza működik: nemcsak a muszlimok egy részét bántja a korlátozás, hanem a franciák ellenszenvét is fokozza. Hatalmas sajtóvisszhangot kapott a héten történt eset, amikor is egy francia vendéglős nem szolgált ki két nőt, csak mert muszlimok. Francia források szerint a férfi azzal érvelt, hogy minden muszlim terrorista, neki franciaként pedig joga van ahhoz, hogy ne szolgálja ki azokat, akiket nem akar az országban látni. A meglepődött muszlim asszonyok távozás előtt még a vendéglős tudtára adták, hogy ők pedig nem akarják, hogy egy rasszista szolgáljon fel nekik.
Míg Franciaországban egyre inkább utat tör magának a társadalmi feszültség, a világ többi része tanulni próbál a burkinivitából. Ausztrália például teljesen másként kezeli a muszlim fürdőruha kérdését: a szigetországban látszólag senkit nem érdekel, ha egy nő burkiniben jelenik meg a strandon vagy akár egy zárt uszodában. Bejárta a világot a felvétel, amelyen egy muszlim kétgyermekes anya burkinit visel, és így tanítja úszni a gyermekeit.
Szerinte a nőket nem lehet egy nagy, homogén csoportként kezelni, ő maga pedig nem politikai okokból viseli az úszódresszt, egyszerűen csak szereti hordani. Franciaországhoz közelebb, a szintén terror sújtotta Belgiumban sem került terítékre a muszlim fürdőruha betiltása. „Tegyük fel, hogy jogszabályt akarsz létrehozni. A gyakorlatban hogy különbözteted meg a búvárruhát és a burkinit? […] Megtilthatjuk-e egy gyereknek, hogy pólót viseljen a strandon, ha nem akar leégni?” – teszi fel a kérdést a belga miniszterelnök.
A Le Soir című lapnak nyilatkozva Charles Michel leszögezte: technikailag bonyolult lenne hasonló tilalom. Belgium kormányfője Párizsnak is odaszólt, szerinte az iszlamisták győzedelmeskednek, amikor az államok elkezdik feladni demokratikus értékeiket. Az Egyesült Királyságban is felkorbácsolta a kedélyeket a burkinidilemma, pedig ott sincs érvényben hasonló szabályozás. Egy társadalmi kísérlet keretében pár brit színész eljátszotta a nizzai strandjelenetet egy brit partszakaszon.
Egy rendőrnek öltözött férfi megkörnyékezett egy burkinit viselő – szintén színész – nőt, majd megkérte, hogy vesse le a fürdőruhát. Ezután a Franciaországban történtek ellentéte játszódott le: a strandoló britek egy emberként keltek a muszlim nő védelmére, és megtámadták az álrendőrt. „Ezt nem teheti meg. Nem diszkriminálhatja ezt a nőt!” – kiabált rá az egyenruhásra az egyik strandoló. Amikor a rendőr azt válaszolta, hogy a nő úgy néz ki a burkiniben, mint egy terrorista, a brit nő elvesztette a türelmét, és „idiótaság”-nak nevezte az érvet.
Pár perccel később a színészek bevallották, hogy az egész jelenet megrendezett volt, a felháborodott brit nő pedig fellélegzett:
„Úristen, a szívem is megállt! Annyira örülök, hogy ez nem a valóság!”