A szárszói eseményt Püski Sándornak, a Magyar Élet Könyvkiadójának baráti társasága és az SDG, vagyis a Soli Deo Gloria református diákmozgalom szervezte. Az SDG-t 1921-ben alapították. Vezetője sokáig Töltéssy Zoltán volt, majd halála után Soos Géza vette át szerepét. A mozgalom célkitűzése, hogy keresztyén szellemben imaköröket, konferenciákat tartanak országszerte, és a tehetséges vidéki fiatalokat „kiemelik”, és támogatást nyújtanak nekik. „Olyan volt, mint a tűz” – így emlékszik vissza az egyik Soli Deo Gloria-tag, amikor Soos Gézáról kérdeztük.
Soos valóban sokoldalú személyiség volt. Nagyon fiatalon bekerült a mozgalom szellemi vérkeringésébe, járta a vidéki Magyarországot, társ-szervezeteket hozott létre. Nem mellesleg tagja volt a Magyar Testvéri Közösségnek, ennek a titkos társaságnak is, amelynek tagjai közül sokan ekkor már leginkább a német expanzió visszaszorítását tekintették feladatuknak.
A háború kitörését követően a Teleki Pál miniszterelnök kezdeményezésére felállított tájékoztató osztály munkatársa lett, amely Szent-Iványi Domokos irányítása alatt az angolszász orientációjú, németekkel szembeni titkos tevékenység irányítójaként működött.
Soos a háború kitörését közvetlenül megelőző években, majd a háború alatt egyre jelentősebb tisztségeket és feladatokat vállalt, amelyeket rendkívüli munkabírással és széles körű személyes kapcsolattartással látott el. A háború kitörését, majd a német megszállást követően kiemelkedő szerepet vállalt az üldözöttek mentésében, illetve a nemzeti ellenállás megszervezésében. Sokszor halálos veszedelemben, hiszen 1944. március 19-e után a nyilasok és a Gestapo üldözése elől maga is illegalitásba kényszerült.
Az 1943-as történelmi szárszói táborozás idején ő volt az SDG vezetője. A táboroknak azonban már évtizedes előtörténetük volt, hiszen a református ifjúsági szervezet 1928 óta tartott találkozókat ezen a helyszínen. A tábor épületeit saját pénzből és felajánlásokból vásárolták.
A harmincas évektől az SDG egyre nyíltabban fordult a társadalmi, közéleti kérdések felé. 1934-ben egyházi körökben nagy visszhangot kiváltó memorandumot fogadtak el Cselekedjen az egyház! címmel. Ez volt az első szárszói konferencia, amely már nyíltan az alapvető közéleti, társadalmi, politikai problémák megvitatását vállalta.
Gondok pedig voltak bőven. 1943 nyarára, a német vereséggel végződő sztálingrádi csata után már nyilvánvalóvá vált, hogy Németország elveszti a háborút, a kérdés tehát a hogyan tovább volt. Miként viselkedjék a magyar szellemi élet, milyen jövőképe lehet Magyarországnak, és hogyan készüljön a sorsfordító időkre.
A leghíresebb tábor a népi mozgalom nagy seregszemléjének készült, de ennél is több, az ország jövőjét érintő, rendkívül jelentős eszmecsere helyszíne lett. Szokatlanul széles körből merítettek a szervezők, hiszen szándékuk szerint a magyarság jövője szempontjából alapvető kérdéseknek akartak helyszínt biztosítani, eltérő szemléletű gondolkodók számára, a nemzeti érdekek hatékonyabb védelme végett.
A tanácskozáson 600 ember vett részt, diákok, írók, politikusok. A vendégek között találjuk többek között Veres Pétert, Karácsony Sándort, László Gyulát, Kodolányi Jánost, Féja Gézát, Muharay Elemért, Szent-Györgyi Albertet, Nagy Ferencet vagy éppen Kovács Bélát. De képviseltették magukat 19 munkással a diósgyőri Kohászati Művek dolgozói és a parasztszármazású Györffy-kollégisták is, akikre ekkor a marxista eszmék, a hazai kommunista mozgalom nézetei is nagy befolyással voltak.
A legnagyobb érdeklődés Erdei Ferenc és Németh László vitáját kísérte. Erdei, aki Szárszón a baloldaliak vezéregyénisége volt, ekkor már egyértelműen a marxizmus felé tájékozódott, és a szovjet politika elfogadását, a proletárdiktatúrához alkalmazkodást mutatta fel realitásként az ország számára.
Vele szemben Németh László arra kereste a választ, hogy a nagyhatalmi érdekek között, a várható kényszerhelyzetekkel szemben hogyan lehet megőrizni a magyarság erkölcsi tartását a nemzeti függetlenség és igazságosabb társadalmi berendezkedés jegyében. A vendégek többsége a „némethi” gondolatok mellett érvelt, sajnos a jövő nem őket igazolta. Bár Németh László gondolatai nem realizálódtak a második világháború után, mégis utat mutatnak manapság is, amikor népek, államok önrendelkezéséről van szó.
De hogy miért tudták ilyen nyíltan kifejteni véleményüket a résztvevők, a hivatalos szervek miért engedték a tanácskozást? A válasz a társadalmi-politikai folyamatok mélyrétegeiben keresendő. A népi mozgalom alapvető programja, a politikai-kulturális-gazdasági elit minőségi megújításának célja valójában élvezte a kormányzati reformkonzervatív erők egy részének támogatását is. Ez a közeledés új dimenziót nyert a háborúból való kivezető út keresésével, a közös náciellenes alapállással.
A legalapvetőbb stratégiai nemzeti érdekben volt tehát párbeszéd a különböző csoportok között. Az SDG ennek egyik közvetítő csatornája volt, Soos Géza pedig – aki maga is a kiugrás előkészítésén dolgozott – személy szerint is garanciát jelentett a tábor megrendezésekor. A viták után aztán esténként a tábortűz melletti borozgatás közben népdalokat énekeltek, és népi játékokkal szórakoztatták egymást a résztvevők. A csillagos ég alatt Sinka István mondta verseit, Bözödi György novelláiból idézett.
A Magyar Élet kiadó 1943 év végén megjelentette a tanácskozás jegyzőkönyvét. Ebben olvashatjuk egyebek mellett Veres Péter hozzászólását: „Ma különb emberek, parasztok és munkások nevelődnek körülöttünk. A világtörténelem nagy erőivel úgysem fordulhatunk szembe, mert akkor megsemmisülhetnénk. Azt kell tennünk, amit minden életrevaló nép tett a történelem folyamán: alkalmazkodni, hogy megmaradhassunk. Ez minden más eszmei vagy világnézeti igazság előtt áll: Megmaradni. Ahogy lehet. S hogy lehet? Úgy, ahogy a nép nagy többsége hiszi, hogy lehet. Mert a hit nagy erő, a történelemben talán a legelső erő.”
A szárszói találkozó 50. évfordulóján, 1993-ban Püski Sándor emlékkonferenciát szervezett, majd 2000-ben szobrot is állítottak a tanácskozás emlékére. 75 évvel az események után augusztus 25-én ismét konferenciát szerveztek a szárszói Soli Deo Gloria konferencia-központban.
Itt mutatták be egyebek mellett a Református Közéleti és Kulturális Központ, illetve a Nemzeti Emlékezet Bizottsága támogatásával készült ismeretterjesztő rövidfilmet Soos Gézáról, Mudry Péter rendezésében, Földváryné Kiss Rékának, a NEB elnökének és Szekér Nórának, az Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltára kutatójának szakmai közreműködésével. A közmédia is megemlékezett az eseményről, hiszen szombaton helyszíni bejelentkezés volt az M1 csatornán Balatonszárszóról.