A tényői bunker hőmérsékletén érződik, hogy a hidegháborús időben épült. Tíz Celsius-fok sincs, de nem is kell, hiszen ritka alkalommal nyitják meg a helyet. Építését a hidegháborús időszakban az állam rendelte el, hogy megvédje a megye vezetését az atom-, biológiai, vegyi fegyverek hatásai ellen, illetve biztosítsa az állami vezetés folyamatosságát rendkívüli körülmények között is. (A megyei vezetésnek nem volt része a légvonalban alig nyolc kilométerre található pannonhalmi főapátság elöljárója.)
– A közvetlen közelben becsapódó atombomba robbanása ellen ez sem védett volna meg, de nem is a dombok között fekvő apró Tényő volt a célpont, hanem a húsz kilométerre lévő Győr – tájékoztat Beke Zoltán tűzoltó alezredes, a Győr-Moson-Sopron Megyei Katasztrófavédelmi Igazgatóság polgári védelmi főfelügyelője. Ahogy most, az évtizedekkel ezelőtt is kiemelt ipari városnak (s ezzel katonai célpontnak) számító Győrben volt egy másik bunker, ahol a város vezetői húzódhattak meg.
A helyenként fél méter vastag vasbetonnal védett objektum bejáratánál egy embernek az lett volna a feladata, hogy mérje a beérkezők sugárszennyezettségét. Ha valakinél jelzett a műszer, az a mentesítőhelyiségbe ment. Ruhacsere, zuhany, s csak azután léphetett be a 35 helyiségből álló tényői bázisra, melyet 1972–74 között építettek és a kor színvonalának megfelelően szereltek fel. Ez a nívó a mai fiataloknak vicces és meghökkentő. Itt megértik, hogy miért mondják a nagyszüleik a „feltárcsázom anyádat” mondatot. Akkoriban ugyanis elvétve volt nyomógombos készülék.
A gyerekek hihetetlen lelkesedéssel forgatják a légoltalmi szirénát – bőgő hangja betölti a bunker valamennyi helyiségét. Ugyancsak slágernek számítanak a különféle méretű gázálarcok, így a gyerekeknek szánt eszközök. De van itt telexgép, böhöm nagy telefonközpont és a többi egykoron használt berendezés is. A pihenőszobában emeletes ágyak – a leesés ellen nem rács védett, hanem hevederrel rögzíthették magukat.
– Úgy rendeztük be a szobákat, hogy a kor színvonalát és hangulatát visszaadjuk. A falakon korabeli plakátok. Hogyan használják a védőeszközöket. Mi a teendő atomrobbanás idején, hogyan mossák le a sugárszennyezést a tehenekről, a lovakról és a disznókról – teszi hozzá Beke Zoltán. Az objektumot hosszú éveken keresztül folyamatosan őrizték, ami több tényőinek adott munkát.
A katasztrófavédelem napjainkban felkészítésre, szituációs gyakorlatokra használja. Telefújják füsttel, a villanyt lekapcsolják – ilyen helyzetben találjanak ki a tűzoltók. – Tavaly több mint félezer gyerek nézte meg az óvóhelyet, a falunapon ötszázig számoltuk az embereket, majd abbahagytuk – mondta Polczer Antal, aki mikor máskor, mint 1986-ban, a csernobili katasztrófa évében került a bázisra. Azt mondja, véletlen az egybeesés. A katasztrófavédelem logisztikai szakembere napjainkban a látogatókat kalauzolja.
Önálló fűtőrendszere volt a bázisnak, az áramot saját rendszer biztosította, a vizet a 161 méter mély kútból nyerték. A külső szennyezett levegőt szűrőrendszerrel tisztították. Sűrített oxigénnel teli palackokat is elraktároztak – ha a kinti levegőt nem tudták tovább szűrni, a bunkert hermetikusan lezárták, és a belső levegőt keringtették, illetve dúsították fel a palackos oxigénnel. A létezés melléktermékei – garantáltan szagmentesen – egy húsz köbméteres tartályba kerültek. (A régebbi óvóhelyeken tőzeges ládákat használtak ilyen célra.)
Hasonló bunker minden megyében épült. Bács-Kiskun megyében például Ágasegyházán húztak fel egyet. A közel fél évszázada egy esetleges atomtámadás kivédésére épített objektumot a falu központjában alakították ki. A félig a földbe süllyesztett bunker váza többvagon-nyi vasbetonból készült. Az építkezés itt is két évig tartott: az óvóhely berendezése után kellő figyelmet fordítottak az álcázásra is, hiszen a betonra hordott földbe mára méretesre nőtt fenyvest telepítettek. A kis lakószobákban piros telefonok, távírók, írógépek az asztalokon.
Csak a parancsnok aludhatott egyedül egy ágyban a bunkerben. A többieknek tíz férőhelyes, emeletes ágyakkal felszerelt szobán kellett osztozniuk. A Petőfi Népe című lapban írták meg, hogy a körülbelül ötven ember befogadására alkalmas föld alatti bázis elsősorban munkahely volt, így oda a megyei politikai, közigazgatási és katonai elit tagjain túl más nem léphetett be. Kívül maradtak a vezetők hozzátartozói is. Nekik – a lakossággal együtt – a felszínen kellett volna átvészelniük a katasztrófahelyzetet.
A fővárosban 1956 után minden kerületben létesült úgynevezett „vezetési pont”, amely atomháború esetén menedéket adott volna a helyi párt- és állami vezetésnek. Csepelen a Tejút utcában 1960-ban készült ilyen, egyidejűleg a felette épült iskolával. A fél méter vastag vasbeton falakat nem közvetlen bombatámadás ellen, hanem radioaktív sugárzás kivédésére tervezték. 1989-ig az objektumban rendszeres gyakorlatokat is tartottak. 2011 óta a nagyközönség is látogathatja.
Kevesen tudják, hogy a Kossuth tér és a Deák Ferenc tér között félúton, a metróalagútból nyílik az ország hajdanán szigorúan titkos föld alatti óvóhelye, amely 16 emelet mélyen, 3500 négyzetméteren, 2200 ember befogadására alkalmas. „Köszönjük a megkeresést és az érdeklődést, de sajnos az F4 (Rákosi-bunker) egyelőre nem látogatható. Az objektumot kizárólag üzemi területen (az alagúton) keresztül lehet megközelíteni, ezt azonban kívülállók számára a baleset-, a katasztrófa- és a PV-védelmi szabályok nem teszik lehetővé” – reagált a BKV Sajtó a helyszíni bejárás ügyében küldött érdeklődésre.
„Az F-4 kódjelű létesítmény építésére a Magyar Dolgozók Pártja Központi Vezetőség (MDP KV) Pártgazdasági Osztálya adott utasítást, 1951. december 28-án” – olvasható Szabó Balázs építőmérnök, statikus levéltári kutatásokra alapozott tanulmányában, amely az építészfórum.hu portálon jelent meg. A cél az volt, hogy a pártvezetésnek – köztük Rákosi Mátyásnak – háborús helyzetben védelmet nyújtson.
Az építkezést 1952. május 1-jén kezdték el. A tervezők elzártan, titokban dolgoztak, és csak alaposan ellenőrzött, megbízható emberek ismerhették a terveket. Az objektum a Kossuth tér és a Szabadság tér között H betű alakban helyezkedik el, az Országházhoz nem csatlakozik. Főbejáratát évekkel ezelőtt elbontották, így onnan megközelíthetetlen. Vészkijárata a 2-es metró alagútjához, illetve a metró Szabadság térre vezető alagúti főszellőzőjébe vezet.
Az építkezés a metró építésével egy időben, megszakításokkal folyt, néha csak állagmegóvásként, néha nagy anyagi ráfordítással. A Pártgazdasági Osztály előírása szerint 250 „aktív, magas nívójú szellemi munkát végző dolgozó” számára kellett megfelelő védelmet és zavartalan munkahelyet biztosítani egy esetleges háborús légitámadás során. Tizenöt magas nívójú ember külön szobát kapott, a többiek csoportos munkahelyre számíthattak. Hatan kiváltságos ellátásban részesültek volna: személyzeti szobájukhoz városi telefon, külön mosdó, WC, fürdő, zuhanyozó járt. A 45 fős ebédlőbe a főleg tartósított ételek elkészítésére alkalmas konyhából került volna ki az ennivaló, a négyfős betegszoba mellett orvosi rendelő kapott helyet. Minden helyiséget hangszóróval láttak el, a külső kapcsolatokat géptávíró-összeköttetés, valamint rádió adó-vevő készülékek biztosították.
A műtárgynak tíztonnás óriásbomba vagy atombomba ellen is védelmet kellett nyújtania. Ezerkilencszázötvenhat végén a bunker gyakorlatilag használhatatlan volt, miközben a költségek meghaladták a 34 millió forintot. Az objektumot áttervezték, és 1962–63-ban befejezték. Építési költsége a mai árakon számolva legalább nyolcmilliárd forint lehetett. Bár a létesítményt eredeti funkciójára sohasem használták, a hetvenes évek közepéig készenlétben tartották.
A hatvanas-hetvenes években csak legendák szóltak róla, 1981 után viszont köztudottá vált, hogy Budapest szívében, a Szabadság tér alatt atombunkert építettek. Az F-4 objektum ma ugyanabban a formájában létezik, mint amikor megépítették, de igen rossz állapotban van. A világítás hiányos, a dízelaggregátorok évtizedek óta üzemképtelenek, a szűrők szavatossági idejük sokszorosán vannak túl, a gépészet rozsdásodik, az akkuk teljesen tönkrementek.
Bunkert nem csak az állam, magánszemélyek is építettek. A leghíresebb a kocsordi atombunker, amely nem véd meg egy atomcsapástól. Fogarasi Árpád saját telkén kezdte építeni az 1980-as években. Azért, mert szerinte Szabolcs-Szatmár-Bereg megye többet ér, mint a Sínai-félsziget, így a veszélye is fennáll, hogy atomfegyverekkel akarják majd elfoglalni. Az objektum két méter vastag betonfalai elkészültek, majd elfogyott a pénz, leállt az építkezés. Addigra viszont Fogarasi híres lett – 1992-ben a Friderikusz-show-ban is szerepelt. A bunkerépítés történetéből 2009-ben nagyjátékfilm készült. Idén januárban arról számolt be a média, hogy eladják a bunkert.
Magyarországon jelenleg Budapesten mintegy 700 ezer ember (zömüknek a metróalagútban), míg vidéken valamivel kevesebb, mint egymillió ember számára van elegendő óvóhely.
Menedék eliteknek
Egyre több japán építtetne atombunkert a fokozódó észak-koreai fenyegetésre hivatkozva. Megsokszorozódott a radioaktivitás és a mérges gázok elleni levegőszűrők forgalma is. Április közepén Abe Sinzó japán miniszterelnök arra figyelmeztetett, hogy Észak-Korea a szarin nevű idegméreggel láthatja el rakétáit. A szigetországban egy legfeljebb 13 embernek menedéket nyújtó bunker nagyjából 25 millió jenbe (65 millió forint) kerül – olvasható a hirado.hu-n –, és mintegy négy hónap alatt készül el. Az óvóhely biztonságot ígér a hirosimaival megegyező nagyságú atombomba robbanásától 660 méteres távolságra.
Másutt is készülnek az emberek. Finnországban és Svájcban minden egyes új építésű társasház kizárólag óvóhellyel együtt adható át. A szokásos vastag betonfalú apró termeket ágyakkal és konzervekkel pakolják tele, de minden igényt kielégítő bunkerek is akadnak. Világszerte számos vállalat kínálja különleges építményeit, amelyek megvédenek globális járványoktól, egy kisebb aszteroida becsapódásától vagy a harmadik világháború következményeitől. A világ elitjének – köztük alapkezelőknek, sportcsillagoknak és olyan technológiai guruknak, mint Bill Gates – állítólag saját titkos menedékük van, ahol a családtagokon kívül a személyzet is biztonságban érezheti magát. (A bunkerekben legalább egy évre elegendő élelmiszert halmozhatnak fel. A falak ellenállnak a nukleáris csapásnak, saját elektromos és víztisztító rendszerük van, a szűrőrendszer a veszélyes radioaktív, vegyi és biológiai anyagokat is eltávolítja.)
Gary Lynch, a texasi Rising S Company ügyvezető igazgatója a CNN-nek arról beszélt, hogy az előző évhez viszonyítva 2016-ban 700 százalékkal nőttek az eladások. Sokan kizárólag a családjukról akarnak gondoskodni, mások olyan bunkerrendszerben szeretnének élni, ahol a közösségi élet is garantált. Utóbbi helyeken a föld alatti társas létet kiszolgáló szakemberek – orvosok, tanárok, mérnökök, karbantartók – is helyet kapnának. Az egyik ilyen menedékhely a dél-dakotai Fekete-hegyek közelében található. Az 575 katonai bunkerből álló objektum 1967-ig katonai fegyverraktárként szolgált. Az ötezer ember elszállásolására alkalmas bunkerrendszer tulajdonosai fejenként 25–200 ezer dollárból komfortosították menedékhelyeiket. Az ár attól függ, hogy minimalista helyet vagy magas színvonalú lakást kívántak-e. A közösséget színház, tantermek, orvosi rendelő, gyógyfürdő és edzőterem szolgálja.