Nos, ürmösbor következett azután…
Rezeda Kázmér sokat hallott borokról, sok borral beszélgetett már, volt a borok között jó néhány barátja is, akikkel pertu viszonyba keveredett, s akiknek elmesélte élete néhány féltve őrzött titkát, ám az ürmösborról eleddig még csak hallott, olvasott, ám azzal személyes viszonyba nem került, pedig ötszáz esztendős elmúlt már. Ivott már kevertet is, sőt, Éva vermutot, ami egy letűnt kor rettenetes szimbóluma, gimnázium, szombati házibuli, 38 forint plusz üvegbetét hét deci, alkoholmérgezés, szőnyeg alatt reszketés, láz, megtérések, pusztító, öröknek hitt szerelmek – Istenem, de gyönyörű volt! – gondolta Rezeda Kázmér, és akkor következett az ürmös.
Mivel ódivatú ember volt, gyakorta forgatta a Pallas nagy lexikonát, s mert ilyesmire jól fogott az agya, gyakorta megjegyzett szócikkeket. Midőn azon az estén, Magyarkanizsán, a Balkánban Móricz Árpád tiszteletes úr értő tolmácsolásában ismerkedett a Maurer borokkal, majd Móricz Árpád tiszteletes úr még értőbb tolmácsolással előhozakodott a maga ürmösével, Rezeda Kázmérnak eszébe ötlött, mit olvasott erről hajdan: „[…] nagyban készül a Szerémségben (karlócai ürmös), Olaszországban, hol különösen a torinói ürmös (Vermut di Torino) híres és nevezetes kereskedelmi cikk. Mi kétféle ürmöst ismerünk, a rác ürmöst és a főtt ürmöst.
A rác ürmös oly módon készül, hogy egy hordót felfenekelnek, azt 3/4 részben ép érett szőlőfürtökkel telerakják s e közé fehér ürmöt (Artemisia absynthium), kalmuszgyökeret, citrom- s narancshéjat stb. tevén, óborral teletöltik és 4-5 hétig érni hagyják, mikor a hordó már csapra üthető; most valahányszor bort veszünk belőle, óborral mindig teletöltjük, s addig használjuk, míg a keverék ízt adó anyagai ízüket vesztették. Némelyek tormát, mustárt, szegfűborsot is használnak, egészen ízlésük szerint járván el; a kereskedelmi ürmösnél azonban ügyelni kell, hogy lehetőleg mindig egyforma minőségű legyen.
A főtt ürmös úgy készül, hogy a mustot azon frissében, amint a sajtó alól kikerül, felére vagy negyedére lefőzik s azután hordóra töltve, tiszta vászonzacskóban porrá tört fehér ürmöt (mintegy 15-20 grm. egy hl.-re) s más fennebb említett anyagot eresztenek bele, s ezt addig hagyják benne lógni, míg az e nélkül inkább malaga-szerü bor ezen anyagok ízét és illatát kellőképen magába vette.”
No, akkor helyben vagyunk, gondolta Rezeda Kázmér, ha egyszer nagyban éppen itt készül, a Szerémségben, ugye… A tiszteletes pedig kitöltötte az ürmöst a poharakba. Rezeda Kázmér kivárt. Mégiscsak ez volt az első találkozója ezzel a borral, nem akarta elkapkodni, nehogy baj legyen belőle, vagy csalódás, esetleg – mert modernek vagyunk, ugyebár – valamiféle zaklatási ügy. Úgyhogy kivárt, és elkérte a tiszteletes úrtól a palackot.
Rezeda Kázmérnál a palack nem egyszerűen alkalmatosság volt a bor tárolására, ó nem, azt gondolta Rezeda Kázmér, a palack a bor ruhája, éke, azzal jár a bor a világba, mert ha odahaza van, ugyebár, a pincében, olyankor teljesen szemérmetlen, és anyaszült meztelen mutatkozik előjővén hordóból a lopóba. De ha elindul a bor a világba, illően felöltözködik, elrejti bájait, s ruhája a palack.
Kézbe vette Rezeda Kázmér a tiszteletes úr ürmösének ruháját. A főcímkén ez volt olvasható: Tiszteletes borpince, Papné, 2015. S a pöcsét: Tiszteletes borpince, szerémi ürmös. Eddig jó, gondolta Rezeda Kázmér, és megfordította az ürmös palackját, hogy megnézze a hátsó címkét, ahol a mesék laknak. Ott pedig ez állt: „Papné, szerémi ürmösbor, pinot noir-kékfrankos. Kinek a tiszteletes, kinek a Papné! Három papné válogatta az aszúszemeket e borkülönlegességhez. Már Mátyás királyunk udvarában is kedvelt volt az ürmösbor. Hajdan a pálos szerzetesek gyógynövényismeretei gazdagították és tették igazi gyógyborrá ezt a nemes italt. A tölgyfa hordós érlelés során kerültek bele a gyógynövények, majd pedig alacsony kéntartalommal, szűretlenül és derítetlenül került palackba. Tiszteletes Borpince, Móricz Árpád.”
Szóval rác ürmös, végül is, itt éppen mi más, gondolta Rezeda Kázmér, de igazából azt gondolta, hogy szép és ígéretes a mese a hátsó címkén, élet van benne, vágy van benne, öröm van benne, tisztesség van benne, no meg három papné is benne van, az pedig egészen csiklandozós világ, nemdebár…
És aztán már nem volt mire várni, nem lehetett mivel késleltetni a pillanatot, úgyhogy Rezeda Kázmér Magyarkanizsán, a Balkánban, egy sor impozáns és pompás és csodálatos Maurer boron túl, életében először belekortyolt egy ürmösborba…
Régen elballagott kisasszonyok vonultak el akkor Rezeda Kázmér szeme előtt, biedermeier báli szalonokból, kipirosodva, pihegve, kebleik mint hófehér kis galambok bújtak meg az éjszakában. – „Egy csepp ürmöst meginnék, túlságosan sok volt a tánc!” – „Máris hozom, Andrea kisasszony!” – és a nyalka huszártiszt rohant az ürmösért, mert galambokat akart reptetni. Aztán Pápai Páriz Ferenc, Apafi Mihály uram udvari orvosa lépett elő az egyik homályos sarokból, hóna alatt a vaskos Pax Corporis, s benne csupa jó tanács a nyavalyákra: „A gyomor erőtlensége esetén igen hasznos a narancshéjas, ánizsos, terjékes az ürmös égett bor, a kréta is, megtörvén és borban beiván.” Ha pedig rád tör a kólika, „végy igen erős bort, annyit, amennyi egy kristályhoz elég, tégy hat lót dióolajat, vagy lenmagolajat belé, négy vagy öt kalán erős égett bort, fenyőmagolajat, rutaolajat, csudálatosan használ nagy kínokban”.
A másik sötét sarokból aztán I. Ferenc király méltóztatott előjönni teljesen méltóságosan, és felolvasta 1804-ben kelt parancsolatát:
„Mától kezdve a császári asztalra semmiféle külföldi bort nem szabad tenni, mert a belföldi, különösen a magyar borok kitűnő minősége mindennemű külföldi bort nélkülözhetővé tesz.”
Végül aztán a Balkán pultja mögül felettébb puritán Szent-Péteri István uram is előkerült, a „Szent Mihályi Ekklésiának akkori tanítója”, kezében a részegeskedésről szóló munkája, amelyben imigyen korhol mindannyiunkat: „Mert mire gerjeszti fel a bor az embert? A bujálkodásra, paráznaságra, és talán Dávidnak is úgy történt dolga, ki délután (talán ebédnél többet ivott volt), felkelvén ágyából, más ember feleségét bűnre kívánta. […] Felgerjeszti továbbá a tobzódásra, a háborgásra és veszekedésre, a csúfolásra, a muzsikával való fajtalanul visszaélésre, ama fajtalan, ördög tojta, ördög ülte, ördög költötte táncra, a vérontásra és gyilkosságra, mert a részegeseknek sokszor vérrel ögyeledik meg a borok s torrá változik jó lakások. In vino feritas… a borban vadság, háborgás, csúfolás és ördög tojta tánc lakozik.”
Kétségtelen, gondolta Rezeda Kázmér, és fölöttébb elérzékenyült, mert az ürmös azon nyomban a barátja lett. Barátja, komája, testvére, titkainak tudója, s azt is elhatározta erősen, hogy Móricz Árpád tiszteletes urammal találkoznia kell még. No nem csak az ürmös végett. Hanem az élet végett. De remélhetőleg azért kerül egy palack ürmös majd az asztalra. Mert amit hazahozott magával Rezeda Kázmér, az elfogyóban volt.
Megitta az öregúr, Szent-Péteri István uram egészségére kívánva, ördög tojta szép estéken.
Vége