Chimay hercegné és Rigó János a legújabb szerelmi regény érdekes hősei, a Déli Vasút budai pályaudvarán ma délután Budapestre érkeztek. Az érdekes pár Dinnyésen szállott föl a vonat egyik első osztályú kocsijába, s a magas termetű, aranyszőke hajú fiatalasszony szépségével föltünést keltett a vonat utasai közt, akik eleinte nem is tudták, hogy a szép asszony Chimay hercegné, s fekete bundás barna kísérője Rigó János […]. A karácsony estét ez idén Pákozdon ünnepelték meg Rigó János szüleinek a házikójában.
(Pesti Napló, 1896. december 27.)
*
A Balaton somogyi partján nyaralók, ha családostól utaznak hazafelé, rendesen a déli személyvonattal indulnak, mert az ilyen tömeges utazásra olcsóbb is, alkalmasabb is az esti gyorsvonatnál, de meg az utóbbi csak öt balatoni községnél áll meg, fürdőhely pedig háromszor annyi van.
A baj csak az, hogy akik Balatonszentgyörgytől Földvárig erre a vonatra szállnak, nem ebédelhetnek otthon, mert az ebéd ideje előtt ki kell vonulniuk az állomásra, ahol a málha föladása úgyis sok dolgot ad. Mivel azonban a vonat már kora délután, 2 óra 10 perckor Székesfehérvárra ér és ott 33 percig vesztegel, ezt az időt a balatoni nyaralásból hazatérő családok arra használják föl, hogy a fehérvári vasúti vendéglőben étkezzenek. Ez olyan általános szokás, hogy még az aligaiak szívesebben Fehérvárt ebédelnek, mint otthon, holott hozzájuk csak 1 óra tájban pöfög be az agyonterhelt vonat. […]
Ma, szeptember elsején a rengeteg közönség és málha folytán csak 20 percnyi késéssel érkezhetett az ebédelő állomásra. Sok utas búskomor elhatározással lemondott az ebédről, a vállalkozóbbak azonban ma is megostromolták a vendéglőt. Ámde pórul jártak. Alig ültek az asztalhoz, fölhangzott az indulás jelzése és az utasok az ebédet cserben hagyva siettek a kupéjukba vissza […] de vagy tizenöt főnyi csoport, férfi, asszony, gyerek, a vendéglő távolabbi zugaiból csak akkor futott ki a peronra, amikor a kerekek már forogtak.
A lemaradottak és a vonaton lévő hozzátartozóik kétségbeesetten kiáltoztak, hogy álljon meg a vonat, de már nem állhatott meg a menetrend kára nélkül. Egy fiatal asszony, akinek apró gyerekei maradtak a vonaton, háromszor föl akart ugrani a mozgó kocsira […]. Több családot valósággal kettészakított a fehérvári ebéd.
Dinnyésnél, a legközelebbi állomásnál, több távirat várta a vonatot, amelyet a lemaradottak menesztettek utána, tudatva, hogy mely vonattal folytatják útjukat. A legtöbb lemaradott a legközelebbi, 6 óra 20 perci vonattal indult el, az egyik táviratban azonban a lemaradt szülők arra kérték a dinnyési állomást, hogy szállítsa le a vonatról gyermekeiket, ők kocsin sietnek hozzájuk.
Ez meg is történt, s a vonat közönsége kollegiális részvéttel szemlélte amint egy megrémült öreg dajkát pólyás babával és két pöttöm gyermekkel, valamint tengernyi poggyásszal leszállítottak a kis falusi állomáson.
Szóval, jó és ízléses a fehérvári ebéd, de túlságosan ne bízzunk benne, mert könnyen Dinnyésen isszuk meg a fekete levest!
(Budapesti Hírlap, 1908. szeptember 2.)
*
Derék olvasóm, akár férfi légy, akár nő, te majd a nyár kezdetén megláthatod a Balatont. Felülsz a budai vasútra, s elkarikázol Fehérvár felé. Amint elhagyod a dinnyési állomást, s kiérsz a Velencei tó völgyéből: egy kis alacsony fennsíkra kapaszkodik fel a vasút kocsid. Nézz akkor ki az ablakon. Az emelkedés kezdetén négy-öt keréknyomot látsz a vasúti töltés mindkét oldalán.
Negyvenhárom év előtt készült a vasúti töltés. Néhány szegény ember akkor ott a gyöpön kocsival ment keresztül. Fakó kocsival, görhes lovakon, rongyos szerszámmal, maguk a szegény emberek is rongyosak. Az ő kocsijuk hagyta ott azt a keréknyomot. Azóta kocsi arra többé nem mehetett, mert a vasút töltése nem engedte.
De az a kocsinyom most is megvan, most is épp oly üde és világos, mint régen. Negyvenhárom esztendő óta, mikor arra megyek, mindig megnézem változik e, enyészik e, múlik e az a kocsinyom. Nem múlik. S ha emberkéz vagy ekevas meg nem háborítja, századok múlva is ott fog állani a kocsinyom. Van hát mulandóság?
(Eötvös Károly: Utazás a Balaton körül, 1909)
*
Székesfehérvárról jelentik: József főherceg, aki vadászatra Gárdonyba érkezett, a tegnap éjszakát a dinnyési állomáson, szalonkocsijában töltötte. A főherceg péntek délelőtt a Velencei tavon vadlúd vadászaton vett részt.
(Pesti Napló, 1913. november 8. A hírek forrása: Arcanum Digitális Tudománytár)