A Tabánban az egykori Meindl-ház jobb oldali szárnyát Semmelweis József bérelte ki 1806-ban, és a földszinten megnyitotta a Fehér Elefánthoz címzett vegyeskereskedését. E házban született fia, Semmelweis Ignác szülészorvos is. Az apa hajdani vegyesboltja helyén nyílt meg az a kiállítás, amely a XVIII. század elejétől az első világháborúig követi nyomon a szülés és a születés kultúrtörténetét.
A XX. század elejéig az asszonyok otthon szültek, évszázadokon keresztül a szülő nő és a magzat élete a bábák szaktudásától függött. Torkos Justus János pozsonyi főorvos 1745-ben készítette el a magyarországi régiók első gyógyszerészi szabályzatát, a Taxa pharmaceutica Posoniensist, amely a bábák működésének feltételeit is szabályozta. A Pázmány Péter által alapított Nagyszombati Egyetem 1770-ben orvosi karral bővült, s bécsi mintára bábatanfolyamokat is szervezett.
A szülészeti fantomon a magzat fejlődését, a szülés fázisait, illetve a gyakorlati fogásokat sajátíthatták el a jelentkezők. Az 1700-as évekből származó, elefántcsontból készült, terhes nőt ábrázoló tanbabán a gyermek elhelyezkedését, míg a papírmaséból készült bemutatóeszközön a kismedencei szerveket tanulmányozhatták. Külön képzést kaptak a rendellenes szülések levezetéséből, bár előírás szerint ilyen esetekben orvost kellett (volna) hívniuk.
Ha bármilyen probléma lépett föl, a bába elsősorban az anya életét próbálta megmenteni, akár a magzat feláldozásával is. A cédulás bábák az ismereteket csak néhány napos tanfolyamon sajátították el, a paraszt- vagy kontár bábák elméleti tudása viszont csekély volt. A XX. század közepéig ők tartották fenn a szülés körüli rítusokat, szokásokat, babonákat, például vajúdás közben szent szövegeket, rózsafüzért helyeztek a szülő nő hasára, vagy A hét mennyei zár imádságát szentelt papírokra íratták fel – s nehéz szülésnél meg is etették az anyukával.
A kiállításon antiokheiai Szent Margit vezeklőövének XIX. századi másolata is látható, amelyet szülést segítő eszközként használtak. Az övet a pozsonyi klarisszaapácáktól lehetett jó pénzért kibérelni. Fennmaradt levelek tanúsága szerint az apácák az egyik családot igencsak sürgették, hogy küldjék már vissza, mert nagy a sorbaállás érte.
A szülés levezetésén kívül a terhesgondozás is a bába feladatai közé tartozott. Nem hivatalosan, de a közösség által elvárt szerepe volt a fogamzásgátlásban és a nem kívánt terhesség megszakításában. Mária Terézia kötelezővé tette számukra az életképtelen gyermekek megkeresztelését – felekezeti hovatartozásra való tekintet nélkül. A kiállításon külön fejezetet kapott a rendellenes szülés és a magzatelhajtás. A méhszájtágító eszközöket, a szülészeti fogót, a küretkanalat, a hüvely feltárásához használt hüvelylapocot vagy medencekörzőt csak orvosok használhatták.
A szülések magas halálozási számát a XIX. században elsősorban a gyermekágyi láz okozta. Semmelweis Ignác fedezte fel, hogy a betegség nem önálló kór, hanem fertőzés következménye. Magyarországon az első sikeres császármetszést 1890-ben Tauffer Vilmos végezte el, akit az Üllői úti II. Számú Nőgyógyászati Klinika felállításával bízták meg. Blaha Lujzát is ő műtötte meg, otthon, a konyhaasztalon, mert akkor még nem épült föl a kórház. A színésznő a Nemzeti Színház színpadáról köszönte meg, hogy megmentette az életét. Tauffert 1891-től bábaügyi miniszteri biztossá nevezték ki.
Kevesen ismerik a nevét, pedig neki is köszönhető, hogy a magyar szülészet egy ideig Európa élvonalába tartozott. Tauffer Vilmos hasonlóan kiemelkedő egyénisége az orvostudománynak, mint Semmelweis.
(A szülészet születése című kiállítás 2019. március 31-ig látható a Semmelweis Orvostörténeti Múzeumban)