Minden nagy világvárosnak – de különösen a mi ragyogó szépségű fővárosunknak, Budapestnek, – megvannak a maga sajátságos és rendkívül érdekes, egymástól olyannyira különböző és eltérő típusú kurtizánjai, akiket nálunk Pesti tyúk elnevezéssel ismernek az egész ország területén.
De különösen ismert itt a fővárosban, ahol már a negyedik gimnazista, diákok is tudják, hogy a Pesti tyúk az egy olyan valami huncut, kedves kis jószág, aminek párja se szépségben, se kedvességben, sem üdeségben, sem bájban, sem eleganciában az egész világon nincsen.
(Hiszen sajnos és nagyon szomorú, hogy Európa minden nagyobb városában, de különösen a keleten, ezek a naiv, sokszor jóhiszemű, könnyelmű gyermekek a legkeresettebb és a legkedvesebb exportcikkek.)
Azt azonban őszintén és igaz meggyőződéssel mindjárt hozzá is tehetjük, hogy a Pesti tyúk, ez a különös és speciális fajtája a nemzetközi kurtizánoknak, a legelső helyen áll és a legszebb és a legkívánatosabb (tegyük azt is hozzá, hogy a világon a legolcsóbb) portéka valamennyi között. (…)
Egy pillanatra kukkantsunk be Wien-be, ebbe a rendkívül érdekes császárvárosba. Ahol a Szerelem vásárának világpiacán, a mozgalmas és fürge Karnthner-Strasse-n, valamint a szédületes élénk Mariahilfer-Strasse-n, ha végig sétálunk egy derűs, szép napos délelőttön, vagy estefelé, amikor az egész ucca zsong a forgalomtól, – még most is ott látod a híres, szép, sikkes, batisztruhás Wienerineket, akik kedves és bájos mosolyukkal a legvidámabb arccal, kedélyes pajzán jókedvükkel libegnek feléd.
Bécsiesen mondva, a gemüthlicceit-nak ezek az édes, jókedvű, bohó gyermekei, oly közvetlenséggel társalognak veled gyors megismerkedésed második félórájában, mintha már hosszú évek óta ismernéd őket, vagy udvarolnál nekik. A humor és jókedélynek olyan kedves intimusai ezek a tisztán és sikkesen öltözködő szép, szőke leányasszonyok, hogy sok tekintetben az efajta kurtizán nőket felülmúlják.
De a Pesti tyúk mégis külömb valamennyinél a földön. Szépséges, gyönyörű típusa, arcának üdesége páratlan az egész világon. Elegáns, egyszerű öltözködése, sikkes járása, testének ritmikus rezgése még a legkiéltebb ruét is lázba hozzák. A pesti tyúknak az arca olyan üde és harmatos, mint a legszebb őszi barack, azért olyan gusztusos.
E sorok írója előtt mondotta egy vén globertrotter, hogy nincs a pesti tyúknak párja az egész világon. És ez igaz, mi is aláírjuk ezt az állítást. Hogy a pesti tyúk a legszebb női típus az egész világon, ez onnét van, hogy a társadalom minden rétegéből rekrutálódnak össze.
Nehogy félreértsenek bennünket, meg kell magyaráznunk, hogy a pesti tyúk nem kimondott hivatásos kéjnő, hanem a prostituáltaknak egy olyan fajtájából való, aki nemcsak pénzért, hanem nagyon sok esetben szerelemből adja oda magát a férfinak, a leggyakoribb esetben érintetlen szűz leány korában.
Budapestnek ez a legérdekesebb specialitása, a pesti tyúk és azért a legszebb női típus az egész világon, mert a társadalomnak minden osztályából kerülnek ki belőlük. Épp úgy az intelligens középosztályból, valamint nagy része az iparosok, kereskedők és munkások rétegeiből. De gyakori esetben a falusi földmívesosztályból is. A középosztályból a nagyobb átlagot a Budapestre felkerült vidékiek szolgáltatják, akik nagyobbrészt azért törekednek fel a fővárosba, mert itt senki sem ismerve őket, szabadon mozoghatnak.
A benszülött »pesti tyúk« sokkal intelligensebb, mint a vidékről felköltözött tyúk és sokkal ízlésesebb és kifinomult érzékei vannak, mint a vidékieknek. Olykor előfordul azonban az is, hogy egy sikkesen kiöltözött, a fővárosi kifinomult ízléshez asszimilálódott kisvárosi vagy falusi leány túltesz érzésben, szépségben, üdeségben, még a legraffináltabb benszülött pesti tyúkon is.
Foglalkozásra nézve nagyon vegyes társaságból kerülnek ki a pesti tyúkok. A társadalmi osztályok majdnem valamennyi neméből rekrutálódnak. Van közöttük házileány, nevelőnő, tanítónő, hivatalnoknő, varróleány, egyetemi hallgatónő, ápolónő, masamód, fodrászlány, pincérlány, szakácsnő, szobalány, primadonna, dajka, színésznő, színinövendék, óvónő, orvosnő, szülésznő és minden egyéb foglalkozású nő […] mind Évának a leányai, akik valamennyien igazi vérbeli nők, akik sokszor még önzetlenül is tudnak szeretni.
(A pesti tyúk – Budapest erkölcse a világháború után, 1925. Forrás: A Magyar Társadalomtudományok Digitális Archívuma)