Hajlamosak vagyunk azt hinni, hogy gyermekházasság vagy kikényszerített frigy ma már csak elmaradott régiók országaiban létezik. Főként Észak- és Nyugat-Afrikában, a Közel-Keleten, Ázsiában gyakorlat az erőszakkal kötött, a szülők között elrendezett házasság. Számtalan vallás hívői közül kerülnek ki azok, akik nem ismerhették meg a szerelmet, úgy kellett igent mondaniuk a házasságot lebonyolító előtt.
Muzulmán, természethívő, hindu, de még keresztény evangélista is lehet az erőszakkal házasságot kötők között. Ezek közül a legborzalmasabb a gyermekházasság, amikor a két család előre elrendezi az esküvőt. Szakértők szerint évente hetvenezer kiskorú sorsa pecsételődik meg, és a világon körülbelül hétszázezren élhetnek kikényszerített házasságban. A bevándorlási célpontként szolgáló nyugat-európai országokban is szép számmal élnek olyan „házasságban”, amely erőszakos ráhatásra köttetett.
Franciaországban ilyen családi dráma borzolja a kedélyeket, és Svédországban is központi vitatéma a gyermekházasságok ügye a szeptemberben tartandó parlamenti választások előtt.
A francia áldozat már nem gyermekkorú, Mounia Haddad 29 éves, a Lendületben a Köztársaságnak, Macron elnök pártjának területi tanácsadója. Az algériai Kabiliából származó szülők és a rokonság nem akarták elfogadni a lány választottját, ők már elrendezték azt a kérdést, hogy ki fogja Algériában elvenni a nőt. A sokdiplomás fiatal hölgyet így az apja, testvére és három unokaöccse arra kényszerítette, hogy velük tartson Algériába a saját esküvőjére. Itt egy hétig tartották fogva, állítólag meg is kínozták, ám a lány továbbra is ellenállt a kikényszerített frigynek.
Végül elengedték, és hazatérve megtette a feljelentést a családtagjai ellen. A vád emberrablás, kínzás és halálos fenyegetés, Franciaországban a tárgyalás a múlt héten vette kezdetét. Mounia nem vesz részt a peren, azóta is sokkos állapotban van, családjával minden kapcsolatot megszakított. „Ez a hála azért, hogy finanszíroztuk hosszú tanulmányait” – ez már az apa megítélése. Gyakran nem is tudásszomj áll amögött, hogy a lányok, akik tudják, hogy kiszemelték őket a szülők által elrendezett esküvőre, elhúzzák a tanulási időt, egyik egyetemi szak után a másikat veszik fel, csak hogy elodázzák a nem kívánt egybekelés dátumát. Különösen a Délkelet-Ázsiából származó lányok esetében gyakori ez a módszer.
De hol kötik meg ezeket az esküvőket? A több nemzedék óta Nyugat-Európában élő bevándorlók általában egész családjukkal nyári szabadságuk alatt hazalátogatnak, és ott bonyolítják le a frigyet. Hiába vannak még az adott országban is olyan törvények, amelyek tiltják a kiskorúak házasságát, mindig találni olyan papot, aki nem vizsgálja az ara ugyancsak szembeötlő fiatal korát. Különben is errefele ez társadalmi szokás, itt még nem igazán hallottak a női szabadságjogokról, a nemek közötti egyenlőségről.
A fiatal lánynak – bár érzi azt, hogy mekkora igazságtalanság történik vele – el kell döntenie, hogy a családja akarata előtt meghajló engedelmesség és a megértés-e az első, amelyre egész életében nevelték, vagy pedig rövidebb-hosszabb időre, esetleg mindörökre szakít rokonaival. És az országgal is, ahol felcseperedett, mert általában régi-új hazájukban maradnak a férjük mellett ezek az asszonyok.
Svédország az egyik olyan ország, amelyik a legkiterjedtebb jogokat biztosítja a gyermekeknek, és erre váltig büszke. Akkor hogyan létezik az, hogy egy 2016-os kimutatás szerint az országban 132 kiskorú él házasságban? Olof Palme miniszterelnöksége alatt, még 1973-ban szabályozták a kérdést, és ezt tovább szigorította az előző jobboldali kormánykoalíció. Ám az akkurátus svédek is elkövethetnek hibákat. A törvény, amely kimondja azt, hogy a skandináv országban csak 18. életévét betöltött személy köthet házasságot, a külföldön kötött házasságokról egyetlen szót sem szól.
Nem is kell olyan költséges repülőjegyet venni, mintha – mondjuk – visszatérnének a Közel-Keletre, hiszen Európában is kimondhatják a „boldogító” igent. Az unió legtöbb országában 16 év – így hazánkban is – a házasulandó kor megengedett alsó határa, de például Finn-, Francia-, Görög- és Írországban, valamint Luxemburgban és Szlovéniában nincs alsó korhatár rögzítve, csupán az igazságügyi szervek jóindulatán múlik az esküvő. Így lehet Svédországban 132 kiskorú házas, amihez hozzáfűzzük, hogy ez az adat épp a nagy bevándorlási hullám első évére, 2015-re vonatkozik. A mai számuk minden bizonnyal ennél jóval több, az utóbbi három évben 250 ezer bevándorló érkezett Svédhonba.
Miközben a skandináv országban 15. életévét be nem töltöttel büntetendő nemi kapcsolatot létesíteni, addig külföldön bátran elvehet valaki egy ennél fiatalabb lányt. Ez a gondolat húzódik meg a svéd ellenzék felháborodása mögött. A jelenlegi stockholmi balliberális koalíció – nevezhetjük feminista, ultraliberális és genderhívő együttműködésnek – azt ígéri, hogy még a szeptemberi választások előtt gyorsan orvosolja ezt a helyzetet.
Ám van, amit már nem lehet kijavítani. Afganisztánból – a gyermekházasságok egyik fő államából – érkezett a hír, hogy egy férj megfojtotta kilencéves hitvesét. A nála 26 évvel idősebb férfi hétéves korában vette el. A kislány családja eladósodott a későbbi gyilkosnak, aki mintegy négymillió forint értékben beszámította a fiatal arát. Ne higgyük, hogy Afganisztánban nincsenek törvények, ott a házasulandó kort a lányok esetében 16, míg a fiúknál 18 éves korban szabják meg. Ám a bevett társadalmi szokások ennek mind ellentmondanak. A megfigyelők épp arra hívják fel figyelmet, hogy Afganisztánban különösen keresettek a 12 évet el nem érő kislányok. A gyermekek harmadát a törvényes kor előtt házasságba kényszerítik.
A megölt kislány apja azonnal börtönbe került, mégpedig gyermekházasság elősegítése vádjával, míg a gyilkos azóta is szökésben van. Ám hiába vannak a jó törvényi rendelkezések, ha azok nem a megelőzést szolgálják, hanem csak a haláleset bekövetkezte után tudják – úgy-ahogy – érvényesíteni őket. Harcot folytatni a tőlünk minden tekintetben távol álló, ezeréves vallási és kulturális beidegződésekkel emberpróbáló dolog. A legjobb, ha ezeket a problémákat nem is engedjük közel magunkhoz.