Vigyázat, omlás! Vagy inkább romlás? Egyszóval: totális bomlás – ismételgeti Sławomir Shuty Bomlás című regényében. A lengyel lázadó írónemzedék tagja könyvében vegyíti a marketingnyelvet, az internetes szlenget, a bulvársajtó nyelvét, az irodai úgynevezett „small talk”-ot, az udvariaskodó, semmitmondó beszédet, a fogyasztói világ leépülő nyelvét.
A „bomlás” eszünkbe juttatja Ágoston Mihály vajdasági nyelvész Rendszerbomlás? című könyvét, amelyben a nyelvi részrendszerek funkciózavaraira hívja föl a figyelmet. Idesorolom az ok és a cél (az ok- és célhatározó) keveredését is.
Gyakori nyelvtani hiba az ok és a cél, az okhatározó és a célhatározó fölcserélése. Ez a csere végeredményben egy gondolkodási alapműveletet, az ok-cél megkülönböztetését kezdi ki. Pedig többnyire határozott különbség tehető e kettő között. Az ok előzmény, a cél következmény. Az ok eredet, a cél eredmény.
A vörösiszap-katasztrófa után ez jelent meg az egyik újságban: „Mossák az autóikat. Ennek az az oka, hogy ne hordják szét a szennyeződést.”
Az autómosásnak az a célja, hogy ne hordják szét a szennyeződést, nem pedig az oka. „1739-ben óriási pestisjárvány pusztított az országban, a 18 ezer lakosú Kecskeméten közel 6000-en hunytak el. Ezért kellett megnyitni a temetőt, amelyet 1740-ben, a fertőzés terjedésének megakadályozása miatt lezártak.”
Nem a fertőzés megakadályozása miatt, hanem végett vagy érdekében – ez itt nem ok-, hanem célhatározó. Egy elbocsátás célja (de itt tévesen okként szerepel): „A szakértői gárda könnyebb kialakítása miatt indoklás nélkül el lehet küldeni az önkormányzati dolgozókat is.” Helyesen: „kialakítása végett…”, hiszen ez a cél.
De fordítva is tévesztenek, amikor célhatározót használnak okhatározó helyett. Kívánságműsorban hallottam: „Üzenem a páromnak, ne haragudj a tegnap este végett.” Nyilván azt akarta mondani: „a tegnap este miatt” – ez volt az ok, és ebből lett valami bonyodalom.
A miatt/végett névutók összekeverése régi jelenség, és ma is folyamatosan megfigyelhető. A keveredésnek nyelvtörténeti és nyelvjárási okai is lehetnek. A miatt névutó eredetileg helyhatározói jelentésű volt, ebből fejlődött ki az eszköz-, ok- és célhatározói értelme. Merthogy alapvetően okhatározói a jelentése, de célhatározói szerepben is felbukkant, igaz, a kevésbé választékos beszédben. Például: a pénz miatt jöttem (a pénz végett, a pénzért jöttem).
A végett célhatározói szerepű, okhatározói használata az ok-cél viszonyok közötti logikai keveredésből jött létre. Állítsuk egymás mellé a két névutót, és nyilvánvalóvá válik a különbség: Ne haragudj a tegnap este végett. – Ne haragudj a tegnap este miatt; Betegség végett zárva! – Betegség miatt zárva!
Az ok-cél viszonyok keveredése a világban s ennek következtében a gondolkodásban is megvan, ezért lehetséges az ebből adódó nyelvtani zavar. Egy (szabályos) mondat Veres Pétertől: „Nem vagyok bolond az egészségemet tönkretenni itt a vasútért.”
Kifejtve: a vasút miatt vagy végett; a vasútért vagy a vasút érdekeiért; azért, mert a vasútnál dolgozom, tehát a vasút okán, illetve abból a célból, hogy a vasútnál dolgozzam. A vasútért ragos névszó ebben a mondatban egyszerre lehet ok- és célhatározó. Egy másik példa Gárdonyi Gézától: „egymásért sóhajtottunk folyton”.
Az egymásért határozó jelentése kifejtve itt szintén kettős lehet: az egymás miatt való gondban (okhatározó); az egymás eléréséért, az egymással való együttlétért (célhatározó). Ez az ok-cél egybeesés akár rejtett üzenetek kifejtésére, finom értelmezésekre is lehetőséget ad.