Összetéveszthetetlen stílusát már életében csodálták, az utókor pedig kultikus rangra emelte: most először láthatók Magyarországon Frida Kahlo képei a Magyar Nemzeti Galériában. A művésznő egész életében önmagát és a rá ruházott sorsot próbálta kifejezni, feldolgozni a festészeten keresztül. Az ecset végül felszabadította.
Mexikó első számú nemzeti kincse járványos gyermekbénuláson esett át élete korai szakaszában. Orvosnak készült, ám tinédzserkorában súlyos buszbaleset hónapokig fekvésre és mozgásképtelenségre kényszerítette nemcsak rehabilitációjának időszakában, de hátralévő élete egyéb szakaszaiban is.
Mexikó művészete a forradalmi hangulat lecsitulása után a húszas években virágzásnak indult, a fiatal Frida pedig csatlakozott a kommunistákhoz, majd megismerte a nála jó húsz évvel idősebb Diego Riverát, aki akkoriban az ország legünnepeltebb festője volt. Viharos házasságuk nagyban hozzájárult Frida művészi kiteljesedéséhez: a férfi inspirálta és érzelmileg alaposan meg is gyötörte hűtlenségével. A házaspár politikai okokból 1930 és 1933 között az Egyesült Államokban élt, de kitartott nézetei mellett – olyannyira, hogy később otthonát ajánlotta fel a bérgyilkosok elől menekülő Lev Trockijnak.
Noha a festőnő végrendeletében leszögezte, hogy festményei soha nem hagyhatják el szülőföldjét, a mexikóvárosi Museo Dolores Olmedo Frida Kahlo-gyűjteménye egész évben járja a világot, a Magyar Nemzeti Galéria pedig még magángyűjteményekből vadászott képekkel is kiegészítette tárlatát.
Frida elsősorban saját magának festett, hogy feldolgozza belső viharait és azt a rengeteg fizikai kínt, amelyet a sors rászabott, műveit viszont még életében kiállították New Yorktól Párizsig, hazájában is meglehetős népszerűségnek örvendett. Negyvenhét éves korában bekövetkezett halála után viszont kultikussága a fridás párnahuzatoktól, Barbie-babáktól az haute couture kreációkig, a pop-art interpretációkon át a kreatív graffitikig terjedt. Feminista jelkép, stílusikon lett belőle, még a popsztár Madonnának is van két képe tőle. A kiállítás egyébként külön foglalkozik a személyét övező rajongással, láthatjuk az általa inspirált divatkreációkat a kifutón, és Beyoncétól Monica Bellucciig számos híresség öltözött be Fridának színpompás fejdíszekkel.
Az öt szekcióban bemutatott 35 műtárgy között akadnak önarcképek, grafikák, életrajzi ihletésű képek, portrék, és van rengeteg szimbolikus jelentésű festmény is. Frida Kahlo esetében ugyanis nem lehet elválasztani a személyes sorsot a művészettől: képei maga az ember, az ember pedig maga a vásznon lüktető festék, amely olyan, akár egy nyílt seb. Két leghíresebb kiállított képe, az Önarckép majmocskával és a Törött oszlop szuggesztív alkotások, de talán mégsem ezek a kiállítás legmeghatóbb darabjai.
Frida Kahlo buszbalesete miatt nem tudott szülni, Riverával három gyermeket veszítettek el terhességének korai szakaszában. A festőnőnek pedig fájdalmai dacára sem fogyott el szürrealizmussal rokon humorérzéke: a buszbalesetét megelőző pillanatokat megörökítő képe például olyan, mint egy társadalmi karikatúra, a sokkoló Henry Ford kórház című festményen egy abszolút oda nem illő lebegő csigával ellensúlyozza a drámaiságot.
A tárlat meglehetősen önismétlő (minden teremben háromszor leírja, hogy a művésznő mennyit szenvedett), cserébe viszont informatív. Érdekes személyes adalékokat mutat be, például megtekinthető az a levél is, amelyet Frida Kahlo magyarul írt egyik szeretőjének, a szegedi születésű Muray Miklósnak.
Megtudjuk, hogy noha a festőnő híres a realisztikus önábrázolásról, melyen borzas, összenőtt szemöldökét, bajszát és testi defektusait, sőt még abortuszait is elég bátor volt megmutatni, mégis – tán hiúságból – kizárólag csukott szájjal festette le magát, mert szégyellte feketedő fogait. A tárlat végtére eléri célját: megidézi Frida Kahlo lényének és művészetének együtt lüktető, színpompás egységét.
(Frida Kahlo – Remekművek a mexikóvárosi Museo Dolores Olmedóból. Magyar Nemzeti Galéria. Kurátor: Lantos Adriána. A kiállítás 2018. november 4-ig látogatható)