Kevés aktuálisabb kérdés van manapság a nemzetállamok problémájánál. Az elmúlt évtizedekben jól körülhatárolható ideológiai és gazdasági érdekcsoport számára nemkívánatossá váltak, s már a puszta létüket is támadják. A nemzetállam szerintük túlhaladott XIX. századi képződmény, a globális világban már nincs helye. De ha nincs szükség nemzetállamra, vajon lehet-e még egyetemes kijelentéseket tenni magáról a nemzetről és a nemzettudatról?
Ez a kérdés még a nemzetállamokénál is bonyolultabb. Gróh Gáspár Neurotikus nemzettudat? című esszékötetének bevezető tanulmánya teljes terjedelmében ezt a kérdést járja körül, és a kötet három nagy szerkezeti egységbe sorolt írásai is érintik a nemzettudat problémáját.
Méghozzá nagyon inspiráló módon. Az elmúlt évszázadban nálunk ugyanis olyan gondolati klisék alakultak ki a nemzettel és a nemzettudattal kapcsolatban, amelyek megjelenítették és tovább is mélyítették a társadalom megosztottságát.
Ez talán nem is lenne minden szempontból baj. Csak egyes történelmi pillanatokban vált azzá, amikor súlyos károkat okozott a kérdéssel kapcsolatos párbeszéd puszta lehetőségének a hiánya. Holott a különféle gondolatok nem is minden esetben összeegyeztethetetlenek.
Csupán megrostálni és megvizsgálni kellene az elképzeléseket. Gróh Gáspár azonban nem ezt a megoldást választotta a kötet Elöljáróban című írásában, hanem minden előítélettől mentesen, látszólag olykor még az előzményeket is zárójelbe téve töprengeni kezdett. Amelynek, olykor úgy tűnik, legfőbb tartalma a magyar nemzettudat tartalmáról való elmélkedés. Ezen a circulus vitiosuson csak úgy tudunk túljutni, ha a nemzettudatot nem kizárólag a múlt tartalmaiból akarjuk megérteni, hanem feladatként is tekintünk rá.
Ahogyan hasonlatában írja: a madár sem tud egy szárnnyal repülni, és a nemzeti identitásnak is két fontos eleme van: az egyik a múlt értékei, a másik a mai világhoz való alkalmazkodás és annak elfogadása, vagyis a jövő kibontása. Így lesz a nemzettudat feladattá.
Ezek a gondolatok jól érzékelhetők az eredetileg a Magyar Szemlében, Magyar Naplóban, Forrásban, Magyar Művészetben 1997 és 2016 között megjelent tanulmányokban. Németh László, Szabó Dezső, Babits Mihály, Tamási Áron, Dobos László, Csoóri Sándor munkái, életük, gondolataik elevenednek meg a kötet első, Írók, sorsok című nagyobb egységében.
A következő tíz írást összefüggő kismonográfiaként is olvashatjuk: legkiválóbb kortárs költőink egyike, Kodolányi Gyula Portrévázlata. Nagyon fontos és hiánypótló kísérlet; könyvesboltokban mostanáig nem lehetett olyan kötetet kapni, amelyik ilyen részletességgel mutatja be Kodolányi munkásságát.
A kötet harmadik, Ügyek és közügyek címet viselő egysége Szent-Iványi Domokos, Antall József és Szabad György munkásságával foglalkozó emlékezések gyűjteménye.
S hogy mindezek alapján kijelenthető-e, hogy neurotikus a magyar nemzettudat? Ezt döntse el mindenki maga a könyv átolvasása után.
(Gróh Gáspár: Neurotikus nemzettudat? Esszék, tanulmányok a magyar kultúrából. Nap Kiadó, Budapest, 2018, 256 oldal. Ára: 3300 forint)