Húsz évvel ezelőtt, 1998. június 15-én, éjjel negyed kettőkor valaki távirányítású pokolgépet robbantott a választásokat megnyerő Fidesz Lendvay utcai székházánál. A detonáció a magasföldszinti erkélyt rongálta meg, de szerencsére senki sem sérült meg. A merénylő az utcán lévő telefonfülkéből felhívta a székházat, és megkérdezte, bent van-e Áder János, majd a nemleges válasz kimondása után azonnal robbantott. A tettest és megbízóját azóta is homály fedi.
A kiérkező rendőröknek és a titkosszolgálat munkatársainak nem volt nehéz megállapítani, hogy a támadás része a négy éve tartó politikai színezetű robbantássorozatnak. Az első 1994. június 1-jén történt: a szegedi Szent Rókus-templom ajtajában műanyag zacskót talált egy idős nő, betette a közeli buszmegálló szemetesébe, de a csomag percekkel később felrobbant, a nő a repeszektől súlyosan megsérült.
Pár nappal később berobbantották az Országház 19-es kapuját. Ott sem sérült meg senki, jelentős kár nem keletkezett. Egy hónap múlva a Mátyás-templom Halászbástya felőli részén robbant pokolgép. A merénylet nem járt áldozatokkal, csak jelentős anyagi kárral. Az akkori gyanú szerint a Halászbástyánál, a Parlamentnél és Szegeden is ugyanazok követték el a robbantásokat, de az elkövetők soha nem kerültek rendőrkézre.
A politikai merényletsorozat 1998. március 12-én a Független Kisgazdapárt budapesti, Belgrád rakparti székházának felrobbantásával folytatódott volna, ám a támadás egy véletlennek köszönhetően meghiúsult: a portásnak haza kellett mennie, mert várandós felesége rosszul lett. Kilépve az ajtón arra lett figyelmes, hogy egy nejlonszatyor hever a földön. Felkapta, betette az autójába, és csak otthon vette észre, mit talált. Azonnal hívta a rendőröket.
Torgyán József ezzel kapcsolatban a sajtónak azt nyilatkozta, meg volt arról győződve, hogy ha a portás nem talált volna rá a szatyorra, akkor robbantották volna fel, amikor ő aznap a székházhoz ér. Négy nappal később, március 16-án Torgyán házát vették célba a merénylők. A kisgazdák vezetője a televízióba ment volna, szereplését azonban az utolsó pillanatban lemondták, így otthon maradt. Torgyán itt is biztos volt abban, hogy a merénylő ismerte a programját, s amint kilép a lakásból, robbantott volna.
Aztán 1998. május elsején, tíz nappal a választások előtt ismét távirányítású pokolgépet hoztak működésbe. A merénylet Szájer József fideszes képviselő lakásánál történt, ám a Fidesz akkori alelnöke éppen vidéken kampányolt. A robbanás benyomta az ajtót, átszakította a födémet, az összes lépcsőházi ajtó és ablak betört. Ez után az akció után következett a Fidesz Lendvay utcai székházánál történt robbantás.
A mai napig tartja magát az az elmélet, hogy a magyarországi merényleteket Ivan Lexa, a szlovák titkosszolgálat (SIS) mindenható irányítója rendelte meg, zavarkeltés céljából. Ezt onnan tudhatjuk, hogy az 1999-ben Szlovákiában nyilvánosságra hozott, Vladimír Mitro által jegyzett titkos jelentés lerántotta a leplet a Lexa-korszakban a SIS által elkövetett törvénytelenségekről. Ebben többek között az szerepelt, hogy a SIS külön – törvényen kívül működő – egységet hozott létre a szervezett bűnözőkkel – köztük Jozef Roháčékkal – való kapcsolattartásra, s őket törvénytelen akciók elvégzésével bízták meg.
A korábbi szlovák miniszterelnök, Vladimír Mečiar alatt működő titkosszolgálat Omega fedőnevű, vélhetően az orosz titkosszolgálatok megbízását teljesítő akciója is szerepelt a jelentésben. Ennek lényege az volt, hogy zavarkeltéssel kell hátráltatni Csehország és Magyarország NATO- és európai uniós csatlakozását. Magyarországon az úgynevezett Mečiar-kommandóval – melynek tagja volt Roháč, a később megölt Imrich Oláh és az azóta szintén meggyilkolt Jozef Hamala is – robbantásos cselekményeket hajtattak végre az 1998-as parlamenti választások előtt.
Vajon a szerencsének köszönhető, hogy egyik merényletnek sem voltak sérültjei, halálos áldozatai, vagy a merénylők ügyeltek rá, hogy ne legyenek? A székházrobbantások ügyében – rongálás miatt – indult nyomozást egy idő után, mivel „az elkövetők kiléte nem volt megállapítható”, a rendőrség megszüntette. A két héttel később végrehajtott Aranykéz utcai robbantásnál azonban már nyilvánvalóan a pusztítás volt a cél. A bomba nagysága többszöröse volt a politikusok és pártszékházak ellen használtaknak, de a robbanóanyag megegyezett, ezért is gondolták, hogy a négy halálos áldozatot követelő robbantást is a SIS parancsára hajtották végre.
Elméletek szólnak arról, hogy Boros felrobbantása kettős érdeket szolgálhatott: egyrészt Portik Tamás likvidálni tudta a rendőrséggel együttműködő, neki sok kellemetlenséget okozó Borost, míg a szlovák titkosszolgálatnak a belvárosi pusztító erejű robbantás jött jól. De ezek csak feltételezések, és az sem bizonyított, hogy a felbujtójaként jogerősen elítélt Portik bármikor is kapcsolatba lépett volna az akkori szlovák titkosszolgálattal. Az egyetlen kapocs az egykori olajos és a Lexa vezette szolgálatok között az ügyben szintén elítélt robbantó, Jozef Roháč személye lehet, aki korabeli sajtóhírek szerint a SIS-nek is, illetve az akkori szlovák és magyar alvilágnak is dolgozhatott.
Roháč 2000-ben egy szlovák oknyomozó riporternek írásban adott nyilatkozatában azt állította: nagy titkosszolgálatok játszmái állnak többek között a magyarországi robbantások hátterében is. Később kijelentette, hogy titkait nem viszi magával a sírba, de amíg él, nem fog semmit mondani. Minden, amit tud, le van írva egy „halálom után felbontandó” borítékban.
Ha ez igaz, van mitől tartania a magyar alvilágnak, amelyik a 90-es évek maffiaháborújában a legtöbb piszkos munkát Jozef Roháčra és bandájára bízta. Ezért sem reménytelen az az elemzőmunka, amellyel Pintér Sándor belügyminiszter bízta meg Horváth András rendőr dandártábornokot, minisZteri biztost. Az ő feladata a korábbiakhoz hasonlóan a kilencvenes években történt alvilági leszámolások, illetve az úgynevezett olajos ügyekkel összefüggő bűncselekmények felderítésének irányítása lesz. Horváth 2013-tól végzi ezt a feladatot, kinevezése most is fél évre szól.
A kilencvenes évek hazai alvilági leszámolásai után indított vizsgálatok többsége eredménytelen maradt, a nyomozások a 2010-es kormányváltás után, Horváth színre lépésével vettek új lendületet. Sikerült megoldani például Prisztás József nagyvállalkozó 1996-os meggyilkolása vagy a négy halálos áldozatot követelő Aranykéz utcai robbantás ügyét. A két eljárásban az említett időszak olajos ügyeinek egyik kulcsfiguráját, Portik Tamást marasztalták el felbujtóként.
A vizsgálatok adatai szerint Prisztást Portik egyik bizalmasa, H. István lőtte agyon, az Aranykéz utcában pedig Jozef Roháč és emberei robbantottak. Roháčot Fenyő János meggyilkolása miatt is elítélték. Az ügy áprilisban került újra reflektorfénybe, amikor a rendőrség gyanúsítottként hallgatta ki Gyárfás Tamást. A gyanú szerint Gyárfás valamikor 1998 elején megbízást adott Portik Tamásnak, hogy bérgyilkosokkal ölesse meg üzleti ellenfelét, Fenyő Jánost.
Sikeresnek mondható a miniszteri biztos és a rendőrség közös munkája a Lakatos Csaba hajtó elleni merényletkísérlet ügyében is, mivel jogerősen elítélte a bíróság az éjszakai élet ismert alakját, Tanyi Györgyöt, két testvérét és egy negyedik társukat is. Tanyinak a jogerős ítélet után megeredt a nyelve, és mindent kipakolt a leszámoláskísérletről: elismerte, Portik Tamás utasítására lőtt rá 1996. november 13-án Lakatosra, mert a férfi az Energol-vezér érintettségére utalt a rendőröknek Prisztás lelövése után néhány nappal. Portikot Tanyi terhelő vallomásának köszönhetően ebben az ügyben is sikerült meggyanúsítaniuk a nyomozóknak.
Vannak arra vonatkozó információk is, hogy a tábornok és csapata újra leporolhatja a Seres-gyilkosság, valamint a Radics család „eltűnésének aktáit”, ahogy a napokban az is kiszivárgott, hogy a fentebb taglalt politikai robbantások aktáit is előveszik. Ha ez így van, ezek egyelőre biztosan államtitoknak minősülnek, hiszen a rendőrség sajtóosztálya – hivatalosan – annyit közölt, hogy a székházrobbantások ügyében „nincs folyamatban lévő nyomozás”.
Horváth András és a Nemzeti Nyomozó Iroda (NNI) közös munkájának köszönhetően korábban már sikerült a politikai robbantásokhoz hasonló merényletsorozatot felderíteni: 1996-tól rendszeressé váltak a vállalkozások, szórakozóhelyek vagy éppen üzletemberek elleni robbantások. Abban az időben szinte mindennapos volt, hogy parkoló vagy úton lévő Mercedeseket repítenek a levegőbe, autószalonokba dobnak kézigránátokat.
A rendőrség egy helyben toporgott egészen addig, amíg meg nem szólalt a Portik-ügyek egyik legfontosabb koronatanúja, Radnai László. Az ő tanúvallomásából tudhatjuk, hogy a kézigránátos támadások célja az volt, hogy a rendőrség figyelmét eltereljék az olajos ügyekről. A fővárosi robbantásokkal kapcsolatban Radnai azt hallotta, hogy a több alvilági leszámolással összefüggésbe hozott Energol-vezér, Portik Tamás a támadásokat és az ezzel járó zavarkeltést azért erőltette, hogy ha túl sok ilyen eset történik, akkor leváltják a rendőrfőkapitányt és a rendőri vezetőket, így majd pozícióharc indul a rendőrségen belül, s leszállnak az olajos ügyekről. Radnai hangsúlyozta, Portik terve bejött, mivel Pintért 1996 végén leváltották.