– Mekkora szervezet ma a Szuverén Máltai Lovagrend?
– Több mint 13 ezer tagunk és több mint 120 ezer munkatársunk van. Ez utóbbi szám úgy értendő, hogy nyolcvanezer önkéntesünk végez napi rendszeres munkát, a többiek rész- vagy teljes munkaidőben foglalkoztatott dolgozók.
– Mikor lett világméretű a rend?
– Mit értünk világméret alatt? A középkorban Európa és Afrika alkotta az ismert világ kereteit, a szervezetünk ilyen értelemben akkor is világméretű volt. Gerard testvérnek, a rend első nagymesterének nagyon karizmatikus személyiségnek kellett lennie, ha el tudta érni, hogy a kisebb-nagyobb seregek élén Jeruzsálembe érkező keresztes lovagok letegyék a fegyvert, és a kórházban kezdjenek szolgálni. Olyan hatása lehetett abban az időben, mint Teréz anyának a huszadik században. Negyven évvel az első keresztes háború és a jeruzsálemi kórház megalapítása után Európában már létezett a rend, majd fokozatosan jelent meg újabb és újabb országokban. Az 1920-as években megalapították az Egyesült Államokban működő szervezeteit, a hetvenes években megérkezett Latin-Amerikába, napjainkban pedig Ázsiában fejlődik.
– Jól gondoljuk, hogy önök alkalmazzák a világon a legtöbb orvost?
– Tény, hogy a legtöbb dolgozónk orvos vagy egészségügyi szakápoló. Több tízezer egészségügyi szakemberről beszélhetünk. Ahol szükséges, ott kórházat hozunk létre, vagy odaviszünk egy mobil klinikát, esetleg szervezünk valamilyen egészségügyi ellátást, amelyet azután kiegészíthetünk szociális tevékenységekkel is.
– A Haiti szigetén 2010 januárjában pusztító földrengés egész városrészeket semmisített meg, az áldozatok száma meghaladta a 170 ezret. Óriási összefogással nemzetközi segítség szerveződött, ám amikor a katasztrófa lekerült a címlapokról, a külföldi segítők eltűntek a szigetről. Nyolc év után még emberek tízezrei élnek táborban, de a nemzetközi alakulatok közül ma már szinte csak a máltaiak maradtak velük. Miért vannak még ott?
– Mert még szükség van ránk.
– Ki dönti el, hogy meddig segítenek?
– Általában elmondható, hogy nem elsőként érkezünk a helyszínre, viszont hosszú távra tervezünk. Rendünk szervezete horizontális. Nem a központ határozza meg, hogy hol mit kell csinálni. Valószínűleg nem is lehetne a római irodából irányítani a világ távoli részén zajló programokat. A központ inkább útmutatást ad, a döntéseket pedig helyben kell meghozni. Ez teret ad az egyéni kezdeményezéseknek, a megszokottól eltérő megoldásoknak is.
– Létezik a segítségnyújtásnak általános irányelve önöknél?
– A legfontosabb szempont az ember méltósága. Az összes többi ebből következik. Nem felülről tekintünk a segítségre szoruló emberekre, hanem megpróbáljuk az ő szemszögükből megérteni a helyzetüket. Nem nagyvonalú adományosztóként szeretnénk támogatni őket, hanem arra a problémára keresünk megoldást, amelyik a legjobban fáj nekik. Ezt a szemléletet viszik magukkal mindenhová a máltai segítők. A különböző szakterületeknek azután megvannak a konkrét szabályzatai – például arra, hogyan működik egy máltai kórház.
– Éves jelentésükben az olvasható, körülbelül ezerötszáz egészségügyi központjuk, ezen belül húsz kórházuk van. Palesztin területen önöké az egyetlen szülészeti kórház, ahol 1990 óta csaknem nyolcvanezer kisbaba látta meg a napvilágot. Van annak valami üzenete, hogy éppen Betlehemben működik a leghíresebb máltai kórház?
– Három üzenetet is tulajdonítunk ennek. Az első, hogy a Szentföldön nyitott máltai kórház szorosan kötődik a rend eredetéhez, ismét aktívak vagyunk a régióban, ahol csaknem ezer éve megalakultunk. A második, hogy támogatást és menedéket nyújtunk az édesanyáknak abban a városban, ahol Máriát nem fogadták be, és egy istállóban hozta világra gyermekét. A harmadik pedig, hogy a várandós asszonyok palesztin területen ezt az egy kórházat érhetik el. Nálunk biztonságos körülmények várják őket, bármilyen zavaros körülmények közül jönnek is, a máltai épületben legalább néhány napra békét és nyugalmat találnak.
– Melyik a legfontosabb humanitárius programjuk?
– Nem mondhatjuk egyik tevékenységünkről sem, hogy fontosabb lenne a másiknál. Napi munkánk nagy többségét a rutinfeladatok teszik ki a kórházakban, az idősotthonokban, az ételosztó helyeken, a fogyatékkal élő embereket segítő intézményekben. Ez a munka nem látványos, a közvéleményt sem érdekli különösebben, de ettől még nagyon fontos. A munkánk kisebb hányadát adják a konfliktusok, természeti katasztrófák helyszínén végzett humanitárius műveletek és persze a menekültek segítése különböző kontinenseken.
– Miben különbözik a Szuverén Máltai Lovagrend által nyújtott segítség a többi nemzetközi szervezet vagy a különböző kormányok segítő programjaitól?
– A katolikus, keresztény szervezetek a Biblia tanításait követik, tevékenységük a szeretetre épül. Mi semleges szereplőként jelenünk meg a helyszínen. Mindenki számára egyértelmű, hogy nem képviselünk semmilyen hatalmi érdeket, azért megyünk oda, mert segíteni akarunk. Keresztény meggyőződésünk az egyetlen motivációnk. Ez főleg a Közel-Keleten nyomós érv, sokkal elfogadottabbak vagyunk, mint a világi segítő szervezetek. Sokszor olyan helyszínekre is eljutunk, ahová mások nem.
– Mondana erre példát?
– Kelet-Kongó harcok dúlta területeire például csak a máltai szervezet mehetett be, mert az ottani humanitárius programunk személyzete a konfliktusban érintett több mint harminc féllel egyformán kapcsolatban állt. Én magam kétszer jártam ott. A kormányzó hatalmas pompával fogadott a repülőtéren, azután kiderült, az ünnepléssel azt akarta elérni, hogy csatlakozhasson hozzám, mert ő már nem utazhatott volna biztonságosan az ország belső területein. Mianmar egy másik olyan helyszín, ahol az összetűzések alatt kizárólag a lovagrend szervezetei voltak jelen, az elűzött ellenzéket fogadó menekülttáborokban létesítettünk egészségügyi ellátást. Napjainkban ilyen példa Libanon, ahol kilenc klinikánk működik síita és szunnita ellenőrzés alatt álló területeken. Az ország déli részén van egy olyan egészségügyi központunk, ahol muzulmán hölgyek dolgoznak ápolónőként, és munka közben is az előírt, hagyományos öltözéket viselik. Igaz, van rajtuk máltai kereszt is.
– A lovagrend munkatársai évek óta mentik a Földközi-tengeren csónakban érkező embereket. Mi az álláspontja a migrációról?
– A menekültek megsegítése már száz éve központi kérdés nálunk. A rend missziója segítséget nyújtani a szükséget szenvedőknek fajra, nemre, vallási meggyőződésre tekintet nélkül. A gazdasági helyzet, a klímaváltozás és a globális felmelegedés, a világ egyes részein növekvő népesedés és a kontrollálatlan városi fejlődés hatásainak következtében tömegek indulnak útnak. Afrika népessége az előrejelzések szerint 2050-re 2,5 milliárdra nő, tehát harminc év alatt megduplázódik. Az észak-afrikai országokban és a Közel-Keleten minden évben ötmillió fiatal lép be a munkaerőpiacra. Afrika egészét tekintve évente húszmillió munkahelyet kellene létrehozni csupán a jelenlegi szint megőrzéséhez.
– Milyen most a viszonyuk a katolikus egyházzal?
– A rend a katolikus egyház része.
– Miben áll a 2017-ben kezdődött reformfolyamat lényege?
– Tagságunk három osztályba sorolható. Az elsők az úgynevezett hivatásos lovagok, akik a szerzetesekhez hasonlóan szegénységet, tisztaságot és engedelmességet fogadnak. A második osztályba tartozók elkötelezik magukat a katolikus egyház és a máltai rend útmutatása szerinti életre. A harmadik osztály tagjai a rendért dolgoznak, és az egyházi tanításokat tiszteletben tartva élik mindennapjaikat. Ferenc pápa a rend első osztályának megerősítését kérte tőlünk, és feladatunk a spiritualitás megerősítése is.
– Jövőre lesz harmincéves a Magyar Máltai Szeretetszolgálat. Az elmúlt évtizedekben ön gyakran járt nálunk, figyelemmel kísérhette a szervezet növekedését.
– Fejlődésünk legragyogóbb példájának lehettem tanúja Magyarországon. Ha a harminc évvel ezelőtti állapotot nézzük, a máltai szervezet tevékenysége csekély volt, 1989 augusztusában azonban gyújtóbombaként robbant a keletnémet menekültek befogadása. Történelmi események sorozatát indította el ez a tett, és ezek hatására erősödni kezdett a magyarországi szeretetszolgálat is. Ma már a legjelentősebb máltai szervezetek között tartom számon, a szociális ellátórendszer egészében is nagy jelentőséggel bír. Ezt mutatja, hogy az ország mindenkori kormánya is elismeri és támogatja.
– A Szuverén Máltai Lovagrend olyan, mintha egy terület nélküli ország lenne: kormánya van, diplomáciai kapcsolatokat létesít más államokkal, nagykövetségeket tart fenn, saját útlevelet állít ki. A kormány tagjaként ön korábban nagyispotályos volt, most pedig nagykancellár. Miért ragaszkodnak ezekhez a régi titulusokhoz a XXI. században?
– A hagyományok tisztelete miatt. A rend 970 éve létezik. A hagyományainknak láthatónak kell maradniuk még akkor is, ha ez a mai korban idejétmúltnak tűnik.
– Az idén májusban új uralkodó nagymestert választott a rend, ő a nyolcvanadik vezető a sorban. Ez tényleg kézzelfogható közelségbe hozza a hagyományokat, ugyanakkor az előbb okostelefont vett elő a zsebéből, és éppen láttuk, hogy közösségi platformon írt valakinek. Ez viszont azt üzeni, hogy az ezeréves rend képes modern válaszokat adni a mai korban.
– Modernek is vagyunk, de a hagyományokat is tiszteljük. Leszögezhetjük: a rend vezetője a jövőben is nagymester lesz, hiába lenne modern, mégsem fogjuk elnöknek nevezni.