Megkereste a Svájcban élő nyirokmasszőrt, Szilágyi-Herman Erzsébetet 1987-ben egy koreai diplomata, hogy legyen Kim Ir Szen kezelője. Nem teljesen így, nem egyenes beszéddel, hanem titokzatosan, ahogy azt a konspiráló és rettegő kommunisták szokták.
A titokzatosság egyik ismérve, hogy Szilágyi-Herman Erzsébet már masszírozta egy ideje a nagyvezér nyirokcsomóit, de hivatalosan még mindig nem tudhatta, ki fekszik a keze alatt. A gyógyító asszony, akinek sikerült az, ami előtte híres orvosoknak és csodadoktoroknak sem, talpra állította a mozgásképtelen diktátort. Ezért 1987 és 1992 között tízszer, majd 2001-ben és 2002-ben egyszer-egyszer utazott el hosszabb-rövidebb időre Phenjanba.
Már készült a kétévente aktuális újabb kezelésre, amikor Kim Ir Szen szívrohamban elhalálozott. Ha csak ennyi lenne a történet, az észak-koreai időszak leírása Szilágyi-Herman Erzsébet visszaemlékezéseiben, az is elég az izgalmas könyvhöz. Észak-Korea ugyanis maga a rejtély. Azt híresztelik, elég egy elvesztett külföldi mérkőzés, és munkatáborban találja magát edzőstül az egész csapat, továbbá azt látjuk – de nem értjük –, hogy az emberek folyton boldogok, miközben nem ismerik még az egyszer jóllakni érzését sem.
Az 1930-ban Nyírcsaholyban született Herman Erzsébet élettörténete azonban az Észak-Koreában eltöltött időn kívül is érdekes. Jutott neki hányattatás az ötvenes években, sikertelen és sikeres disszidálási kísérlet, elárvultság, majd talpra állás az érthetetlen nyelvet beszélő Svájcban, továbbá apróhirdetésben szerzett idősebb férj, neves magyar külhoni újságíró, aki bevezeti híres emberek körébe is. Azután az özvegység, a saját lábra állás időszaka. Az egykori ápolónő a legjobb helyen, magánál a módszer feltalálójánál képezi ki magát nyirokmasszőrré. Eredményei, terjedő hírneve juttatja el azután a phenjani diktátor masszázságya mellé.
A Barátom, Kim Ir Szen című könyvnek csak egyik érdeme a történet, a főszereplő élete. A másik, ugyanolyan fontos a társalkotó, a visszaemlékezéseket lejegyző Bod Péter újságíró munkája. Profin viszi végig az életutat, nyilvánvalóan pontosan is kérdezett az asszonytól. Így nem maradt hiány a történetben.
Sőt az elbeszélés nyomán pontosan kirajzolódik az emlékező alakja is az olvasó előtt. Hogy élt egy magyar leány, akinek nem voltak különösebb ambíciói, ápolónő akart lenni, férjhez menni, gyermekeket szülni. Egyszóval csak békében és biztonságban leélni az életét.
Ami vele történt, az a XX. századi magyar történelem, amelyik ide-oda vetette az embereket. Szilágyi-Herman Erzsébet talpraesettnek és szerencsésnek bizonyult, igaz, nemcsak várta a csodát, hanem tett is érte. Miközben mindvégig, minden helyzetben megmaradt nyírcsaholyi lánynak, aki feleslegesen nem kérdez, nem ártja magát más dolgába, a magáéval törődik. Azzal viszont jól. Lehet, hogy ez a túlélés titka. Mindehhez Bod Péter még hozzáillesztette a hátteret, mellérakta, amit a korabeli Észak-Koreáról tudni illik és lehet. Mintaszerű munka. A könyv végén kis családi fotóalbum látható.
(Szilágyi-Herman Erzsébet–Bod Péter: Barátom, Kim Ir Szen. Athenaeum Kiadó, Budapest, 2017, 246 oldal. Ára: 4390 forint)