A drónról rakétát indítva a becsapódási helyéből nem sok marad. A legdrágább ezek közül az amerikai MQ–9 Reptor, amely 18 kilométerről pásztázza a földet. Az ára sem csekélység: 15 millió dollár. Nem az amcsi filmek túlzása az, hogy ma már egészen parányi, rovarméretű felderítő- vagy kémdrónok is megjelennek ott, ahol valamiről vagy valakiről értesüléseket kell gyűjteni. Kameráikkal tűéles képet képesek közvetíteni a földrésznyi távolságban lévő parancsnoki szobába.
A polgári alkalmazásban előbb a játékiparban jelentek meg a „drónok”, a távirányítható helikopterek. Mára pár tízezer forintért – természetesen Kínából – beszerezhetők megbízható eszközök, amelyekre mobil segítségével tökéletes képet rögzíthetünk, mintha minket emelne fel a kis rotor. A polgári világban szinte a mindennapok részévé vált a drónalkalmazás, például közlekedésfigyelés, térképkészítés, a vészhelyzetekről gyűjtött információk, de még a csomag- és ételkiszállítás terén is folynak kísérletek.
Azonban megjelentek ezeknek a gépeknek az árnyoldalai is, amelyek súlyosan sértik a magánélet szentségét. Franciaországban főleg a Riviérán lévő üdülők tulajdonosai panaszkodnak amiatt, hogy napjában több drón-
átrepülést kénytelenek elviselni, és ha valaki a medencében úszkál, netán fürdőruha nélkül, akkor igencsak ideges lesz attól a lehetőségtől, hogy képe talán már az interneten forog. A nyáron maga Emmanuel Macron köztársasági elnök siránkozott, hogy a Côte d’Azur-i Brégançonban lévő állami üdülőhely körül mennyire zavarta őt a „repülő kávédarálók” hangja.
De van megoldás. Ez is a hadiiparból jön, hát persze hogy ott már felkészültek a dróntámadásra! Húszezer euróért lehet venni nagy teljesítményű, GPS-jeleket zavaró berendezést, amely annyira összekeveri az irányító és a gép közötti kapcsolatot, hogy az esetek nagy részében az el is veszti a drónját. Igen ám, de ez tiltott. Mégpedig azért, mert ez a felettük átszálló repülőgépek GPS-es rendszerét is megkavarhatja, ily módon akár tömegkatasztrófát is előidézhet. Ha valakit ilyen eszköz használatán kapnak, akkor az fél év börtönbüntetéssel és harmincezer eurós pénzbírsággal számolhat.
Ám van, amit a törvény engedélyez. Nem királysasokra gondolunk, amelyek szintén a hadsereg szolgálatában állnak, és lehozzák az égről a drónokat. Egy ragadozó madár kiképzése meghaladja az egyszerű állampolgár tudását, de különösen a türelmét. De ha valakit idegesít a felette röpködő gépek zaja, akkor felbérelhet drónvadászokat. Az eszköz, amelyet használnak, inkább hasonlít vállról indítható légvédelmi rakétára, mint vadászpuskára, kétezer euró körül beszerezhető. Ha a vadász meglát egy drónt, akkor ráirányítja fegyverét, a kilőtt háló elkapja az eszközt, és kis ejtőernyő segítségével lehozza a földre. Nem adok neki sok időt, hogy ez a „sport” is megjelenjen az olimpián. A bökkenő az, hogy csak úgy 150 méterig hatásos, az ilyen paparazzidrónok ritkán szállnak ennél magasabban. Itt indul be a „fegyverkezési verseny”: a drónkészítők mind feljebb törnek, és követik őket a drónelkapó berendezések gyártói. Megállíthatatlan a spirál.
De most már nem is pilóta nélküli repülőkről van szó, hanem az ember nélküli haderőnemről, a robothadseregről. A múlt hét végén közölt felvételeket a Boston Dynamics amerikai vállalat humanoid robotjáról, Atlasról, amely artistákat meghazudtolóan ugrált ládáról ládára, egyensúlyérzéke tökéletes. Szinte biztos, hogy az Egyesült Államokban rövid időn belül felállítják az első robotosztagot, ha ugyan már nem létezik. Vagy egy éve számos amerikai nagy infotechnikai név hiába hívta fel a figyelmet annak a veszélyére, ha ezeket az eszközöket mesterséges intelligenciával látják el, mert a következmények beláthatatlanok. A „fejlődés” azonban megállíthatatlan. És még nem is láttuk, hogy Atlas mire képes lövészetben.