A nagy díjátadók évek óta nézőszámcsökkenéssel küzdenek, a múlt vasárnapi televíziós műsoroknak járó Emmy-díj-kiosztást alig több, mint tízmillióan nézték. Ez 11 százalékos csökkenés a tavalyi nézettséghez képest. A legutóbbi Grammyt 23 százalékkal nézték kevesebben, de az Oscarra járt rá leginkább a rúd: mindössze 25,5 millióan voltak kíváncsiak rá, ami abszolút negatív rekord. Emiatt egyre kevesebb nagy cégnek éri meg a gálák szüneteiben reklámozni.
Az amerikai filmakadémia ezért komoly lépésekre szánta el magát. Hónapok óta keringenek a hírek, hogy a jövő februári átadó miben lesz más, mint az idei volt. Az első ötlet, amely napvilágra került, hogy a szuperhősfilmek kapnak egy „legjobb közönségfilm” Oscart. Ám ez olyan ellenállást váltott ki, hogy a napokban az akadémia vezetése úgy döntött, egyelőre leveszi a napirendről a kérdést. Az indoklás elég suta: „A már jelölt produkciók számára nehézséget jelentene, ha az év kilencedik hónapjában vezetnének be új díjat.”
A jelölési periódus október–novemberben ér véget, és vannak olyan kategóriák, amelyeket már tavasszal-nyáron lezártak, illetve például a legjobb külföldi filmnek járó díjra szeptember végéig lehet nevezni (Magyarország Nemes Jeles László új filmjét, a Napszálltát küldi versenybe), de a jelölési idő meghosszabbítása egy új kategória esetében igazán nem okozhatna ilyen nagy gondot.
Az ellenállás az új díj természetében kereshető. A filmszakma jogosan teszi fel a kérdést: milyen szempontok alapján bírálnák el a kategóriában szereplő alkotásokat, és mi számít ma közönségkedvencnek? És ha készül egy a 2010-es legjobb film kategóriában győztes Avatarhoz vagy a 2004-ben nyert A Gyűrűk Ura harmadik részéhez hasonló mozi, az csak a futottak még kategóriában indulhat?
A nézők visszacsalogatása érdekében az akadémia egy másik súlyos döntést is hozott: maximum három órára csökkentik a show időtartamát, ezért a kisebb kategóriák díjait a reklámszünetekben fogják átadni, és csak egy rövid zanzát mutatnak majd a nézőknek a nagyobb kategóriák között.
A legnagyobb figyelmet a négy színészi, a rendezői és legjobb filmnek járó díj kapja, de az internetet elárasztó felháborodott kommentek felteszik a kérdést: miért érnek kevesebbet például a rövidfilmek, mint a híres színészi alakítások? És egyáltalán mi számít ma kis kategóriának? A dokumentumfilmek? A rövidfilmek?
A technikai díjak? A jelmez és díszlet? Mind olyan dolgok, amelyek hozzájárulnak egy filmkészítő életpályájához, és vajon miért ér többet a rendezői kategóriában rendszeresen jelölt Steven Spielberg munkája, mint például a rövidfilmes Deák Kristóf Mindenki című alkotása?
A kis díjak ugyanis valóban szakmai elismerést mutatnak, míg a nagy kategóriákat áthatja a politikai és művészeti lobbi, és ezt még egyértelműbbé tenné a közönségfilmes Oscar. Ennek egyetlen célja lehet, hogy kiszolgáljon egy erősen megkérdőjelezhető közízlést. Azt a közízlést, amelyet éppen a kisebb kategóriák jelöltjei próbálnak némileg művelni, vagy legalábbis (görbe) tükröt tartani a nagyérdemű elé.