Vajtai Pál vácszentlászlói gazdálkodó 2013. október 24-én fagyállót öntött a meggyborába, amelyből a harmincéves Sz. Sándor több flakonnal ellopott. Az italból adott az ismerőseinek is. A férfi október 27-én mérgezés gyanújával került kórházba, állapota ekkor már súlyos volt, november 1-jén meghalt. Rajta kívül öten mentek még orvoshoz mérgezés gyanújával, ők felgyógyultak. Vajtai Pál a rendőrségen elismerte: megelégelte, hogy folyton tolvajok fosztogatják, így akarta őket megbüntetni. Sz. Sándor egyébként a mérgezett bor után szintetikus drogot is fogyasztott. A családja látta, hogy rosszul van, azt hitték, részeg, vagy drog hatása alatt áll, ezért nem vitték orvoshoz. Az igazságügyi szakértői vizsgálat szerint Sz. Sándor megmenthető lett volna, halálát a fagyálló lassú romboló hatása okozta. Ahhoz a drogfogyasztásnak nem volt köze.
Halált hozó eső
A népítélet a hír hallatán egyhangú volt: az a hibás, aki bement lopni. Mindenki az csinál a portáján, amit akar. Ezért volt különösen nagy a felháborodás, amikor a Budapest Környéki Törvényszék bírája tavaly novemberben Vajtait első fokon több emberen elkövetett emberölés kísérlete, valamint több ember életét veszélyeztetve elkövetett emberölésben mondta ki bűnösnek, és hét év börtönre ítélte. A bírónő az ítélet indoklásakor kifejtette: erkölcsileg teljes mértékben osztozik a vádlott felháborodásában, hogy a nehezen megszerzett javait valaki elvette. A rossz ellen azonban nem lehet rosszal harcolni, pár ezer forintos sérelmekre olyan választ adni, amely több ember életébe is kerülhet. Nincs az a sérelem, amelyért egy ember elveheti egy másik életét.
A kemény ítéletet hallva még az ügyészek is meglepődtek, sőt fontolgatták, hogy rendhagyó módon annak enyhítését kérik. (Ettől utóbb elálltak.) Wintermantel Zsolt IV. kerületi polgármester Facebook-bejegyzése pedig példája a közhangulatnak. Azt kérdezte: vajon ha a lezárt kertjében tartott autójából kiszereli a féket, és valaki az autót ellopva halálos balesetet szenved, őt is börtönbe küldik?
A másodfokon eljáró Fővárosi Ítélőtábla szeptember elején a hét év börtönt másfél évre enyhítette, annak végrehajtását három évre felfüggesztette.
A fagyállós eset szigorú elbírálása azért is lepett meg sokakat, mert a kesznyéteni uborkás gazda történetével állították párhuzamba, aki a bíróságon csak megrovást kapott, pedig a magántulajdon megvédésének szándéka mindkét esetben halállal végződött. Csakhogy jogi szempontból a két eset más. Szoboszlai Barna 2008 nyarán vezetett áramot a kerítésébe, hogy megvédje a terményét. Három tolvaj közül ketten áramütést szenvedtek, egyikük a helyszínen meghalt. Szoboszlai azonban kezdettől körültekintően járt el. Csak miután a kutyáit megmérgezték, a tolvajok pedig átmásztak a szögesdróton is, majd a villanypásztorból kilopták az akkumulátort, akkor vezetett áramot a belső kerítésbe, amire táblával is figyelmeztetett. (Igaz, a táblát is ellopták.) Ott követte el a hibát, hogy az áram erősségét kesztyűben, száraz időben ellenőrizte, a halálos áramütés viszont esőben történt. A bíróság szerint ezzel hanyag gondatlanságot követett el. Nem számolt az eső hatásával, valamint azzal, hogy idősebb és keringési beteg embereknél az áram halált okozhat. (Az áldozatnak volt már egy infarktusa.)
Jó ítélet született
Bár a Btk. jogos védelemről szóló passzusát azóta módosították, még mindig nem érezzük, hol húzódnak a jogos önvédelem határai. Az biztos, hogy nem ott, mint Amerikában, ahol lőni lehet arra, aki a területünkre lép. A büntető törvénykönyv jogos védelemről szóló passzusa szerint nem büntetendő annak a cselekménye, aki a saját, illetve a mások személye vagy javai elleni jogtalan támadás megelőzése céljából telepített, az élet kioltására nem alkalmas védelmi eszközzel a jogtalan támadónak sérelmet okoz, feltéve, hogy a védekező mindent megtett, ami az adott helyzetben elvárható annak érdekében, hogy az általa telepített védelmi eszköz ne okozzon sérelmet. Talán példával szolgálhatott volna rá a 76 éves hernádszentandrási férfi esete, aki piszkavassal verte agyon a nőt, aki rablási szándékkal késsel tört be a lakásába. A bíróságnak vizsgálnia kellett volna, megáll-e a jogos önvédelem, vagy a férfi túllépte a támadás elhárításához szükséges mértéket. A jogos védelmi helyzetben lévő személy sem ütlegelheti ugyanis tovább a támadóját, ha már ártalmatlanította. A per azonban elmaradt, az idős férfi a történtek után két hónappal felakasztotta magát.
A jogászok abban megegyeztek, hogy a vácszentlászlói gazda cselekedete biztosan nem volt jogos védelem, és nem is az a kategória, mint a kesznyéteni gazdáé. Hát akkor mi? Az elsőfokú bíróság előtt az ügyész a halált okozó testi sértés mellett érvelt. A kertészmérnök végzettségű vádlottnak ugyanis tudnia kellett, hogy a fagyálló halált okozhat, csak bízott ennek elmaradásában. Különösen súlyossá teszi a tettet, hogy a borba öntött fagyálló több ember halálát okozhatta volna, védtelenekét is, akik nem tudhattak arról, hogy lopott bort isznak. A sértett családjának ügyvédje szerint viszont szándékos emberölés történt. Nem hirtelen hozott rossz döntés, hanem terv. Pár ezer forint értékű meggybor ellopásának nem lehet halál a büntetése. Vajtai ügyvédje, Molnár Iván szerint azonban védence senkit nem akart megölni, csak megijeszteni. Joggal tételezte fel, hogy a fagyállót megérzi a tolvaj, akit a testvére és a barátja figyelmeztetett is, hogy a bor undorító és zavaros, ennek ellenére tovább ivott belőle. A védelem hivatkozott a „sértetti közrehatásra”, vagyis hogy a bűncselekmény nem következik be, ha Sz. nem megy be a gazda telkére, és nem lopja el a meggybort. Ezért legfeljebb gondatlan bűncselekmény jöhet szóba. Az ügyészség életveszélyt okozó testi sértés miatt emelt vádat, amelyet az elsőfokú eljárás végére halált okozó testi sértésre módosított. Az első fokon ítélkező bírónő tavaly novemberben azonban bizonyítottnak látta az emberölést.
Vajtai Pál részéről logikus döntésnek tűnt, hogy a kesznyéteni esetben eljáró védőügyvédet, Erdei Csabát bízta meg a védelmével, de végül nem vele vitte végig a pert. Erdei azt mondja, úgy érezte, személye inkább árt, mint használ védencének. Elfogultnak látta az első fokon eljáró bírónőt, akiből szerinte sütött a gyűlölet, ezért szerette volna kizáratni a perből. Amikor nem sikerült, átadta az ügyet Molnár Ivánnak. Indulatosan fogalmaz, úgy véli, szakmailag nem minősíthető szándékos emberölésnek ítélni az esetet. Szerencse, hogy másodfokon nem ilyen bírák kezébe került a volt védence. A jelenlegi, szerinte hibás jogszabályok szerint a felfüggesztett börtönbüntetés jó ítélet, bár a bűnösségnek fel sem szabadna merülnie.
Elszabadultak az indulatok
– Azt csinálok a borommal, amit akarok – mondja az ügyvéd. – Baj, hogy a jelenlegi jogszabályok szerint a tulajdont nem lehet korlátlanul megvédeni. Ha Amerikából beengedjük, ami rossz, akkor engedjük be a jó törvényeket is. De vannak európai jogrendszerek is, így a svájci, amelyek jobban védik a tulajdont. Normális társadalomban nyilvánvaló, hogy Vajtai tette a társadalomra nem veszélyes, ezért igazságos a kesznyéteni ügyben hozott ítélet, a megrovás is. Elképesztő, hogy valakinek hét évet kelljen börtönben ülnie, mert meg akarta védeni, ami az övé. A társadalom igazságérzete máshogy szólal meg. Nincs megélhetési bűnözés, hiába próbálták ezt a liberális jogrendben érvényesíteni.
Erdei Csabánál jóval visszafogottabban fogalmaz Molnár Iván ügyvéd. A kérdésre, elégedett-e az enyhébb ítélettel, azt feleli: figyelemmel arra, hogy ügyfelét első fokon hét év börtönbüntetésre ítélték, lényegesen jobb a felfüggesztett szabadságvesztés. Közelebb áll az igazsághoz, hiszen valóban nem volt ölési szándék. Az eset jogi megítélése azonban bonyolult, mivel kilenc olyan cselekmény lehetősége merült fel, melyet értékelni kellett. A döntés azért jó, mert jár a tettért a büntetés. Vajtai Pál sem gondolja, hogy amit tett, az helyes, és fel sem merülhetett a jogos védelem lehetősége. Ha ez az ember éjszaka kimegy fegyverrel, és a betolakodó miatt az életét veszélyben érzi, akkor lelőheti. Az jogos védelmi helyzet. Itt azonban rossz értelemben vett megtorlás történt, amelynek Vajtai nem volt tisztában a következményeivel. A különbségeket az ügyvéd szerint a magyar jogrend európai módon szabályozza. A történet feltárásában az elsőfokú bíróság jó munkát végzett, csak a tényekből téves jogi következtetést vont le.
De vajon helyes következtetéseket von-e le a társadalom? Nem azt látja csak meg, hogy a bűnöst felmentették?
– Azért fontos ügy ez – mondja Molnár Iván –, mert megmutatja, hol vannak a határok, melyeket ha átlépünk, annak büntetőjogi következményei lesznek, azért felelősséget kell viselnünk. A másodfokú bíróság ezt pontosan megjelölte.
A cselekmény büntetőjogilag tilalmazott, de a sértettnek, vagyis az áldozatnak is viselnie kellett a következményeket. Tehát mindenki azt kapta, ami jár. Ezt ennél jobban nem lehet kommunikálni. Egyértelmű az üzenet: ne csináld egyiket sem! Ez nem lehet senkinek bátorítás. Tudjuk, hogy erősek az ügy körül az indulatok, elképzeljük, hogy ki min ment keresztül. Szülők elveszítették a gyermeküket, egy másik család pedig tíz hónapig a börtön fenyegetettségében élt. Nem lehet tehát minden kérdésre választ adni, minden igényt kielégíteni, de a bíróság ennél többet nem tehet.
A szeptember 1-én kihirdetett jogerős ítélet után a tárgyalóteremben elszabadultak az indulatok. Az áldozat apja megfenyegette Vajtait, azt mondta, tudja, hogy hol lakik, majd a helyéről felállva odament hozzá, és olyan mozdulatot tett, mintha meg akarná ütni. Vajtai akkor az édesanyától bocsánatot kért. A két család azóta is Vácszentlászlón él. Horváth László polgármester azt mondja, a faluban nyugalom van és béke, az emberek élik mindennapjaikat, az ítéletet tudomásul vették.
Ő legalábbis így érzi.
Az eset után a faluban valóban mindenki mindenkit sajnált. Az áldozat dolgos szüleit a fiuk elvesztése miatt, még ha az drogos volt is és munkakerülő, és az igyekvő, csendes gazdát is, aki rossz döntést hozott, amikor meg akarta védeni, ami az övé.
(Szakértők szerint magas lehet az országban azoknak az eseteknek a száma, amikor valaki a maga eszközeivel próbálja megvédeni a javait. Ám nincs haláleset, legfeljebb verés vagy verekedés, így hír sem.)