Ha a nyelvhasználókat megkérdezzük, hogy mit tartanak napjaink legfontosabb nyelvművelő feladatának, többségük az idegen szavak használatának visszaszorítását fogja válaszolni, ki hevesebb, ki mérsékeltebb hangvétellel. Ezt tudomásul kell venni, de égbekiáltó, általános problémának nem tekinthető. Az idegen szavak használata igazság szerint messze nem csupán nyelvi probléma, hanem etikai és kommunikációs. Egyszerűen figyelembevétele, illetve nem vétele annak, hogy kihez szólunk, írunk. A beszédünket mindig ahhoz kell igazítani.
Még véletlenül sem ildomos baráti körben idegen szakszavakat pufogtatni, ugyanis ha nem szólnak ránk, akkor egy elnéző, lenéző gúnyos mosollyal nyugtázzák a társak, hogy milyen beképzelt az illető. Ez a szakmai zsargon. Ellenben ha a fiatalok használnak efféle szavakat az idősebb korosztály körében, akkor tudomásul kell vennünk, hogy olyan, mint a diákszleng. Rákérdezünk például arra, hogy mit jelent a skill (jártasság, gyakorlat, készség), és mit jelent a chill (nyugi, relax). Ezek olyanok, mint a hessz, a csapatás vagy a buláj – mindhárom bulit jelent.
A szókincsbővülésnek természetes módja az idegen szavak befogadása, és tegyük hozzá rögtön: annak lehetőség szerinti magyarítása.
A bekerülő idegen szavak értelemszerűen új szavak, neologizmusok a magyar nyelvben, például: avatar ~ avatár (arcmás, netarc), cafeteria ~ kafetéria, fantasy, hype ~ hájp (felfordulás, médiafelhajtás), muffin, pilates ~ pilátesz (tornafajta), segway (elektromos roller), sudoku ~ szúdoku (logikai játék), tortellini (töltött tésztabatyu). E kifejezések újdonság voltát mi sem bizonyítja jobban, mint az, hogy vannak, amelyek kétféle írásmóddal szerepelnek: az eredeti és a fonetikusan átírt formában. És az is látható, hogy nem az alapszókincsbe tartozó kifejezések.
Szóösszetételek is bekerülnek a nyelvbe, ezek ugyancsak csoportnyelviek, és az értelmezésük nyilvánvalóan a legnehezebb: audionarrátor (az a személy, aki hangos leírást ad a vakok és gyengénlátók számára), afterparty (utóbuli), auradiagnosztika (alternatív gyógymód, állapotfelmérés), akvafitnesz (vízi torna), beatbox (szájzene), drónszelfi (egy drónra, repülő robotra rászerelt kamerával készített önvideó), hashtag (kettős kereszttel jelzett szó, amely több platformon klikkelhető: a Twitteren, a Tumblron, az Instagramon és a Facebookon).
Előfordul, hogy az új összetételben csak az előtag idegen: klónkártya (hamisított bankkártya), blogregény, botoxkezelés, biodíszlet, dizájnerdrog, kiberhadsereg, kommenthuszár, lájkvadász, offshore-lovag, patchworkcsalád. Az utótag idegen a következőkben: betyárburger, babakocsifitnesz, köldökpiercing, testszkenner, sufnituning.
Az idegen eredetű szavak gyökeret ereszthetnek a magyar nyelvben szóképzéssel is. A legjellemzőbb az, hogy az idegen szóhoz egy produktív, magyar képző kapcsolódik, esetenként a fonetikusan átírt alakhoz: guglizik (a Google-keresőben tájékozódik), trollkodik (az interneten gonosz, bomlasztó megjegyzéseket ír; kötekedik), dubajozik (külföldön prostituáltként dolgozik). Gyakran igekötő járul elé: kimaxol (kihozza belőle a maximumot), visszalízingel. Néha idegen képző járul a magyar (rövidült) szóhoz, elsősorban a bizalmas nyelvhasználatban: takker (’takarítónő’), jobber (’jobboldali politikus, szimpatizáns’), baller (’baloldali politikus, szimpatizáns’).
A ritkább szóalkotású szavak körében igen gyakoriak a szóösszerántással keletkezett kifejezések, például: bloggerina (blogger + balerina), dramedy (drama + comedy), vlog (video + blog), konteó (konspirációs + teória), elitokrácia (elit + demokrácia), netikett (net + etikett).
Az idegen szó mint zsargon használata egy esetben ajánlatos. Félig komolyan. A hallgatóknak szoktam azt tanácsolni, hogy mivel ők már diplomás „kiskisasszonyok” lesznek, adják meg a módját az elutasításnak. Ha valamely „lovagjelölt” nem szimpatikus számukra, kezdjenek el beszélni a pragmatikáról vagy a konnotációról!