Körülöttünk minden kommunikál, üzen valamit a legapróbb fűszáltól a gigantikus hegyekig. Természetesen a szobrok is. A leggyakrabban emléket állítanak egy személynek vagy eseménynek, tehát a tisztelet a fő cél.
Nagyon szeretem azokat a műalkotásokat, amelyek interaktívak. Ez azt jelenti, hogy részesei lehetünk egy szobornak, szoborkompozíciónak. Így például Kassán Márai világának. Az emlékmű annak az utcának a végénél van, ahol az író gyerekként lakott szüleivel.
A széken ülő bronz szoboralak, Márai valamivel nagyobb, mint az életnagyság. Előtte egy másik szék van, ezen lehet megpihenni, közös fotót készíttetni az íróval. Nagyváradon pedig igazi szellemi körben foglalhatunk helyet, A Holnap irodalmi társaság meghatározó alakjait ábrázoló szoborcsoport körében, amely Ady Endrét, Dutka Ákost, Juhász Gyulát és Emőd Tamást mutatja kávéházi asztal körül.
A sétálóutcán felállított életnagyságú bronz műalkotás üresen hagyott székére bárki leülhet. Aki ezt megteszi, részese lehet a XX. század eleji kulturális élménynek. A nyíregyházi Móricz Zsigmond Színház előtti parkban áll az a postakocsi, amelynek utasa Krúdy Gyula, és akinek van kedve, felmászhat rá, és mellé ülhet, és ha nem is szindbádi utazáson vehet részt, de legalább elmélázhat az íróval együtt. Szombathelyen Weöres Sándor szobra mellé ülhetünk le egy padra, és megsimogathatjuk a macskáját. Ezek a szobrok közelebb hozzák az ábrázolt személyeket, sajátos kommunikációs kapcsolatba kerülhetünk velük.
Gyakran szokatlan módon kommunikálnak a szobrok. Az egyik különös műalkotás a kanadai Douglas Coupland munkája: hatalmas szoborfej rágógumival borítva. Jazzfesztivál idején készítette a művész, és meglehetősen gusztustalanra sikerült. Sajátos az egymásba kapaszkodó rovarokat megörökítő alkotás a budapesti Vérmezőn.
A szitakötőkkel foglalkozó tudomány fanatikusai és a gyerekek bizonyára sok örömöt lelnek a majdnem két méter magas rovarokban, amelyek 1979 óta lakói a környéknek. Ennél sokkal közelebb áll hozzám A Magyar Nyelv Múzeumának parkjában álló hatalmas LY betűszobor. Ez egyrészt arra emlékeztethet, hogy ilyen betűje a magyaron kívül egyik nyelvnek sincs, másrészt arra, hogy ez a hagyományos írásmódhoz tartozó írásjegyünk nem emlék, hanem valóság.
Különleges a Fejelés című szobor. A sporttörténelem egyik legmeghatározóbb jelenetét ábrázolja a 2006-os németországi labdarúgó-világbajnokság döntőjéből. Zinédine Zidane mellbe fejelte Marco Materazzit, amiért kiállították, és a franciák elvesztették a döntőt.
A francia főváros modern művészeteknek otthont adó múzeuma előtt áll a szobor. Az öt méter magas, emblematikus mozdulatot ábrázoló alkotást Zidane kvázi honfitársa, az algériai művész, Adel Abdessemed készítette, és azt is elárulta, hogy miért: „A szobor szembemegy azzal a hagyománnyal, hogy nagyszerű, elismerésre méltó eseményeknek, diadaloknak állítunk emléket. Ez a szobor óda a vereséghez.” Külön szó is született erre az olasz nyelvben, a craniata, amelynek a jelentése: Materazzi Zidane általi lefejelése. A 2008-ban megjelent, Zingarelli által szerkesztett olasz nyelv szótára tartalmazza a kifejezést.
És végül egy, a későbbiekben kommunikáló szoborról. Ez még csak a képzeletben létezik. Az egyik hírben azt olvashattuk, hogy újabb rekord dőlt meg: immár 91 715 magyar dolgozik Ausztriában. A nagyobb részük ingázó. Nekik kell naponta megküzdeniük az időjárási viszontagságokkal, a hatalmas forgalommal, a stresszel.
Kaptak már szobrot híres emberek, de egyszerű polgárok is. Horvátországban például a tenger halászainak emeltek bronz emlékművet. Másutt a bányászoknak, mozdonyvezetőknek, tűzoltóknak adóztak ilyen mementóval. Miért ne kaphatna szobrot az ismeretlen magyar ingázó is? Ez az alkotás állhatna az egykori hegyeshalmi vagy a soproni, szombathelyi határátkelő közelében is.