Míg korábban a világkereskedelem fő területe az Egyesült Államok és az Európai Unió volt, addig mára a világkereskedelem súlypontjai az USA és a Távol-Kelet, valamint az Európai Unió és a Távol-Kelet között vannak. Mindez azt jelenti, hogy a világkereskedelem döntő része áttevődött az Atlanti-óceán térségéből a Csendes-óceánra.
Feltételezve, hogy jók az előrejelzések, és a felmelegedés folytatódik, rendkívül rövid idő alatt el fog olvadni a jégtakaró az amerikai földrész és Ázsia között. Ez tovább módosítja a világkereskedelem útvonalait, és minőségileg fel fognak értékelődni az Oroszország szibériai területein fekvő kikötők.
Rendkívül nehéz jól elemezni az orosz–kínai kapcsolatokat. Mindkét fél az Egyesült Államok stratégiai vezető szerepének gyengülésére játszik, a két fél egymással szemben elfogadja a jelenleg fennálló status quót, de közöttük a jövőbeli viszony kiszámíthatatlan.
Kína gőzerővel megy előre a gazdaságban és a katonai szférában egyaránt, míg az orosz erők egy részét leköti az ukrán válság. Jelenleg egyik fél sem törekszik a kapcsolatok kiélezésére. Az oroszok számára létkérdés a fennálló ázsiai határok megtartása és a kapcsolatok normalizálása a Kínai Népköztársasággal, míg Peking kivár, hiszen tudja, hogy az idő neki dolgozik.
Oroszország 2014-ben létrehozta az Eurázsiai Gazdasági Uniót Fehéroroszország, Kazahsztán, Örményország és Kirgizisztán részvételével. Stratégiai célként hirdette meg az Európai Unióban is meglévő négy szabadságjogot.
2017 végére a szervezet szabadkereskedelmi megállapodás aláírását tervezte Iránnal. Ugyanakkor az iráni helyzet mára átláthatatlanná vált. Az 1979-es iráni forradalom óta először nagy tömegek mentek ki az utcákra, hogy tiltakozzanak a vallási vezetés politikája, ezen belül a belpolitika, a gazdaságpolitika és a külpolitikában a szíriai beavatkozás ellen.
A tavalyi év izgalmas és eseménydús volt Európában is. A szeptemberi választások nyomán Németországban kormányválság van, a Jamaica-tárgyalásokból, amelyet a CDU/CSU, a Zöldek és a Liberálisok folytattak, a Liberális Párt szó szerint az utolsó percben kihátrált. A választásokon kilenc százalékot vesztett konzervatív pártok számára csak a korábbi nagykoalíció lehetősége maradt meg.
A szintén meggyengült, öt százalékot vesztett Szociáldemokrata Párt a tárgyalásokra végül is hajlandónak mutatkozott, de itt is kiszámíthatatlan, hogy mikor lesz működő kormánya Európa vezető hatalmának. A német helyzetet jól jellemzi, hogy az országnak évi 300 ezer fős szakképzett munkaerőre van szüksége. A migránsok ezt nem tudják biztosítani.
A gazdasági előrejelzések 2018-ra pozitívak. Januárban elkezdődnek a tárgyalások az esetleges nagykoalícióról a konzervatívok és a szociáldemokraták között. Az előzetes megállapodás szerint öt nap alatt meg kell tárgyalni 15 kiemelt témát. Ezek közül a két legnehezebbnek a családegyesítés kérdése és az egészségügy reformja tűnik.
Ha nem lesz megállapodás, marad először az NSZK történetében egy rendkívüli választás kiírása. A felmérések szerint a 2017-es év három nagy vesztese: Schulz, Seehofer és Merkel. Mindez sokat elárul a lehetséges jövőről.
Új elem, hogy a hagyományosan befogadáspárti német lakosság fokozatosan migránsellenessé vált, és 71 százalék szerint a migránskérdés lett a legfőbb belpolitikai problémává. A kitoloncolás egyre nehezebb. Míg 2016-ban 75 ezer, addig 2017-ben mindössze 50 ezer fő volt hajlandó elhagyni Németországot.
A helyzetet tovább bonyolította, hogy a bajor CSU ragaszkodik a védelmi kiadások két százalékra emeléséhez, míg a szociáldemokraták ezt elvetik. Hasonlóan súlyos vitatéma, hogy az SPD ragaszkodik egy Európai Egyesült Államok gondolatához, míg a konzervatívok ezt célszerűtlennek és keresztülvihetetlennek tartják.
Nagy-Britanniában a Brexit révén folytatódott az ország eltávolodása az Európai Uniótól, a miniszterelnök meggyengült, és hogy mikor és hogyan fognak végződni a tárgyalások, az az EU és a britek között szintén kiszámíthatatlan.
Franciaországban az új köztársasági elnök politikájának sikeres végrehajtásához német pénzügyi támogatás szükséges. Nem véletlen, hogy Macron úgy fogalmazott, hogy egy liberális német pénzügyminiszter, magyarul olyasvalaki, aki anyagilag nem támogatná a francia célokat, számára katasztrófát jelentene.
Az elmúlt években folytatódott a visegrádi államok együttműködése. A migráció kérdéskörében a négy ország álláspontjához egyre többen csatlakoznak.
A négy visegrádi ország, Lengyelország, Csehország, Szlovákia és Magyarország egyetért abban, hogy a migránsok betelepítésével kapcsolatos kvótarendszer számukra elfogadhatatlan, és egyre sikeresebben képviselik ezt az álláspontot, a retorziók ellenére, az Európai Unión belül is.
Álláspontjuk ma még kisebbségi vélemény, de az idő és a bekövetkezett események nekik dolgoznak. Amíg a muzulmánok száma Európában 1990-ben 30 millió volt, addig 2010-re elérték a
44 millió főt, és lélekszámuk az új menekülthullám hatására gyors ütemben növekszik. Pontos számukat senki sem ismeri. Csak 2015-ben mintegy 300 ezer ember tűnt el Németországban.
Muzulmán többségű területek vannak a volt Jugoszlávián belül Koszovóban, Macedóniában, Bosznia-Hercegovinában, Szerbia déli területein, valamint Albániában is. Fontos kérdés, hogy mikor fog létrejönni egységes muzulmán állam a Balkánon, ez milyen hatással lesz az európai területekre, és a létrejövő államnak a fő külső pénzügyi támogatója Törökország lesz-e, vagy pedig Szaúd-Arábia.
A legsúlyosabb válsággóc továbbra is Szíria. Az orosz–amerikai háttéralku következményeként Szíriában az oroszok, míg Irakban az amerikaiak játsszák a vezető szerepet. Az orosz–amerikai távolodást jól tükrözi, hogy az asztanai béketárgyalásokra a nyugati országokat meg sem hívták.
A genfi szíriai tárgyalások pedig mindmáig semmiféle eredményt nem hoztak. Közben a Közel-Kelet egykor virágzó két állama, Szíria és Libanon tovább pusztul. A polgárháború Libanonban 1975 óta tart, és esély sincs a befejezésére.
Jól jellemzi a megváltozott globális erőviszonyokat, hogy a szaúdi király 2017-ben először látogatott el Moszkvába. Az arab világ államai közül többek között Líbia, Egyiptom és Jordánia is jó kapcsolatokra törekszik az oroszokkal.
A világban nő a Nyugat-ellenesség, aminek oka többek között a nyugati országok által alkalmazott kettős mérce és annak hangsúlyozása, hogy csak a Nyugatnak van joga kívülről konfliktusokba beavatkozni. Ezek a beavatkozások az elmúlt évtizedekben döntően sikertelenek voltak.
Az 1648-as vesztfáliai békerendszer százötven évig tartott. Az 1815-ös bécsi kongresszuson elfogadott rendszert az 1848-as forradalmak megtépázták ugyan, de száz évig tartott. A jaltai rendszer mindössze ötven évig volt érvényben.
Összegezve: a Nyugat lassú, de folyamatos gyengülésével állunk szemben. Ugyanakkor Magyarország létérdeke, hogy továbbra is a Nyugat része legyen, aktív szerepet töltsön be ezekben a nemzetközi szervezetekben, a NATO-ban és az Európai Unióban.
Hazánk alapvető célja kell hogy legyen továbbra is, hogy a világ különböző részeivel, így az arab és a muzulmán világgal, az oroszokkal és a kínaiakkal ugyanúgy, mint az Egyesült Államokkal és az Európai Unióval, ezen belül különösen Németországgal, Ausztriával és az összes többi szomszéd országgal folyamatosan jó kapcsolatok kiépítésére törekedjen.
Azt is látni kell ugyanakkor, hogy az Európai Unió még Európa perifériáján sem képes békét teremteni. Törökország ugyan jelenleg tartja megállapodását az unióval, és a migránsok döntő részét feltartóztatja, de készülve jövőbeni szerepére katonai bázisokat hozott létre Szíriában, Észak-Cipruson, Irakban, Katarban és Szomáliában is. Az ország középtávú céljai között szerepel hasonló bázisok létrehozása Albániában, Azerbajdzsánban és Grúziában is.
Vége