Unalomig szajkózzák az orvosok, hogy tessék egészségesen táplálkozni. Akinek semmi baja, az akár divatból vagy tudatosan még szót is fogadhat. Szabadon választ. Ám aki önhibáján kívül lesz beteg, kegyetlenül nehéz helyzetbe csöppen. Még ha szimpatizál is a diétás ételekkel, italokkal, idővel inge-gatyája rámegy a feltűnően csillogó reklámfeliratokkal ellátott, trendi szóval élve: „mentes” élelmiszerekre. Mintha egy más világba csöppennénk, amikor a glutén, szója és egyéb „mocsok”, zömmel E betűs adalékanyagokat nem tartalmazó kekszek, felvágottak, tészták, lisztek és italok katonás sorait látjuk a polcokon. Persze mindezt aranyárban!
Na, ezt magyarázza el valaki, hogy mi is kerül azokon a semmiken annyiba, amikor amúgy sincsenek benne az adott élelmiszerben! Sőt annyira nincsenek benne, hogy gyakran a duplájába kerül, mint az egyébként mindent tartalmazó, meglehetősen hasonló, ám nyilván roppant egészségtelen termék. Bombaüzlet! Főleg, ha a csomagolásra rá is írják a varázsszavakat: bio, vega, paleo, diabetikus.
Persze lehet, miért is ne lehetne ostobának nézni az amúgy is beteg embert, aki akár ételallergiás, akár cukorbeteg, része a fogyasztói társadalomnak… Csak talán kissé macerásabb az élete, amelyet viszont nem megkönnyítenek, hanem fokoznak a gyártók és a piac, hiszen ő nem tartozik az átlagos előállítási költségű tömegtermelés célcsoportjába. A gyártók pedig csak akkor hajlandók megkímélni magukat mások maceráitól, ha azt jól megfizetik. A betegek viszont szeretnének újra egészségesen élni, amiért sok mindent, ha nem mindent, megadnának. Aki tehát nem akar kiütést kapni és görcsökben fetrengeni, szédülni és izzadni, kinyitja a zsebét. Feltéve, ha van miből. A másik meg gátlástalanul használja ki a helyzetet. Így hát nem csoda, hogy évente világszerte és alaphangon húsz százalékkal bővül a különböző allergénektől mentes élelmiszerek piaca, hiszen az ételallergia és a cukorbetegség milliárdos üzlet – akár itthon forintban, akár máshol euróban vagy dollárban számolva.
Magyarországon a lakosság megközelítőleg két százalékát tartják genetikailag gluténérzékenynek, de hat-hét százalékra teszik azokat, akik más okból nem bírják a gabonafehérjét. Ez önmagában már legalább 600 ezer ember, és ennél jóval többen – két-hárommillióan – vannak azok, akik pedig a laktózra érzékenyek.
Listavezető sajnos a diabétesz, amely csaknem félmilliárd embert érint globálisan, a betegek száma pedig egyre növekszik: a becslések szerint 2035-re mintegy 592 millióan lesznek cukorbetegek a Földön. Magyarországon 2003 óta megduplázódott a számuk, ma már bőven eléri az egymillió főt, és minden ötödik hatvan év feletti érintett.
Igaz, igényelhetnek adókedvezményt az egyes ételallergiában vagy cukorbetegségben szenvedők, ám ez is csak enyhít a helyzetükön, a gondokat nem oldja meg. Érdemes kiszámolni, hogy mennyi pénz kerül a gyártókhoz a „mentes” élelmiszereken keresztül, akik az „árügyben” cseppet sem toleránsak a rászorulókkal szemben. Mert ez nem divathóbort! A betegek legyenek boldogok, hogy pár éve még alig lehetett hallani laktózmentes kefirről?
A fogyasztóvédelmi hatóság rendszeresen ellenőrzi a megtévesztő jelölés tükrében azokat az élelmiszereket, melyek „mentes” jelöléssel ellátva kerülnek forgalomba. Hiszen ha már ingünket-gatyánkat kifizetjük, érdemes, betűről betűre végigolvasni a csomagoláson az alapanyagokat és a tápanyagértékeket, melyeket kötelező feltüntetni.
Azt el kell ismerni, ahogy telik az idő, javul a helyzet, de nem azért, mert az élelmiszeripar annyira megsajnálja a diétára kényszerülőket, hanem azért, mert – mint tudjuk – a betegség gigantikus üzlet, és ma már ezt nem csak a gyógyszergyárak tudják. Sajnálattal értesítem az egyébként őszintén lelkiismeretes orvosokat: az egészség trendivé alakítása pillanatnyilag anyagi okok miatt elmarad.