Az új évre szánt fogadalmak közül minden évben dobogós helyen végez az életmódváltás és a fogyás ígérete. Többet mozgok, egészségesebb leszek, leadok pár kilót, hogy jobban nézzek ki. Sosem vagyunk elégedettek a külsőnkkel, a társadalom és a média pedig újabb és újabb elérhetetlen ideálokat tol az arcunkba, amelyeknek próbálunk megfelelni, noha jól tudjuk: még a címlaplányok és -fiúk sem úgy néznek ki a valóságban, mint a végletekig manipulált képkockákon.
Régi vicc az a képregény, amikor egy csinos nő és egy kopaszodó, pocakos férfi egyaránt belenéz a tükörbe: a nő egy kövér, csúnya tükörképet, míg a férfi egy daliás, izmos fickót lát. Az idők azonban változnak, és míg nagyapáink még nemigen aggódtak a test-zsírszázalékuk miatt, mára egyre több a testkép- és evészavaros férfi.
Hogy mennyire komoly betegségről, nem pedig úri huncutságról van szó: csak az Egyesült Államokban minden órában meghal egy ember valamilyen táplálkozási zavar közvetlen következményeként. Ezeknek a haláleseteknek a legnagyobb része szívleállás vagy öngyilkosság révén következik be, ezzel az aránnyal a táplálkozási zavarok a leghalálosabb kimenetelű mentális betegségnek számítanak.
Edit egykor maga is ezzel a betegséggel küzdött. Szerinte az evészavar legtöbbször a családi problémákból fakad, a beteg a probléma tünethordozója. Az egész családot kezelni kell, mert nem fog teljesen meggyógyulni, ha otthon nem rendeződnek a dolgok.
– Körülbelül tizenhat éves lehettem – mondja Edit –, amikor kezdődött. Egy pillanat alatt lobbant be, konkrétan emlékszem arra a napra. Lelkileg nem voltam rendben, az anyámmal és a bátyámmal feljöttünk Budapestre, utána pedig otthon maradtam egyedül, és elkezdtem enni. Kétszer megebédeltem, majd magamba tuszkoltam egy majdnem egész tortát, utána pedig életemben először meghánytattam magam. A bulimiás reakció aztán gyorsan átfordult anorexiába.
– Először csak azt gondoltam, hogy nem vagyok elég jó, kicsit fogyhatnék, izmosodhatnék. Elkezdtem fogyókúrázni és edzeni, majd nem tudtam leállni. Senkinek nem hittem el, hogy már nem normális az, amit csinálok. Szigorú szabályrendszert állítottam fel saját magamnak, amely aztán egyre keményebb lett, ahogyan egyre jobban belemerültem a betegségbe. Először azt mondtam magamnak, hogy három napig csak gyümölcsöt eszem. Aztán azt, hogy három napig csak egy-egy almát eszem. Egész álló nap csak azon járt az eszem, hogy mit ne egyek – vagy, ha ehetnék, akkor mit ennék. Éjjel-nappal csak az ételt láttam, de nem ettem meg soha.
Az úgynevezett izomdiszmorfia, vagyis az izomzat méretével való kényszeres foglalkozás a férfiakra jellemző. A fordított anorexiaként is emlegetett jelenséget 1993-ban írták le az Egyesült Államokban, a mentális betegségek diagnosztikus rendszerének legújabb, 2015-ben megjelent változatában pedig már önálló zavarként szerepel. Míg az anorexiás páciensek akkor is kövérnek látják magukat, amikor már kórosan soványak, addig az izomdiszmorfiások a túlzásba vitt edzéssel felépített izomzatukkal elégedetlenek, túl gyengének, soványnak látják magukat.
Babusa Bernadett, a Semmelweis Egyetem Magatartástudományi Intézetének adjunktusa szerint korábban az evés- és testképzavarokat jellegzetesen női betegségnek tartották. Az utóbbi huszonöt-harminc évben azonban megtriplázódott a testükkel elégedetlen férfiak száma. Ennek a talaján tudnak kialakulni a különféle evés- és testképzavarok, melyek sosem vezethetőek vissza egyetlen okra.
– Sokak már eleve elégedetlenek voltak a testükkel, amit mondjuk egy iskolai bántalmazás, sértegetés, inzultus súlyosbít. Fiúknál nagyon gyakori, hogy a túlzott soványságáért vagy éppen a kövérségéért a kortársai csúfolják, bántják, ez pedig a későbbiek során átválthat evészavarba, izomdiszmorfiába, ami a férfiak speciális evészavara, a nőket nagyon kis hányadban érinti. Ma már az összes evészavar 10-15 százalékában férfiak az érintettek. Ha ehhez hozzátesszük a falászavart is, ott pedig már 40 százalék az arányuk.
A kemény edzések és a szigorú étrend betartása önmagában még nem meríti ki az izomdiszmorfia kritériumait, hiszen a rendszeres fizikai aktivitás egészséges tevékenységnek számít. Amikor viszont az edzések és az izomtömeg növelése felett elvész a kontroll, akkor ez az egészséges tevékenység könnyen patológiássá válhat. Természetesen ez nem jelenti azt, hogy minden testépítő izomdiszmorfiás, tény azonban, hogy körükben az átlagpopulációhoz viszonyítva gyakoribb, 4-5 százalékos az izomdiszmorfia előfordulása idehaza.
Szabó Gábor személyi edző, lassan harminc éve kezdett rendszeresen edzeni. Szerinte sok a testképzavaros férfi az edzőtermekben.
– Esettanulmányok is tanúsítják: jön a srác, óriási kart növeszt, de lába nincs hozzá, és a válla is csapott, mint egy vízisiklónak. Proteint szed edzés előtt, közben és után, és akkor még nem beszéltünk a szteroidokról. Régebben másfél-két órákat edzettünk, ma már rövidebb idő alatt próbáljuk meg kihozni a maximumot.
– A srácok zömét viszont nem a hatékonyság érdekli, vagy hogy jól végezze a gyakorlatokat, és ne sérüljön le, hanem, hogy minél több cuccot magukba tudjanak nyomni. Marhaságokat csinálnak, amivel hosszú távon árthatnak maguknak, és ami kihatással lehet az ízületeikre, letapadhatnak és elszakadhatnak az izmaik. A méret számít, mert amikor belenéznek a tükörbe, az sosem elég jó, hiába groteszk a testük. Ez már rég nem az egészségről szól – húzza alá az edző, aki szerint sokan viszont a fittségük miatt járnak edzeni.
Az izomdiszmorfiás páciens kényszeresen foglalkozik azzal, hogy erős izomzatra tegyen szert, rengeteg időt és energiát fordít erre. Mivel az edzései és a szigorúan betartott étrendje köré szerveződik a napja, beszűkül az érdeklődése, háttérbe szorulnak társas és intim kapcsolatai, sok esetben pedig Babusa Bernadett szerint is különféle szereket, például anabolikus szteroidokat is használ. A betegség miatt nőhet a kardiovaszkuláris betegségek kockázata, de kialakulhat szteroidfüggőség, mentális zavarok, így hangulatingadozás, szorongás, depresszió is.
De vajon mikortól számít betegségnek? A sport nagyon jó dolog, de előfordulhat, hogy az egyébként egészséges tevékenység már rögeszméssé válik. Az izomdiszmorfia elsősorban a fiatal felnőtt korban jön elő a férfiaknál, míg a falászavar tipikusan a középkorúakat veszélyezteti. Az anorexia viszont többé már nemcsak a fiatal serdülő lányok betegsége, hanem akár negyvenéves korban is kialakulhat.
– Az evészavaros betegnek nincs betegségtudata. Nem hiszi el, hogy nem normális, amit csinál – folytatja Edit.
– Mindenki, aki azt mondta, hogy figyelj, szerintem baj van, miért nem eszel többet, azonnal az ellenségemmé vált. Gyűlöltem az anyámat, aki segíteni próbált, és pontosan tudta, hogy mi történik velem, azt gondoltam, hogy rám telepszik, és befolyásolni akar. Bárkit, aki segítő szándékkal odajött hozzám, azonnal elküldtem a fenébe. Úgy éreztem, hogy bele akarnak avatkozni az életembe, pedig én most már a saját magam ura vagyok.
– Úgy gondolom, hogy aki élt néhány évig ilyen betegséggel, százszázalékosan nem fog meggyógyulni. Jöhet egy nehezebb életszakasz vagy stresszesebb időszak, és könnyen visszaesik. Lehet, hogy élete végéig normális lesz a súlya, de a lelke nem fog teljesen felszabadulni. Ebben szinte biztos vagyok.
A Semmelweis Egyetem Magatartás-tudományi Intézetének adjunktusa elismeri, hogy a minket körülvevő média és kultúra meghatározó tényezők, hiszen ezek jelölik ki számunkra az ideálokat. Az utóbbi években a férfiak számára is egyre irreálisabb követelményeket állítanak fel, amelyeket kizárólag nagyon szigorú diétával és kőkemény edzéssel, esetleg szteroidok használatával lehetne teljesíteni.
A szakember szerint azonban önmagában a média által sugalmazott képek nem tudnak evészavarokat előidézni, ehhez szükséges egyfajta hajlamosító tényező, amely fogékonnyá teszi az egyént arra, hogy megbetegedjen. Mindenki látja ezeket a hamis, kockásra fotoshopolt hasakat, mégsem lesz mindenki beteg.
– Jelentős változások álltak be a nemi szerepekben. Régen nagyon jól körvonalazható volt, hogy mit csinálhat egy nő, és mit csinálhat egy férfi. Ezek a letisztázott szerepek felborultak az utóbbi évtizedekben: ma már egy nő ugyanúgy lehet katona, repülőgép-pilóta vagy vállalatigazgató, a férfi pedig elmehet gyesre vagy akár fodrásznak, manikűrösnek is. Egyes kutatók azt jósolják, hogy az evészavarok tekintetében a nemi különbségek egy idő után el fognak tűnni, és ugyanolyan arányban fognak megbetegedni a férfiak is, mint a nők – fejti ki Babusa Bernadett.
A szakember szerint azoknak a betegeknek, akiknek sikerül a teljes felépülés, megmarad a speciális viszonyuk az ételhez és a testükhöz. Egy anorexiás ritkán hízik el, mert mindig oda fog figyelni arra, hogy mit és mennyit eszik, csak már nem olyan rögeszmésen, mint ahogyan előtte tette.
Edit ma már a gasztronómia területén dolgozik, és komoly szakmai sikereket ér el. Még most is úgy érzi, hogy ki kell érdemelni az ételt, például azzal, hogy fut előtte ennyi és ennyi kilométert.
– Az evészavarhoz nagyon szorosan kapcsolódik a teljesítménykényszer. A mai napig sok problémát okoz, hogy társaságban, mások előtt egyek, amiben biztosan benne van a betegség kezdetének emléke. Akárhányszor leültünk enni a családdal, mindenki azt nézte, mennyit eszem vagy nem eszem. Óriási cirkuszok voltak abból, ha csak egy szem borsót ettem meg kettő helyett. Egy evészavarosnál jobban viszont senki nem fog figyelni az ételre: minden egyes falatot és ízt vissza tud idézni. Nagyon lassan, de lehet normálisan élni.
Őrült trendek
Combrés, bikinihíd, combszemöldök, bordakosár-büszkeség, A4-es lap kihívás, hónaljvagina. Ezek sajnos nem kitalált, vicces jelszavak valami játékban, hanem az internet népét megbabonázó, aktuális testszégyenítő Instagram- és/vagy celebtrendek, melyeket aztán az instant testképzavaros fiatal lányok és fiúk követni próbálnak. A combrés az irreálisan vékony, nem összeérő combokat élteti, a bikinihíd pedig a kiálló medencecsontok között feszülő fürdőruhát, míg a bordakosártrend természetesen a kiálló bordákra büszke. Kínában a fiatal lányok és fiúk egy A/4-es lap mögé állnak, és ha a derekuk szélesebb, mint a papír, akkor az már kövérnek számít. Mindeközben pozitív trendek is megjelentek, a férfiak is megelégelték a kockahasú modelleket, így terjedhetett el a „dad bod”, azaz az aputestőrület, amely a teljesen átlagos testalkatot dicsőíti.