Faliszony – németül Mauerkrankheit – a neve a Kelet-Berlinben jól ismert, depresszióra hasonlító tünetegyüttesnek, amelyet a fal felállítása okozott. Ez a betegség külön helyet foglal el a német pszichológiatörténetben.
Philip Pocockot 1982-ben meghívták, hogy készítsen fotóanyagot a város alapításának 750. évfordulójára. A világhírű kanadai művész több mint kétezer fényképet készített a berlini fal mindkét oldalán. Az ő képeiből válogatott Kozma Zsolt, a kiállítás kurátora. A berlini fotókat novemberben, a budapesti kiállítás előtt Párizsban, a világ egyik legfontosabb fotósvásárán is bemutatták.
Az első teremben a szubkultúráknak, a másodikban a berlini falnak, a harmadikban pedig a fal leomlásának képanyaga látható. Pocock a korabeli Berlin kulturális undergroundját, a punkokat, a lakásfoglalókat, a városi indiánokat, a művészeket, a zenészeket, a házfalakat, a falfirkákat mutatja meg nekünk. Azt, hogy milyen hatással van az emberekre, ha a városuk közepére falat építenek. A harmadik teremben a hallucinációs delíriumot látjuk, amely mindezt látomásszerű kettős exponálásokkal fogja össze. Ennek az alapja nem a technikai kísérletezés volt. Pocock a fal mindkét oldalát be akarta mutatni, ezért kétszer ment át a keleti oldalra.
Az első alkalommal két titkosrendőr berángatta egy szobába, kikérdezték, megnézték a negatívjait, majd visszatették őket a nyers filmek közé. Akkoriban diára fotózott, így keveredhetett össze a használt és a nem használt film. A véletlen a város szürrealitását tökéletesen szemléltető technikát nyitott meg előtte, amelyet később tudatosan használt. Második alkalommal Kelet-Berlinben május elsején az Alexanderplatzon készített fotókat, ahol utána leült enni. Egyszer csak légszomjat kapott, és elkezdett kalapálni a szíve. Megmérgezték, de túlélte. Az első látogatása után figyelmeztették, hogy a keleti oldalról ne fotózza a falat. Ennek ellenére megtette.
Pocock Ottawában született, és a New York Universityn Jim Jarmuschsal és Spike Leevel tanult egy időben filmezést. Életműve a fotográfiától a videón, performanszon, installáción, a médiaművészeten át a kollaboratív részvételen alapuló internetes művészetig terjed.
Sokat merített két magyar származású alkotó – Moholy-Nagy László és Kepes György – tanítással kapcsolatos elméleteiből. Pocock édesapjának jó barátja volt André Kertész, amikor New Yorkban élt, ő is gyakran meglátogatta. Baráti viszonyt ápolt főnökével, Cornell Capával, Robert Capa testvérével. Pocock tanított a Cornell Capa által alapított, New York-i International Center of Photographyban. Cornell Capától kapta a „tiszteletbeli magyar” címet. Miután letelepedett Németországban, folytatta a tanítást, kezdetben Köln mellett, aztán a Karlsruhei ZKM-ben, a médiaművészet akkor legfontosabb egyetemén. Ma már nyugdíjas, de még mindig vannak körülötte diákok.
Kölnbe a kilencvenes évek elején költözött, ma Berlinben él. Munkáit a világ legrangosabb kiállítóhelyein már mindenütt bemutatták. Pocock többször járt Budapesten, az Inda Galériában sem először állított ki. A Budapest szívében, a Király utcában található bemutatótermet a Blouin Art-info 2015-ben és 2016-ban is a világ ötszáz legjobb galériája között sorolta fel.
(Philip Pocock: Mauerkrankheit [Faliszony]– A berlini falon innen és túl című kiállítás február 3-ig látható az Inda Galériában)