A megbeszélés kissé hosszúra nyúlt, másfél óra után a kolléganő be is kopogott, és kihívott egy pillanatra, hátha észbe kap a vendég, hogy elszaladt az idő. Megköszöntem a figyelmességét, mondtam, hogy nyugalom, nincs „Matáv-szindróma”, nem kell akciót indítani a megmentésemre.
Az egykori távközlési céggel tanfolyam közben bontottunk szerződést, miután a csoportjaiknak tartott órák sorra közönybe fulladtak. Nekem különösen nagy pofon volt ez, hiszen addigra már megszoktam, hogy a hallgatók elkényeztetnek a figyelmükkel, az előadásaimon csak úgy repül az idő. Itt viszont hiába sziporkáztam, bohóckodtam, komolykodtam, csak néztek rám unottan, egykedvűen.
A kollégák ugyanerről panaszkodtak, végül letettünk arról, hogy az írországi továbbképzésre utazó dolgozóikat mi tanítsuk meg angolul, és visszaadtuk a megbízást. Innen a kifejezés, amelyen azt értjük, hogy mindjárt belehalunk az unalomba.
Ezt persze csak a régi kollégák értik, bár a nyelviskola törzsgárdáját alkotó hat munkatársunk legalább 15 éve itt dolgozik. Ma már ők intéznek majdnem mindent, ők felügyelik a csoportokat oktató több száz nyelvtanár munkáját is. Akikről büszkén állítjuk, hogy nagy részük annak idején tanítványunk volt, ma pedig már ők tanítanak másokat angolra.
De nálunk szerzett magabiztosságot az önálló angol kommunikációhoz jó néhány ismert multinacionális nagyvállalat magyar középvezetői csapata, mi készítettük fel a honvédség számos alakulatának tisztjeit a NATO-ban megkövetelt egységes katonai szaknyelvből előírt vizsgára, és velünk tréningezett egy éven át az athéni olimpiára kiutazott magyar csapat az angol nyelvű szereplésre.
A folyosó falát oklevelek, ismert sportolók és hírességek köszönőlevelei és fényképei borítják, némelyik papír kissé megfakult már az üveg alatt, de akkor is jó végignézni rajtuk. Ha egyszer új irodába költözünk, szempont lesz, hogy legalább ilyen hosszú folyosója legyen.
The sky is closing its blue eyes. (Azaz: lehunyja kék szemét az ég.) He thought the fence was made of sausages. (Vagyis: azt hitte, kolbászból van a kerítés.) He has been travelling in a car, since he became a minister. (Tehát: mióta miniszter lett, autóval jár.)
Úgy három évtized telhetett el azóta, hogy ezeket a mondatokat először leírtam, annak pedig két oka volt. Az egyik, hogy a nyolcvanas évek elején a csepeli munkásotthonban szervezett angol tanfolyamra járó papírgyári munkások egy részét a nappalos műszakból nem engedték el, és az órákról a csoport egy része mindig hiányzott.
Valamelyikük megkért, hogy írjam már le azokat a nyelvtani szabályokat, amelyeket a távollétükben magyarázok el. Nekik készítettem néhány rövid, lényegre törő feljegyzést gondosan válogatott mondatokkal.
Arra egyébként is nagyon vigyáztam, hogy a példáim azonnal érthetőek és könnyen megjegyezhetők legyenek, és ami a legfontosabb, hogy még csak egy kicsit se hasonlítsanak a tankönyvek érdektelen mondataira. A feljegyzéseimet a munkások sokszorosították, egymás között osztogatták, a következő órán pedig vigyorogva idézgették. Zene volt füleimnek.
Az igazság azonban az, hogy az első nyelvtani jegyzeteket nem nekik írtam. Hanem saját magamnak. A hetvenes években angol–magyar középiskolai tanári diplomát szereztem az egyetemen – anélkül, hogy igazából megtanultam volna angolul. Alighanem én voltam ott az egyetlen hallgató, aki könyvből tanulta az angolt.
A többiek külföldön éltek, vagy diplomaták gyerekei voltak. Az egyetemen pedig már nem foglalkoztak nyelvtanítással, ott Shakespeare-szövegeket olvastunk, és bonyolult nyelvészeti szabályokat tanultunk. A hiányosságaim gyorsan felszínre kerültek, köztük például az, hogy nem ismerem a kiejtést jelölő átírás speciális betűit.
– Nem muszáj magának idejárni – mondta erre a professzor, miközben nagyot szívott az aranycsíkos Marlborójából. – Annyi szép szakma létezik, miért nem megy el inkább esztergályosnak?
Szerencsére a bölcsészkarról éppen olyan nehéz volt kibukni, mint amilyen nehéz volt bekerülni. És miközben nyelvészetből folyamatosan a túlélésért küzdöttem, irodalomból jó jegyeket kaptam, mert ott díjazták az egyéni meglátásaimat. De volt, amikor az indexemet csak azért írta alá a prof, hogy nyugodtan ebédelhessen, mert a végén már az ebédlőbe is utánavittem a papírokat.
Amikor tanítani kezdtem, újra szembesültem a hiányosságaimmal. Hogyan magyarázzak el valamit, amit én sem értek igazán? Először a saját fejemben kellett rendet tenni. Megpróbáltam a magam számára leegyszerűsítve újrafogalmazni az anyagot, és kifejező szemléltetést gyártani hozzá.
A magyar nyelven nem használatos befejezett múlt időt például számos egyéb eset mellett akkor használja az angol, ha olyan cselekvésről esik szó, amely már megtörtént, de a történésnél fontosabb a hatás. Erre azt írtam példaként: He has given her a kiss. Azaz: megcsókolta (és most várandós).
Néztem a mondatokat a papíron, és arra gondoltam, ez akár jó is lehet.
How long have you been waiting for a higher standard of living? Szóval: mióta vársz magasabb életszínvonalra? Tomorrow the tap will have been dripping for a year. Vagyis: holnap lesz egy éve, hogy csöpög a csap. Until the very last summer Mehemed hadn’t even seen a cow. Azaz: egészen tavaly nyárig Mehemed nem is látott tehenet.
Az egyetem után három évig nem volt állásom. Magántanítványokat fogadtam, taxizni kezdtem, de a személyi igazolványomba nem volt munkahely beírva. Egyszer megakadt a szemem egy hirdetésen, a csepeli munkásotthon hirdetett angol tanfolyamot.
Telefonáltam, mondtam, hogy én nem tanulni, hanem tanítani szeretnék azon a tanfolyamon. Ezzel olyan meglepetést okoztam, hogy az intézmény igazgatója eljött a lakásomra, amelyben akkor még nem volt fürdőszoba. Épp a sittes zsákot cipeltem a negyedikről, amikor megérkezett, a szoba közepén pedig az írógépbe fűzött hártyapapírokon az általam kreált angol példamondatokat olvashatta.
Ez az első benyomás döntőnek bizonyult, 1979-ben így lettem népművelő a csepeli munkásotthonban. Amikor 12 évvel később az intézmény megszűnt, nem volt kérdés, hogy közösen folytatjuk, és erre alapítunk egy nyelviskolát.
She has been happy for 5 minutes. Azaz: már öt perce boldog. By the time we get old, we’ll have saved up enough money to buy a flat. Tehát: mire megvénülünk, megspórolunk annyit, hogy legyen egy lakásunk.
A Kis angol nyelvtan című könyvbe tíz év egyszerűsítő nyelvmagyarázó jegyzeteit sűrítettük össze. A kiadóknál hiába házaltunk vele, végül a maradék pénzünket felhasználva 1992-ben mi jelentettük meg. Egy szeptemberi napon a házunk elé leparkolt a nyomdából küldött teherautó, 30 ezer könyvet lehordtunk a pincébe. Azt mondtuk, ezt tíz év alatt sem fogjuk eladni.
Azt találtuk ki, hogy sorra járjuk a könyvesboltokat, és mindenhol megkérdezzük: kapható itt a Kis angol nyelvtan? Az eladók a fejüket rázták, nem is hallottak róla. Azután jött egy barátunk, ő is megkérdezte. Azután egy harmadik.
Üzletek százait jártuk végig, vidéken is, akkor a boltvezetők jelezték a központnak, hogy sokan keresnek valami Kis angol nyelvtant. Akkor küldtük el a bemutatkozó levelet a nagy könyveshálózatoknak, és mindjárt meg is rendelték a könyvet.
A pincémet a szeptemberi tanévkezdésre pakoltuk tele, karácsonyra kiürült, az utolsó példányt is elvitték. A könyvet újra és újra kinyomtattuk, azóta jóval több, mint 300 ezer példány fogyott belőle. Így lett Dohár Péter angoltanárból „bestseller listás” szerző.
Néhány hónappal ezelőtt, az első kiadás 25. évfordulójára megjelentettünk egy bővített, zenés-hangos második változatot. Szerkesztés közben megakadt a szemem az első kiadás egyik mondatán: My hair turned grey by the time I wrote this. Azaz: megőszültem, mire ezt megírtam.