Az 1982-es spanyolországi vb alatt történt, hogy egy napos vasárnap délelőttön Sócrates ugratta ki mintaszerűen Zicót, aki egy pazar testcsel után ravaszul pörgette el a labdát a kifutó Boldizsár Miki mellett úgy, hogy a pettyes a kapufának kinevezett akácfa tövéről a bérház falának csapódott.
A gólt követően a félmeztelenek csapata heves tiltakozásba kezdett, mondván a kapusuk nem láthatta a labda útját, mert a szemüvegének jobb lencséje egy enyhe szemtengelyferdülés okán le volt ragasztva leukoplaszttal.
Ezt a nevetséges indokot természetesen nem fogadtuk el, és én mint a brazil csapat kapitánya, Zico, ezt be is jelentettem Gróf Lacinak, a félmeztelenek vezetőjének.
Szó szót követett, de végül a gólt közösen érvényesnek minősítettük, így alakult ki a 2:1 arányú brazil győzelem. Meg is kaptuk érte a jutalmunkat, fejenként két-két Sport szeletet, amelyet azonban nem tudtunk azonnal elfogyasztani, mert édesanyám lekiabált az erkélyről, hogy igyekezzek, mert kihűl a vasárnapi ebéd: a tyúkhúsleves és a rántott hús.
Így történt, hogy Arthur Antunes Coimbra, azaz Zico, a seleção csapatkapitánya a győztes gólja ellenére lehajtott fejjel, zsebében két enyhén olvadt Sport szelettel indult el elfogyasztani vasárnapi ebédjét a Jupiter utca 18. számú ház kopott lépcsőháza felé.